Az elején lenyűgöz. Magabiztos, izgalmas, intenzív, és úgy érzed, végre valaki igazán lát téged. Később mégis egyre többször kérdezed magadtól, vajon mellette miért lett ilyen nehéz önmagadnak lenni. A „nárcisztikus” címke ilyenkor könnyű magyarázatnak tűnik, csakhogy egy kapcsolat ennél sokkal bonyolultabb.
Ezeket láttad már?
A „nárcisztikus” szó mára szinte mindennapi címkévé vált. Nárcisztikus az ex, a főnök, az anyós, a férfi, aki három nap után nem írt vissza, és az is, aki túl sokat beszél magáról egy randin. A pszichológia bekúszott a hétköznapi nyelvhasználatba: már nem is azt kérdezzük egy nehéz kapcsolat után, hogy mi történt velünk, hanem azt, milyen személyiségzavara lehetett a másiknak.
Ám érdemes óvatosan bánni a kifejezéssel. A nárcizmus több, egymással összefüggő személyiségvonás együttese, amelyek különböző erősséggel jelenhetnek meg. Egy széles spektrumról beszélünk, amelyen mindannyian elhelyezkedünk valahol. A nárcisztikus személyiségzavar ennek a spektrumnak a súlyos, klinikai szintje, amely már tartósan károsíthatja a kapcsolatokat és a másik ember önértékelését.
A címkénél ezért sokkal többet mond el, hogyan érezzük magunkat ebben a kapcsolatban. Van-e a másik mellett helyünk, biztonságunk, szabadságunk – és közben meg tudunk-e maradni annak, akik vagyunk? Vannak azonban visszatérő minták, amelyekre érdemes figyelni, különösen akkor, ha egy kapcsolatban egyre gyakrabban érzi magát valaki bizonytalannak vagy kevésnek.
1. Minden róla szól
Lehet figyelmes, karizmatikus és romantikus, miközben a kapcsolatban lassan mégis az derül ki, hogy az ő érzései, igényei és sikerei kapják a legtöbb teret. A visszaigazolás különösen fontos számára: szüksége van arra, hogy kívánják, csodálják, elismerjék. A probléma akkor kezdődik, amikor a másik fél közönséggé válik a kapcsolatban. Amikor folyamatosan bizonygatnod kell neki, hogy ő elég jó, elég fontos, elég szerethető, és közben egyre kevesebb figyelem jut arra, hogy neked mire van szükséged.
Ezek a legnagyobb hibák, amelyeket a nárcisztikus emberekkel szemben elkövethetünk
2. A kritikát támadásként éli meg
„Nem esett jól, ahogy velem beszéltél.” Egy ilyen mondat egy konkrét helyzetről szól. A másik fél mégis könnyen úgy reagálhat, mintha az egész személyiségét támadták volna: védekezik, megsértődik, visszatámad, vagy leértékeli a másikat. Ilyenkor hiába próbálod pontosítani, hogy nem őt ítéled el, csak azt mondod el, mi fájt neked. A beszélgetés mégis könnyen arról kezd szólni, hogy te miért vagy túl érzékeny, miért érted félre a helyzetet, vagy miért csinálsz problémát valamiből.
3. Lassan elveszíted önmagad
Ez az egyik legfontosabb jel, és talán az egyik legnehezebben észrevehető. Először csak megválogatod a szavaidat. Bizonyos témákat inkább nem hozol fel. Aztán egyre többször alkalmazkodsz, mert tudod, mi következik, ha ellentmondasz. Végül azon kapod magad, hogy már a saját érzéseidben sem bízol teljesen.
Egy 38 éves kliensem egyszer azt mondta: „Már nem tudom, hogy tényleg túl érzékeny vagyok, vagy csak annyira hozzászoktam ahhoz, hogy mindent megkérdőjelez, hogy már magamban sem bízom.” Ez a felismerés sokkal fontosabb annál, mint hogy a párjára ráillik-e a nárcisztikus címke.
