Az utóbbi időben furcsa jelenség uralkodott el a vörös szőnyegen és a kifutókon. Egyre több sztár érzi úgy, hogy jó ötlet a kutyáját is magával vinni a vörös szőnyegre és egyre több tervező show-elemként használja a kutyákat a bemutatókon.
Ezeket láttad már?
Paris Hiltontól már megszokhattuk, hogy apró kutyusait gyakran a kezében, vagy éppen a táskájában viszi mindenfelé. Igazából, ha jobban belegondolunk, abban sem vagyunk biztosak, hogy ez egy kifejezetten kutyabarát megoldás. Azt pedig egyenesen frusztráló nézni, amikor ˝feldíszíti˝ a kutyusait!
Persze, mondhatjuk, hogy aranyos, és hozzászokott már a kutyus, de ha a saját kutyámat veszem alapul, nem tudom elképzelni, hogy díjazna egy hajpántot, vagy egy giccses szoknyát magán. Ez csak egy emberi viselkedésforma rákényszerítése a kutyára. Mert mi, emberek azt gondoljuk, hogy a kutyánk is szeretne csinos lenni. Hiszen, mi magunk szeretünk csinosak lenni. Nem, a kutyánk nem akar csinos lenni abban az értelemben, hogy csillogó kezeslábasban vergődjön órákon keresztül. Ez számára nem kényelmes, csupán beletörődik, mert jólnevelt.
Ugyanez a probléma a vörös szőnyeges megjelenésekkel. Amikor Katalin hercegné testvére, James megjelent a vörös szőnyegen és bevezette terápiás kutyusát, senki nem gondolta, hogy: jaj, szegény kutya.
Viszont, amikor ˝kicsinosítva˝, apró ruhában feszeng egy kutya valamelyik híresség karján, az frusztráló. Arról már nem is beszélve, hogy a fények, hangzavar, a kamerák kattogása, és rengeteg más inger is éri a kutyust, ami valószínűleg jócskán a komfortzónáján kívülre esik.
Te mit gondolsz erről a témáról? Kitennéd a kedvenced ilyen dolgoknak?
