Tényleg boldoggá tesz, ha a közösségi médiában azt bizonygatod, hogy te vagy a legszerencsésebb szenteste is? Ünnepi ruhában pózoltok a gyerekekkel a karácsonyfa alatt, hogy jöjjenek a lájkok? A karácsony szóljon a szeretetről, ne pedig az elvárásokról. A decemberi Karácsonyi mellékletben Méth Barbarával, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány munkatársával és Tatár Csilla műsorvezetővel beszélgettünk arról, milyen buktatói lehetnek az ünnepnek gyermekjogi szempontból.
Ezeket láttad már?
Van intézményes megoldás arra, hogy a gyerekekről az iskolában, óvodában készült képekkel hogyan kell eljárni, hol lehet közzétenni azokat?
Barbara: Sem a pedagógusok, sem a szülők nincsenek könnyű helyzetben. A dolgozókon van egyfajta nyomás, elvárás lett a szülők részéről, hogy beleláthassanak a gyerekek életébe. Ez behozza azt a problémát, hogy a gyerekek számára természetessé válik, hogy tucatnyi kép készül róluk minden nap és dokumentálva van az életük. Hamarabb tudjuk, hogy mi történt velük, mint hogy elmesélnék nekünk. Egy titkos Facebook-csoport vagy egy alkalmazás is sokkal jobb, mintha nyilvánosan osztanánk meg és bárki hozzáférhetne.
Az ünnepek során a közeli és távoli rokonokkal is találkozunk, akikre a gyerekek különbözőképpen reagálnak. Hogyan lehet jól kommunikálni a gyerek és a felnőttek számára a puszi kérdést.
Csilla: Nálunk nincs kötelező puszi. A gyerekeimet arra tanítom, hogy az ő testük, az ő szabályaik és az ő intim zónájuk. Ez nem az alap illedelmesség része nálunk. Mi sosem úgy köszönünk el, hogy: adj egy puszit ennek vagy annak, hanem ő választja meg a köszönés módját.
Barbara: Európa leghatékonyabb szexuális bántalmazást megelőző programja a bugyi szabály, ami arról szól, hogy már az éppen, hogy beszélni tudó babákkal el lehet kezdeni megértetni, hogy a fehérnemű alá senki nem nyúlhat engedély nélkül. Ezáltal az fejlődik ki a gyerekben, hogy a teste határai felett ő maga rendelkezik. Később ennek része a kötelező puszi adás. Alapszabály, hogy senkit nem kell megpuszilnia a gyereknek, akit nem akar. Nem az történik, hogy hirtelen tizennyolc éves korunkban tudjuk, hogy mondhatunk nemet, hanem ezt a képességet gyerekkorban kell elsajátítani. Ez sem a gyerekről szól, hanem a szülőről. Hogy megpróbál megfelelni vélt vagy valós elvárásoknak azzal kapcsolatban, hogy az adott személy ne sértődjön meg, ha nem kap puszit a gyerektől.
Az utóbbi években divat lett tárgyak helyett élményt ajándékozni. Nálatok is így van ez?
Csilla: Valószínűleg néhány év múlva már eljutunk oda, hogy egy élmény is tud majd a gyerekeim számára akkora örömet szerezni, mint a kiszemelt tárgy, de jelenleg még ott tartunk, hogy akkor örülnek az élménynek, ha a tárgyi ajándékot is megkapják mellé. Bennem pedig ez egy állandó belső konfliktus. Hogy nem ártok-e a gyereknek azzal, ha minden álmát valóra váltom? Mi egy teljesen más korban nőttünk fel, nálunk még a vágyakozás, álmodozás jelen volt hosszú évekig, hiszen nem azonnal kaptuk meg azt, amire vágytunk.
Barbara: Szerintem inkább az a fontos, hogy a karácsonyt ne nyomjuk agyon az elvárásokkal. Ne küszködjünk, hogy minden tökéletes legyen: az ajándék, a készülődés, a fenyőfa, a sütemény. A gyerekek szempontjából éppen attól lesz varázslatos, hogy mindenki boldog. Ez pedig csak úgy valósulhat meg, ha a készülődésből mindenki kiveszi a részét, nem pedig egy ember vállára nehezedik minden. De a gyerekek életében egy bizonyos korig a tárgyi ajándékoknak és az élményeknek is nagy szerepük van. Hiszen az ajándékok kicsomagolása is élmény számukra.
Olvasd el a teljes interjút a GLAMOUR Karácsonyi mellékletében és ha teheted támogasd a Hintalovon Gyermekjogi Alapítványt!
Stylist: Csillag Szilvia
Smink: Kiss Csilla
Haj: Végh Virág
