A halála kapcsán többen feltették a kérdést, hogy miként fordulhatott elő, hogy a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején felbukkant új generáció egyik legtehetségesebbjének tartott divattervezője hogyan hullott ki annyira a köztudatból, hogy csak az öngyilkosságának híre kapta fel a szakma a fejét.
Ezeket láttad már?
A holland Josephus Thimister nevét pedig a kilencvenes évek elején együtt emlegették Alexander McQueennel, John Gallianóval, vagy éppen Marc Jacobsszel. A pályája azonban még sem úgy alakult, hogy a tehetségéhez méltó lehetőségeket és elismerést kapott volna, hosszú távon legalábbis biztosan ne. Pedig a szakmát Karl Lagerfeld keze alatt a Chanelnél tanuló Thimister előbb a Jean Patou couture tervezője volt, majd 1991-től a Balenciaga vezető tervezője lett, ahol 6 évet töltött el. Nem volt sikertelen, de inkább a saját márkát alapított House of Thimister néven, amit lelkesen fogadott a szaksajtó. Azonban állandó financiális problémákkal küzdött, hol bezárta, hol újraindította a márkáját.
Thimister saját márkáját lelkesen fogadta a divatvilág, a Vogue magazin rendszeresen használta a holland tervező kreációit, 1998-ban Steven Meisel divatfotóján szerepelt a divatbibliában:
Eközben hosszabb rövidebb ideig megfordult az Genny márka élén, volt a Charles Jourdan első sorban női cipőmárkaként ismert divatház élén, tervezett a Swarovskinak. Többször nekifutott, hogy új befektetőket találjon a márkájának, de nem sikerült hosszú távon megvetnie a lábát. Tanított brüsszel és párizsi divatiskolákban, konzulensként több márkánál is felbukkant, de Josephus Thimister lényegében a 2000-es évek második felétől szép csendben partvonalra szorult. A holland dizájner régóta küzdött depresszióval, többek között ezzel is magyarázták, hogy sehol nem sikerült hosszabb ideig megragadnia. Mindössze 57 évesen lett öngyilkos.
Thimister bemutatóit mindig méltatták, a 2010-es visszatérő, orosz tematikájú kollekcióját is többen méltatták:
Palvin Barbi az egyik utolsó nagyszabású Josephus Thimister bemutatón 2011-ben:
