Akanksha Deo évek óta erősíti az IKEA tervezői csapatát, a svéd márka legújabb, szeptemberben debütáló kollekciója, a KONSTRUNDA azonban még rá is felszabadító erővel hatott. A “funkció mindenek előtt” elv helyét ugyanis a teljes művészi szabadság vette át a kollekción dolgozó hét tervező legnagyobb örömére.
Ezeket láttad már?
A GLAMOUR is ott lehetett az IKEA új kollekciójának exkluzív, szűk körő stockholmi bemutatján, ahol személyesen is találkozhattunk a tervezőkkel. Már most biztosak vagyunk benne, hogy Akanksha Deo Confetti Carolnak becézett bohém függő dekorációja nagy kedvence lesz a magyar vásárlóknak, már csak azért is, mert vibráló színei és optimista energiája miatt abszolút főszereplőjévé válik az adott térnek. De egészen biztosan beszerzünk egyet az általa tervezett totemből is, ami kétségtelenül a KONSTRUNDA kollekció egyik legizgalmasabb alkotása: a geometriai blokkokból álló, egymásra építhető kis totemoszlop egyik visszatükröződő darabjában saját magunkat pillanthatjuk meg, ami arra reflektál, hogy valójában mi magunk vagyunk a dolgok őrzői. Arról, mit jelent számára a kollekció, a tervezés folyamata és az indiai gyökerei, Akanksha Deo exkluzív interjúban mesélt nekünk.
2017 óta tervezel az IKEA-nak. Melyek a legfontosabb szempontok számodra a tervezési folyamat során?
Számomra a tervezés valójában a világ megértése iránti kíváncsisággal kezdődik, és alapvetően a hallgatás és a megértés aktusával indul: az emberek, a kultúrájuk, az, ahogyan viselkedünk, és egyfajta kulturális intelligencia iránti érdeklődéssel. Ráadásul olyan közegből jövök, ahol a kézművesség nem csupán hagyomány, hanem a kulturális intelligencia egyik formája is. Számomra ezért nagyon fontos, hogy a tervezés szemüvegén keresztül kapcsolódjak a világhoz. A folyamat akkor a legelevenebb, amikor egyre jobbá válok abban, hogy kérdéseket fogalmazzak meg, ahelyett, hogy a válaszadásra törekednék. Folyamatosan azt tanulom, hogy valójában nagyon sok válaszhoz el lehet jutni a megfelelő kérdések feltevésével.
Mi a helyzet a kulturális gyökereiddel? Hogyan jelennek meg a terveidben?
Erre azóta sokat gondolok, hogy csatlakoztam az IKEA-hoz, és nagyon sokat tanultam Skandináviáról, Európáról és a nyugati dizájn történetéről is. Az indiai gyökerek nagyon mélyen a gondolkodásomba épültek, és nem valamiféle esztétikai jelentéssel bírnak. Nem felszínes dolgokról van szó. Inkább olyan értékekről, mint az emberek, a közösség, a történetek, az élethez való hozzáállás, az, ahogyan jelentést adunk a folyamatoknak, és ahogyan együtt dolgozunk másokkal.
Indiában nagyon kifinomult érzékünk van a dizájnhoz és az innovációhoz. A tervezés sokszor nem a bőségből, hanem a hiányból születik. Ez az anyagok okos használatát jelenti, és azt, hogy gyorsan tudsz reagálni, és talpraesett vagy. Mi Indiában ezt úgy mondjuk: „jugaad”, és kicsit arról is szól, hogy a szépség és a funkcionalitás együtt tud létezni a radikális megfizethetőséggel.
Az IKEA idén ősszel piacra dobja az eddigi legmenőbb kollekcióját
Indiában hatalmas különbségek vannak. És a legérdekesebb megoldások sokszor ott születnek, ahol kevés erőforrás áll rendelkezésre. Nagyon szűkös körülmények között kell dolgozni – kevés anyaggal, technológiával vagy erőforrással –, mégis nagyon okosan és kreatívan kell használni azt, ami rendelkezésre áll. Úgy érzem, ezt magammal hozom. Ebben szerintem nagyon jók vagyunk.
Emellett próbálom bevinni a kézművesség emberközpontúságát és szépségét is abba a nagyon iparosított folyamatba, amelyben jelenleg az IKEA-nál dolgozom. Hiszen hogyan beszélhetünk a kézművességről akkor, amikor ipari léptékben dolgozunk? Azt hiszem, erre még nincsenek meg a megfelelő válaszaim. De legalább ez egy olyan kérdés, amelyet tervezőként felteszek magamnak: képes együtt létezni a kettő? Képesek vagyunk köré építeni egy működő rendszert? Tudunk érvelni mellette?
Mit gondolsz, vannak olyan jellegzetes és folyamatosan visszatérő elemek a terveidben, amelyek jól leírják az alkotói stílusodat?
Azt hiszem, vizuális értelemben nincs egyetlen jellegzetes elemem. De érzelmi szempontból nagyon vonzanak azok a dolgok, amelyek konfliktusban állnak egymással. Tetszik ez a kettősség, és az, hogy hogyan tudunk ebben a kettősségben közösen létezni. És szerintem pontosan ilyen a világ állapota jelenleg. Annyira távol kerültünk egymástól, hogy néha már ugyanahhoz az asztalhoz sem akarunk leülni, hogy beszéljünk róla.
Ezért szeretem, amikor találkozik egymással a kemény és a puha, vagy a durva és a finom. Szerintem ilyen a játékosság és a szigor, vagy a fegyelmezettség és az impulzivitás is.
És az is érdekes, hogy a forma olyan, amit talán kerámiából vagy valamilyen puhább anyagból képzelnél el, én viszont úgy döntök, hogy rozsdamentes acélból készítem el. Ez önmagában is játék a fizika törvényeivel. Nagyon inspirálnak azok a művészek, rendezők és költők, akik szintén érintik ezeket a témákat. Ez alapvetően az a hely, ahonnan jövök. Nálunk, Indiában, egyszerre van jelen a rend és a káosz: egymás mellett léteznek, együtt élnek.
Minden eddiginél játékosabb és fenntarthatóbb az IKEA új kollekciója, ez a PS 2026
Az új kollekció általad tervezett tárgyai vibráló színekben pompáznak. Miért pont ezeket az árnyalatokat választottad, mi a mögöttes jelentésük?
Mindig az ideális Yves Klein-kék után kutatok, egyszerűen imádom – olyan szín, amely azonnal magához vonz, és ugyanilyen gyorsan el is taszít. Azonban nagyon nehéz elérni ezt a pigmentet. De szeretem az indigókék színt is, vagy a jó vörös árnyalatot: véres és gyönyörű – lehet a szerelem színe, de lehet a halálé is.
Szóval szerintem vannak olyan színek, amelyekhez nagyon-nagyon mélyen kötődöm. Itt pedig tulajdonképpen bármit megtehettem. Úgyhogy azt mondtam: rendben, vágjunk bele. Rakjuk össze ezeket a színeket.
Ha az általam tervezett tárgyakat nézzük, például a totemen is megjelenik ez a tónus, a cinóbervörös. Itt egy kicsit frissebb megjelenést adtam neki, hogy harmonizáljon a fenyő árnyalatával. Van olyan darab, amely természetes, aztán vannak olyan elemek, amelyek időtállóak, valamint jelen van a tükörfényes rozsdamentes acél is. Egy elég feltűnő, kulturálisan is erős darab lett.
Zseniális trükkök, amelyekkel azonnal feldobhatod az otthonodat az IKEA dizájnere szerint
Az új kollekció a szabadságról, a boldogságról és a félelem nélküliségről szól. Számodra melyik darab képviseli a legjobban ezeket az értékeket?
Számomra az egész folyamat felszabadító volt, mert általában, amikor az IKEA tervezőjeként dolgozom, rengeteg megkötéssel kell számolnom. Olyan termékeket kell terveznünk, amelyek nagyon erősen funkcionális darabok. Ennél a kollekciónál viszont nem a funkcionalitás dominált. Egyszerűen megalkothattam azt, amit akartam, éppen ezért önmagam nagyon őszinte kiterjesztései ezek a tervezések. Indiában művészi tevékenységet is folytatok, így ez a kollekció és folyamat szinte hidat képezett köztem mint művész és mint tervező között. Megmutatta, hogy lehetsz mindkettő, és mindkét szerepet meg tudod jeleníteni ilyen módokon.
A félelem nélküliség mint hívószó szerintem nem egyenlő a felelőtlenséggel. Azt jelenti, hogy úgy döntesz, hiszel egy ötletben. Elkötelezed magad egy gondolat mellett, még azelőtt, hogy meglenne hozzá a megfelelő nyelved vagy formád. Tudtam, mit akarok, és szerintem ez nagyon éles, fókuszált módja volt annak, ahogyan ezt a projektet megközelítettem.
Milyen érzés, hogy a munkáid az egész világon jelen vannak, és emberek ezreinek otthonában köszönnek vissza?
Nagyon szórakoztató. De kétségtelenül hatalmas felelősség egy ekkora vállalat számára tervezni, ahol a termékeidet több száz, több ezer, néha pedig több millió példányban értékesítik. Ezért nagyon óvatosnak és tudatosnak kell lenned a folyamattal és a végeredménnyel kapcsolatban. Emellett nagyon együttműködőnek, átláthatónak és őszintének is. Egyébként nagyon szürreális érzés látni a termékeidet a világban, egészen különös módokon találkozom velük.
A magyar képzőművészet fenegyereke, aki krumplival és répával nyomtat Guccit és Chanelt
Mint például?
Ha például Lisszabonban, Párizsban vagy Madridban vagyok és sétálok az utcán, valaki más otthonából tulajdonképpen csak az ablakokat látom. Az ablakokon függönyök vannak – én pedig rengeteg függönyt terveztem. Aztán persze az Instagramon és a közösségi médiában is rengeteg olyan képet látsz, amelyeken a termékeid influenszereknél vagy emberek otthonában jelennek meg. És néha, vicces módon, még azt is látod, hogy a tervezéseid társkereső alkalmazásokban bukkannak fel. „Ó, ez az én függönyöm!” vagy „Ez a párna is az enyém!” Anélkül, hogy ismernéd őket, emberek ezrei, milliói használják a termékeidet. És ez a legnagyobb bók.
Van egy példa, ami nemrég nagyon megérintett. Terveztem egy gyerekeknek szóló kollekciót, ami egy háromféle párnából álló szett – olyanok, mint a kerekek. Lehet velük játszani, rájuk lehet ugrani, lehet belőlük építkezni. A ramadán hónapja környékén olvastam egy olyan vásárlói kommentet, hogy az illető családja harminckét darabot vett belőlük, és ezeken ülve imádkoztak. Én pedig soha nem gondoltam volna, hogy ilyen módon fogják használni őket. És ekkor tudod, hogy talán univerzális módon terveztél.
Ha csak egyetlen demográfiai csoportot tartasz szem előtt, de aztán nagyon sokféle ember teljesen más módokon tudja használni a terméket, akkor valóban túlléptél az eredeti elképzelésen, és eljutottál az univerzális dizájnig.
Ilyen az, amikor a kiszámíthatatlanság élteti az alkotást: interjú Casey Curran képzőművésszel
Amikor egy felhasználó saját értelmezést ad a tárgynak – valóban gyönyörű. Melyik a kedvenc kollekciód azok közül, amelyeket valaha az IKEA számára terveztél, és miért?
Ez nagyon nehéz kérdés, mert az összes projektem és kollekcióm nagyon különleges volt. Az egyik a FÖRÄNDRING volt, amelyben rizsszalmával dolgoztunk, és annak idején rengeteg díjat nyert. Ez Indiában a rizs betakarítása után elérhető növényi maradvány. Aztán nemrég ott volt a Dalian kollekció, amely tulajdonképpen a mozgás demokratizálásáról szólt az otthonon belül. Arról, hogyan maradhatunk aktívak az otthonunkban. Én személy szerint szeretem a mozgást, szeretek sportolni és játszani, ezért nagyon személyes volt számomra – ráadásul a pandémia idején terveztük. Aztán ott van ez a gyerekeknek szóló kollekció is – a gyerekek egyébként a legösszetettebb célcsoportok közé tartoznak, akiknek tervezni lehet.
Hogyan tudnád definiálni ebben az állandóan fejlődő, változó folyamatban, mi jelenleg a legnagyobb és legfontosabb küldetésed tervezőként?
Ami most nagyon hiányzik a világból, az az empátia. Tervezőként úgy érzem, hogy ha olyan tereket tudok létrehozni, amelyek kíváncsiságra, érdeklődésre és arra ösztönöznek, hogy meg akarjuk érteni a másik embert, akkor az egyik küldetésem teljesül. Mert a világ jobb hely lenne, ha empatikusak lennénk egymással. És azt is gondolom, hogy mivel a Globális Délről származom, több évezrednyi tervezési intelligenciával rendelkezünk, amelyet a mainstream diskurzus még mindig mellékesnek tart.
Az egyik további küldetésem az, hogy ezt ünnepeljem, kiemeljem, és megmutassam a nyugati világnak is, hogy a Globális Délen rengeteg nagyszerű gyakorlat és tudás létezik, és mindannyian tanulhatunk egymástól. Nem arról szól, hogy megmutassuk, kinek van igaza és kinek nincs, vagy hogy mi a jobb és mi nem az. Hanem arról, hogy ha mindannyian képesek vagyunk tanulni egymástól, és közösen elsajátítani a jobb gyakorlatokat, akkor társadalomként mindannyian jobban járunk.
