Vajon a mesterséges intelligencia újraszabja a divatot?
A nagy nyelvi modelleken (large language models) alapuló AI körülbelül egy éve robbant be mindannyiunk életébe (bár már régóta előz a kanyarban). Azóta sok szó esik arról, hogy a kreatív szakmákban, így a divatban is milyen következményekkel jár a megjelenése.
Ezeket láttad már?
A technopesszimisták állások megszűnésétől és átalakulásától, a munkaritmus még elképesztőbb felgyorsulásától félnek. A technooptimisták amondóak, hogy a jó emberi munkaerő ezentúl hamarabb végzi el ugyanazt a munkát, amit korábban. A divatipar, ami általában siet a lehető leggyorsabban lereagálni a változásokat, már a 2023-as őszi-téli divathetek néhány kollekciójába is beépítette a mesterséges intelligencia hatásait. Keszeg Anna divatteoretikus cikke.
Így nem meglepő, hogy a 2024 tavasz-nyári divatheteken több kollekció is volt, mely mögött már szervesen, rutinszerűvé vált működésként jelent meg a mesterséges intelligencia használata. Ez a cikk nem azt tekinti át, hogy technikai eszközként hogyan használják a divatházak a mesterséges intelligenciát, hanem azt, hogy milyen divat születik az Artificial Intelligence létezésének hatására.
De mit is jelent az AI-hatás?
És itt rögtön oszlassunk el egy félreértést. A mesterséges intelligenciára hagyatkozni nem azt jelenti, hogy a kreatív irányítást kiengedjük a kezünkből. Nem bízzuk az AI-ra az alkotást egy-két hívószóra hagyatkozva. Hanem éppen azt, hogy az adatbázist mi építjük, ellenőrizzük azt a képhalmazt, ami alapján az AI dolgozni fog. Emellett a hívószavak kialakítása, az AI-nak adott munkaparancsok megkreálása önálló kreatív képesség, melyet ma szerzői teljesítményként tartanak számon (prompt creator).
Általában a technológiát a korszerű, modern, aktuális dolgokhoz szoktuk társítani. Az AI-hatás a divatban azonban éppen ellentétes működést jelent: a múlt felé fordulást. Hogy miért? A válasz egyszerű. Azok a nagy adatbázisok, amelyekkel az LLM-AI (generative AI) működik, minden korábbi korszaknál könnyebben teszik hozzáférhetővé a divattörténetet, a múlt öltözködési szokásait, szabászati megoldásait és technikáit. A múlthoz fordulás a kortárs divatban négyféle módon tapasztalható.
A múltba fordulás divatja, avagy vissza az archívumhoz!
A divatházak a saját archívumuk felé fordulnak inspirációért. Az AI-hatás az elmúlt divathónapban tehát leginkább abban mérhető, hogy nagyon sok divatház dolgozott a saját archívumából. A leglátványosabb és legfelvállaltabb példát még a New York-i Divathéten szolgáltatta a Collina Strada, ahol az AI a márka teljes korábbi anyagát felhasználva kreált ruhákat és látványtervet, set designt. Érdekes módon ez a show hangsúlyozott leginkább pesszimista üzenetet. A „soft is hard” (körülbelül a könnyed nehéz) azt hangsúlyozza, hogy a légies, pasztellárnyalatú öltözetek csak eltakarják a félelmetes, válságtelített valóságot.
Két divatház esetében a márka hagyatékára való reflexió kötelezettség volt. Sabato de Sarno most debütált kreatív igazgatóként a Guccinál, így megközelítését sokan várták fokozott kíváncsisággal. Sarah Burton 13 év után leköszönt az Alexander McQueen tervezői posztjáról, így a visszatekintés nála is adódott. De Sarno nem forgatta fel a Gucci-univerzumot, hanem a maximalista Alessandro Michele megközelítésénél biztonságosabb vizekre evezte vissza. A show neve, a Gucci Ancora az archívumhoz fordulás kettősségét fedi fel. A még mindig és újra Gucci kettős jelentésű kifejezés arra reflektál, hogy a múlt egyszerre újdonság és mindig is velünk volt.
Sarah Burton Alexander McQueen-nek tervezett búcsúkollekciója a divatház és saját tervezői éthoszának felelevenítése. A múlthoz való viszony ellentmondásossága nála a kettős inspirációs hatásban mutatkozott meg. Egyrészt I. Erzsébet, VIII. Henrik és Boleyn Anna lánya, az utolsó Tudor uralkodó sziluettjei ihlették, másrészt Magdalena Abakanowicz (textil)szobrai. Burton az alkotói integritás megőrzését hangsúlyozta, mely egyszerre saját krédója és Lee McQueen tragikus munkásságának legmélyebb üzenete.
A múltidézést a klímasikeresség fogalmával kapcsolta össze a Chloé-tól leköszönő Gabriela Hearst. Figyeljünk erre a szóra, hogy climate success. Arra hívja fel a figyelmet, hogy az ökokrízis idején az apró teljesítményeket érdemes megünnepelni azzal az életigenléssel, melyet Hearst kifutóján a pozitív változásba vetett hit inspirált.
Vissza a divattörténethez!
A divatházak a divattörténethez fordulnak inspirációért. Az AI másik érezhető hatása egy ideje már ott van a kortárs divatban, mely az emberiség ruhatörténetét teljes egészében inspirációs forrásként használja. Azok a show-k, melyekben különböző korszakok vizuális, szabászati hagyományai a legváratlanabbul kombinálódnak, ezt az AI-reflexiót tartalmazzák. Ha már a teljes öltözéktörténet egy nagy adatbázis, akkor ne ijedjünk meg a fúziók sokféleségétől. A flipflop és az úszónadrág klasszikus férfizakóval alkot egységet a Miu Miu-nál, és a streetstyle szerves részévé válik.
A Chanel-nél a Robert Mallet-Stevens tervezte Villa Noailles kontrasztokat hangsúlyozó kollekciót ihletett.
De ugyanúgy a lágy és a rigid, a könnyed és a súlyos, az alkalmi és az outdoor kontrasztjaival játszott Nicolas Ghesquière a Louis Vuitton-nál.
Felrúgni a divat határait
Az AI legizgalmasabb hatása azonban két proaktívabb irányzatban is tetten érhető. Egyrészt több tervezőnél látható a divat határaira való rákérdezés. Ezek közül a személyes kedvencemet, Duran Lantik kollekcióját emelem ki legelőbb. Lantikban azt az elszántságot látom, amit legutoljára ennyire következetesen Rei Kawakubo hozott a divatba: új sziluettben, új testhatárokban kell gondolkodnunk.
De ugyanígy új sziluettekben gondolkodik az utánozhatatlan Jonathan Anderson is a Loewe-nél, aki mer új alapdarabokban gondolkodni. Kötött óriástextúrált köpenyét a szezon minden összefoglalójában látni lehetett.
Daniel Roseberry a Schiaparellinél mindig megkíséreli és megvalósítja a lehetetlent: a hétköznapi szenzációssá tételét. Ez az ellentmondás jelenti a divat határaira való Schiaparelli-féle rákérdezést.
Rick Owens, a Sötétség Ura (Lord of Darkness), ahogy a divatiparban nevezni szokták, ezúttal sem engedte el sötét tónusú színeit és ismét rákérdezett a divat és a test határaira. A show azonban azt üzente: a vidámság erkölcsi kötelesség.
Vissza a magasszabászathoz!
Másrészt felértékelődik a szabászat jelentősége. A Balenciaga divatshowja, mely az előző szezonban felvállalta a kézműves gyökerekhez való visszatérést, most a tervező személyes inspirációjának állított emléket. A hangdizájn egészen hátborzongató volt. Isabelle Huppert francia színésznő és a divatház régi múzsája hangján olyan parancsok hangzottak el, melyek egy férfizakó kivitelezését írják elő a La Veste Tailleur Homme tankönyv utasításai alapján. A szabászat nemcsak az emberi kézügyesség helyettesíthetetlenségét sugallja, de szexi is. Demna Gvasalia továbbra is mindenkinél összepontosítottabban rá tud mutatni arra, mi foglalkoztat éppen mindenkit a szakmában.
Cecilie Bahnsen öltözeteiben a szabászati tradíciók iránti tisztelet mindigis hangsúlyos volt. A Párizsban bemutatott kollekció ezúttal a szabászat kettős természetére mutatott rá. A szabászat akkor végzi jól a dolgát, ha messziről könnyednek, bravúrosnak érzékeljük, viszont közelről annyira érzékelhető összetettsége, hogy érezni a szakember jelenlétét. Ezt a komplexitást, amit a divat legnemesebb hagyományai alakítottak és ami a ruhát mérnöki mesterművé teszi, az AI nem tudja utánozni. Egyelőre legalábbis.
A párizsi 2024 tavasz-nyári divathetet a normalitás és az egyszerűség időszakának nevezte Angelo Flaccavento a Business of Fashionon megjelent cikkében.
Nincs ebben semmi meglepő. Ma a világ nagy válságok korát éli. A gondolkodási és érzelmi trendeket követő divat is kevésbé extravagáns. Viszont annál inkább odafigyel az örök értékekre.
