Van, aki gyerekként már pontosan tudja, mi szeretne lenni, ha nagy lesz – Papp Patrícia nem tartozott közéjük. Repülőn sem ült felnőtt koráig, a légiutaskísérő szakmáról sem tudott sokat. Aztán egy véletlen jött nyári munka mindent megváltoztatott.
Ezeket láttad már?
Patrícia ma már vezető légiutas-kísérőként és a Wizz Air budapesti bázisának nagyköveteként képviseli a légitársaságot, de pályája nem a hagyományos karriervonalat követi. Ismerkedjünk meg közelebbről vele és a történetével, amely esetleg többeket is arra sarkallhat, hogy a nyomdokain járjanak.
„Kislányként semmit nem tudtam a repülésről” — meséli Patrícia. Öt fős mozaikcsaládban nőtt fel, tizenöt éves korától mezőgazdász nagyszülei nevelték őt. Gyerekként szerteágazó érdeklődési körébe az állatok gondozása éppúgy beletartozott, mint a színház miliője. „Imádtam az iskolával színházi előadásokra járni. Magam is szerettem szerepelni az iskolai rendezvényeken, versmondó versenyeken is szavaltam. A repülés akkoriban egy távoli, elérhetetlen kalandnak tűnt.”
Diáktolmácsként a reptéren
A fordulópont tizenhat éves korában következett be: egy nyári diákmunkára érkezett Budapestre, ám az eredeti elképzelése meghiúsult.
Egyedül maradt a fővárosban, és eldöntötte: ad magának két hetet, hogy munkát találjon – ha nem sikerül, hazamegy.
A reptérre került diáktolmácsként, ahol a frissen indított 100E reptéri buszjárat utasainak segített eligazodni. A tolmácsként töltött másfél hónap alapjaiban változtatta meg az életét. „Ott találkoztam először a reptér atmoszférájával. Láttam különböző légitársaságok személyzetét, a pilótákat, az egyenruhás, kontyos lányokat. Sugárzott belőlük a magabiztosság – ámulattal figyeltem őket. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy én is azt szeretném csinálni, amit ők. Nem a munkájuk látványos része vonzott igazán, hanem az a világ, amit a repülőtér jelent: a különböző emberek jövés-menése, a pörgős kommunikáció, az állandó mozgás – mindez hihetetlenül izgalmas távlatként lebegett a szemem előtt.”
5 ruhadarab, amit tilos a repülőn viselni: csak nehézséget okoznak az út során
Patrícia érettségi után anglisztika szakra jelentkezett a Debreceni Egyetemre, és a nyelvtudás, amit megszerzett, jól jött később, hiszen a repülés nyelve is az angol, ráadásul a légiutas-kísérő szakmában a biztos nyelvtudás alap. Jelentkezését 2022-ben adta be a Wizz Airhez, egészen addig nem is ült repülőn. „Úgy jelentkeztem a légitársasághoz, hogy nem is tudtam, mire vállalkozom. Viszont arról meg voltam győződve, hogy ez az utam, ezt akarom csinálni.”
Az első repülőútja éppen azután volt, hogy részt vett a kiválasztáson. A sors különös visszaigazolása, hogy amikor Zakynthosra utazott nyaralni, nemhogy egy hirtelen jött turbulencia nem volt képes őt megzavarni – amit egyébként kifejezetten várt is, szemben a körülötte ülő feszült utastársaival –, de az egyik légiutas-kísérő még szóvá is tette, hogy olyan szép a mosolya, biztosan remek kolléga lenne belőle. Pedig a hölgy nem is tudta, hogy Patrícia ekkor már beadta jelentkezését erre a pozícióra.
Nem csak dekoratív látvány
A kiválasztás után eredetileg Debrecenben szeretett volna dolgozni, hogy közelebb legyen az otthonához, és hogy ne kelljen a csendes faluból egyből egy metropoliszba csöppennie (akkoriban a Wizz Airnek Debrecenben is volt bázisa, amely 2022-ben megszűnt – a szerk.), ám Budapestre osztották be, és aztán itt is folytatódott a karrierje. Ma már azt mondja, ennek így kellett történnie. „Úgy érzem, szerencsére így sokkal hamarabb elértem azokat a lépcsőfokokat, amiket szerettem volna. Két év alatt vezető legiutaskísérő lettem.”
Önfejlesztő utazás
Kívülállók számára a légiutaskísérői szakma gyakran a szépségről, csillogásról és az utazásról szól. Patrícia azonban azt mondja, hogy az egyenruha és ápolt megjelenés mögött komoly szakmai felkészültség és felelősség rejlik. „Sokan nem is tudják, mennyi szabály betartásával jár a munkánk. Több száz oldalas kézikönyvünk szól csak a megjelenésünkről. A körmünk hosszától kezdve a hajunkon át minden részlet szabályozott.” A tökéletes megjelenés azonban nem öncélú: a hitelesség része. Persze a kabinszemélyzet tagjai a biztonság terén is nagy tudással rendelkeznek; safety tréningeken vesznek részt, a biztonsági kézikönyvük pedig majd’ 600 oldalas.
„Amikor felveszem az egyenruhát, nemcsak a ruhába bújok bele, hanem át is lényegülök. Onnantól mintha más valaki lennék: másként beszélek és másképp is prezentálom magam, mint a civil életemben.” Hazaérve viszont Patrícia is leveti a szerepét a formaruhával együtt. „A legjobb pillanat, amikor otthon kibontom a kontyomat, átöltözök valami lazába, kényelmesbe. Vicces, hogy ilyenkor a kutyám is rögtön tudja: most már nem dolgozni megyek, hanem vele sétálni.”
