Fehér Gáspár író: „Az ember túl sok időt tölt magával ahhoz, hogy megkedvelje önmagát”
Azt hiszem, abban biztosak lehetünk, hogy nem én fogom megkapni az Év bloggere díjat, hiszen közel másfél éve írtam utoljára. Sok minden történt velem az elmúlt időszakban, megpróbálom röviden összefoglalni.
Ezeket láttad már?
Az utolsó bejegyzésemben arról írtam, hogy 2015 nyarán a glasgow-i kvalifikációs világbajnokságon kizártak szabálytalan úszás miatt 100m mellúszásban, így elvették az ezüstérmem, ami névre szóló paralimpiai kvótát jelentett volna. Nehézkesen emésztettem meg, de próbáltam a munkába menekülni, és még nagyobb erőbedobással készülni a riói Paralimpiára…
A halála után bezárkóztam, elfordultam a barátaimtól, sőt még Zolitól is. Csak az úszás maradt. Nem fogok hazudni, éppen ezért voltak párkapcsolati hullámvölgyeim is.
Azt hiszem, kijelenthetjük, a felkészülésem alatt nem biztos, hogy 100%-ig egy olyan élsportoló életét élhettem, aki Paralimpiára készül. Ennek ellenére a családom, Zoli a társam, és Álmos az edzőm mindvégig támogattak és bíztak bennem. Talán sosem tudok elég hálás lenni Nekik, de azért majd megpróbálom.
Hogy mit adott nekem Rió? Csalódást, óriási pofont és még sorolhatnám, de közben mégis pozitív visszaigazolást arról, hogy jól dolgoztam. Érem nem lett, de minden számomban egyéni csúcsot úsztam, bomba formában voltam, és a 100 m mellen elért 5. helyezésem végső soron életem legjobb eredménye.
Hogy miért nem sikerült 2012 London után ismételten az éremszerzés? Nos, remélem, egyszer én is megkapom erre a választ. Talán még ennyi idő után sem álltam készen a sikerre, talán túlságosan akartam… Nem tudom.
Hogy miként tengetem a napjaimat az utóbbi időben? Az egyetemisták "álomvilágát" élem, ugyanis vizsgaidőszak van. Bárcsak felébrednék már belőle… Terapeutához járok, aki sokat segít. (Bevallom soha nem hittem az ilyesfajta segítségben, de most úgy éreztem muszáj kipróbálnom, és nem bántam meg.) Továbbá végre azt eszek, amit akarok, annyit amennyit akarok. Fel is jött rám 6kg Rió óta, de tudjátok mit? Nagyon élvezem, na nem a plusz kilókat.
Hogy mikor tudok újra olyan lelkesedéssel edzeni, mint Paralimpia előtt? Bízom benne, hogy hamarosan, azonban túl sok még bennem a negatív élmény. Csapongok. Néha azt érzem a vízben a helyem, néha pedig azt, hogy uszodát sem akarok látni. Ez ilyen - állítólag…