4. A határaid veszélyeztetik a kapcsolatot
Egy kapcsolat valódi minőségét jól megmutatja, hogyan bánik veled valaki akkor, amikor nemet mondasz. „Ma este inkább egyedül szeretnék lenni.” „Ezt a hangnemet nem fogadom el.” „Nem értek veled egyet.” Lehet ebből vita, lehet sértődés. Egy érett kapcsolatban azonban a határod ettől még határ marad. Ha minden „nem” büntetést, manipulációt vagy megtorlást vált ki, ott már komolyabb problémával állunk szemben.
A szexualitásban ugyanez jelenhet meg: a partner igényei, teljesítménye és a visszaigazolás iránti vágya kerül középpontba, miközben a másik ember vágya lassan másodlagossá válik. Pedig az intimitásban mindkét félnek kell hely a saját vágyaihoz.
Hogyan tovább, ha beleszerettünk?
A négy jel felismerése még nem válasz arra a kérdésre, mit kezdünk mindezzel, ha közben már szeretjük ezt az embert.
3 kérdés, amivel bármelyik nárcisztikus lebuktatható - Te mit válaszolnál rájuk?
Lehet valakit őszintén szeretni úgy is, hogy közben fájdalmat okoz. Láthatjuk a keménysége mögött a bizonytalanságot, érthetjük, honnan jönnek bizonyos reakciói, és közben megélhetjük, hogy amit tesz vagy mond, nekünk fáj. A kettő egyszerre is igaz lehet.
A szeretet mellett azonban szükség van határokra is. Megérthetjük, hogy egy kritika miért érinti érzékenyen a partnerünket, miközben világosan kimondhatjuk, milyen hangnem fér bele számunkra. Érthetjük a félelmeit, miközben megőrizhetjük a saját szabadságunkat.
Segítség lehet, ha nem elszigetelt jeleneteket nézzünk, hanem azt a mintázatot, amely újra és újra kialakul közöttünk. Ki alkalmazkodik többet? Ki vonul vissza? Ki próbálja helyreállítani a kapcsolatot egy konfliktus után? Van-e tér arra, hogy mindketten változtassunk azon, ahogyan egymással bánunk?
Ez a nárcizmus 3 legszembetűnőbb jele a nőknél: te felismered őket?
Egy kapcsolatot egyetlen ember önismerete nem tud megmenteni. Lehet dolgozni a saját határokon, felismerni a kötődési mintákat, megtanulni kevésbé függni a másik visszajelzéseitől. Ehhez azonban szükség van arra is, hogy a partner vállalja a saját részét. A nárcisztikus vonások önmagukban nem tesznek valakit rossz társsá. A döntő kérdés az, hogy képes-e felismerni, amikor fájdalmat okoz, tud-e felelősséget vállalni, bocsánatot kérni, és figyelembe venni a másik ember különállóságát.
A legnagyobb csapda, amikor elkezdjük magunkat hibáztatni a kapcsolat minden nehézségéért: biztosan túl érzékeny vagyok, túl sokat várok el, rosszul kommunikálok, vagy még türelmesebbnek kellene lennem. Az önreflexió fontos, de ha minden konfliktus után magunkat hibáztatjuk, egy idő után már azt is megkérdőjelezhetjük, hogy jogosak-e egyáltalán a saját érzéseink és határaink.
Viszont ha tartós megalázás, kontroll, elszigetelés, fenyegetés, pénzügyi függésben tartás vagy más bántalmazó dinamika jelenik meg, a saját biztonságunk és önbecsülésünk védelme az első számú szempont. Ilyen helyzetben szakember bevonása különösen fontos lehet.
Éppen ezért érdemes óvatosan bánni a „nárcisztikus” címkével is: a nárcizmus egy széles spektrum, és egy személyiségcímke önmagában nem mondja meg, milyen kapcsolatban élünk. A fontosabb kérdés az, hogy miközben próbáljuk megérteni és szeretni a másikat, marad-e elég hely a kapcsolatban a saját érzéseinknek, határainknak és önbecsülésünknek is.
Egy Washington DC mellett élő magyar nő elárulta, mennyibe kerül az élet odakint - GLAMOUR 