Egy légiutas-kísérő elárulta: ezért nem kapcsolja ki a biztonsági övet utasként sem
A munkája ugyanakkor olyan tulajdonságokkal is felruházta az évek során, amelyek a hétköznapokban is elkísérik. Sokkal tudatosabb lett, jobban tervez, és nagyon figyel a környezetére is. „Ez a munka rengeteget javított rajtam: a kommunikációs készségemtől kezdve az emberekhez való kapcsolódásaimon át a már-már határtalan türelmemig. Ez egy elképesztő önfejlesztő kaland, már eddig is!”
Akár ezer emberrel is találkozni egy nap
A repülőgép fedélzetén a légiutaskísérők nem pusztán kiszolgálják az utasokat, de ők a biztonságukért felelős szakemberek is. Egy-egy járaton akár több száz emberre is vigyáznak. Patrícia számára különösen fontos a csapatmunka. „Egy négyszektoros napon közel ezer emberrel találkozunk. Megnyugtat a tudat, hogy egy csapat van velem, akik ugyanazért dolgoznak, mint én.” A kabinszemélyzet működése jól mutatja, hogyan hat a „kollektív idegrendszer” egymásra, zárt közegben. A hangulat, a párbeszédek, az egymásra figyelés mind számítanak.
„Ha jó a csapat, a hosszú nap sem érződik annyira munkásnak. Nevetünk, beszélgetünk, közben persze monitorozzuk az utasokat és egymást.” A női és férfi kollégák közötti különbségeket nem szakmai oldalról látja meghatározónak. „A biztonság, a tudás és a képzettség nem nemfüggő. Természetesen vannak helyzetek, amikor nőként könnyebben szót értünk egymással, főként az érzelmi dolgokban, de szakmailag ugyanaz a cél vezérel mindenkit a személyzetben.”
8 apróságnak tűnő dolog, amiért súlyosan megbüntethetnek a reptéren vagy akár a repülőn
Vezetőként már nem csak magáért felel
A vezető légiutaskísérő poszt új kihívásokat hozott számára. Nem pusztán a saját munkájáért felel innentől, hanem az egész csoport koordinálásáért. A napok egy briefinggel indulnak a gépen. „Aznap ránk tartozik a csapat irányítása. Nekünk kell ismertetni a járat sajátosságait, az általános adatokat (járatszám, szervizek száma stb.), figyelni arra, hogy mindenki ismerje, mi a feladata, és ha bármi megszokottól eltérő adódik, ott lenni a háttérben, és ha kell, azt végig menedzselni.”
Patrícia nem vágyik arra, hogy elszakadjon a fedélzettől. Nem tudja elképzelni egyelőre, hogy teljesen a földön maradjon, a repülést nem engedné el egy back office pozíció kedvéért. A jövőben inkább egy olyan hibrid szerepkör érdekelné, ahol a tapasztalatait továbbadhatja: például szívesen segítené a toborzást recruiterként, illetve a kiválasztási folyamatokban is részt venne.
Újabb mérföldkőnél
Egy évvel ezelőtt mérföldkőhöz érkezett a pályán: Patrícia lett a Wizz Air budapesti bázisának nagykövete. A plusz szerep még nagyobb láthatóságot jelent, ugyanakkor tovább nőtt a felelősségi köre is. „A videókban és interjúkban a céget képviselem, de ezt nem lehet elválasztani a mindennapi munkámtól. Ugyanazt kell mutatnom akkor is, amikor nincs kamera.” A szereplés mindig közel állt hozzá, így ez a feladat természetesen illeszkedik a személyiségéhez.
5 dolog, ami magyarként ledöbbentett, amikor először New Yorkban jártam
Patrícia azt is említi, hogy a pályázás, csakúgy, mint a felvételije és a vezető légiutaskísérői jelentkezése, igen nehéz volt; a bemutatkozó videóját is legalább tízszer vette fel, mire azt gondolta róla, hogy rendben van. „Figyeltem a fényekre, a hangminőségre, minden részletre. Szeretek elmélyülni az ilyesféle kommunikációban is – egyébként is maximalista vagyok”. A fedélzeten eltöltött évek alatt megtanulta, hogyan álljon ki nagyközönség elé, ami segíti őt a „pódiumos” kihívások teljesítésében. „Emlékszem, az elején még egy könyvecskéből olvastam a bemondásokat, ma már az is könnyen megy fejből, bátran az emberek előtt – hiszen az a legfontosabb, hogy az utasokat tájékoztassuk az útjukat befolyásoló részletekről.”
Mosoly, mindenekfelett!
A legemlékezetesebb percei mégsem a kamerákhoz vagy a pozíciók megszerzéséhez kötődnek, hanem az elégedett utasok reakcióihoz. Kapott már kézzel készített repülős kulcstartót, gyerekektől rajzokat, utasoktól ajándékcsomagokat. Ezeket mind megőrzi. „A repülés a legtöbbeknek különleges élmény – mi, légiutaskísérők ennek a részei vagyunk.” Ha a szupererejéről kérdezik, nem a precizitást vagy a kommunikációs készségét emeli ki, hanem valami egészen hétköznapi részletet: a mosolyát. „A mosoly mögött annyi minden van! Sok-sok nehéz nap a legtöbbünk mögött – és persze én sem vagyok kivétel, de elégedettnek érzem magam. Gyakran elég egyetlen felemelő pillanat egy kedves utassal, és máris kerekebb a világ.”
