Sem tudnak elképzelni ennél nevetségesebb dolgot: barátoknak lenni a volt párunkkal? Egyesek el sem tudják képzelni, hogy lehet-e egy szakítás után jóban maradni – sőt, a környezetemben ez az egyik legmegosztóbb téma. Mások fenntartásokkal kezelik, és vannak, akik szerint semmi rossz nincs ebben.
Ezeket láttad már?
Az exből barát jelenségről Sonkoly Zsuzsa család- és párterapeutát faggattam, és a mindannyiukban felmerülő kérdéssel kezdtem: lehetséges-e valóban „átalakítani” a romantikus szerelmet barátsággá, vagy ez inkább önámítás?
Sok mindenen múlik
„A szakítás utáni barátság egy bonyolult »rendszerátalakítási« folyamat. Lehetséges, de rendkívül nehéz és sok feltételhez kötött. Ha az egyik fél még mindig reménykedik a romantikus folytatásban, vagy a barátságot eszköznek tekinti a visszatéréshez, akkor az önámítás, és hosszú távon fájdalmat okoz.
Lehetséges, ha a romantikus vonzalom és intimitás valóban elmúlt, mindkét fél elfogadta a szakítást, és képesek egymásnak barátként örülni, támogatni egymást anélkül, hogy a régi sebek felszakadnának, vagy új elvárások keletkeznének.” A szakember szerint egyébként napjaink digitális korszakában, különösen a fiatalabb generációknál megfigyelhető egy hozzáállásbeli változás, ugyanis utóbbiak nyitottabbak arra, hogy az expartnerrel való kapcsolat más formában is fennmaradhasson, például barátságként.
„Ennek oka lehet például, hogy a korábbi generációkhoz képest talán kevesebb társadalmi stigma ragad az ilyen típusú kapcsolatokra, de az is közrejátszik, hogy a közösségi média megnehezíti a teljes „levágást”, és lehetőséget ad a baráti kapcsolattartásra. Továbbá a kortársak körében egyre több pozitív példa látott napvilágot az »exbarátságokra«.”
Mit árul el rólad, ha mindig az elérhetetlen partner után sóvárogsz?
Több tényező közrejátszása
De vajon honnan tudhatjuk, hogy azért akarunk-e jóban maradni, mert még reménykedünk a folytatásban, vagy azért, mert a másik ember személyiségét szeretjük? Sonkoly Zsuzsa elmondása szerint a reménykedés jelei közé sorolható, ha „sokat gondolunk a »mi lett volna, ha«kérdésre, úgy nézünk rá, mint egy potenciális partnerre, félreérthető jeleket küldünk neki, vagy ha igyekszünk a romantikus emlékeket feleleveníteni. Az is jel, ha féltékenyek vagyunk, amikor más nővel/férfival találkozik, ha a barátságot »hátsó kapuként« kezeljük a visszatéréshez, ha sokat fantáziálunk arról, hogy újra összejönnénk vagy fáj, ha valaki mással látjuk.”
A szakértő hozzáteszi: „Ha valóban örülni tudunk a sikereinek, képesek vagyunk őszintén meghallgatni a problémáit – akár párkapcsolati téren is –, a barátságunk nem különbözik a többi, nem romantikus barátságunktól, ha a továbblépésen dolgozunk és ha nincs bennünk igény a fizikai és/vagy érzelmi intimitásra az exünkkel, akkor nagy eséllyel tényleg az a szándék húzódik a barátságra való törekvésünk mögött, hogy ezt az értékesnek gondolt embert szeretnénk az életünkben tudni.”
Persze a törekvés nem elég: azt, hogy valaki jóban tud-e maradni az exével, több tényező együttese határozza meg, a szakember szerint fontos az egyéni kötődési stílus: a biztonságosan kötődők könnyebben tartanak fenn egészséges, határokkal működő kapcsolatot, míg a szorongóbbak nehezebben engedik el az érzelmi kötődést. Kulcsszerepet játszanak családi mintái, a baráti közeg támogatása vagy elutasítása, valamint a kapcsolat lezárásának módja.
Nem árulunk el meglepetést: egy kölcsönös, békés, például a szerelem „elkopása”, földrajzi távolság vagy személyiségbeli különbségek miatti szakítás után nagyobb az esély a barátságra, míg konfliktusokkal terhelt helyzetben ez sokkal nehezebb, „traumatikus, sérüléssel, megcsalással, bizalomvesztéssel járó szakítás esetén lehetetlen egészséges barátságot fenntartani.” Ezek mellett a közös kapcsolati háló és az új pár megjelenése tovább árnyalhatja a helyzetet.
Határok kérdése
Egy organikusan kialakuló barátságban is vannak határok, amelyeket a kapcsolat működése érdekében betartunk, ám ha mindez egy korábbi párkapcsolatból alakul ki, ezek még tudatosabb kijelölést igényelnek. Sonkoly Zsuzsa szerint ilyenkor alapvető a fizikai intimitás teljes megszüntetése, vagyis minden romantikus jelentésű érintés kerülése. Ugyanilyen fontos az érzelmi közelség újradefiniálása: meg kell húzni a határt aközött, mi fér bele barátként, és mi tartozott a korábbi kapcsolathoz, elkerülve a túlzott függőséget. Lényeges az együtt töltött idő keretezése is, a randevúhangulatú helyzetek mellőzésével. Új partner megjelenésekor az őszinte kommunikáció és az új kapcsolat tiszteletben tartása kulcsfontosságú, miközben a közös múlt helyett inkább a jelenre érdemes fókuszálni, és tisztázni a kölcsönös elvárásokat.
Felmerül az is, hogy mennyi időnek kell eltelnie a szakítás után, amikor reálisan szóba jöhet a barátság. Zsuzsa szerint erre nincs univerzális szabály, egyénfüggő a válasz. „Legalább annyi időnek kell eltelnie, hogy mindkét fél teljesen gyászolja a kapcsolatot, elfogadja a szakítást és lecsillapodjanak, elmúljanak a romantikus érzések. Ez lehet több hónap, de akár egy-két év is. Addig nem érdemes próbálkozni, amíg az egyik fél (vagy mindkettő) még érez romantikus vágyat, féltékenységet, fájdalmat, vagy reményt a folytatásra. A gyászidőszak alatt a barátság csak elnyújtja a fájdalmat és gátolja az egyéni továbblépést. Javasolt a teljes kommunikációs szünet, hogy a felek távolságot tudjanak tartani, és tisztábban lássák a helyzetet.”
A jelek, amikből észreveheted, hogy a párod fejben már rég kilépett a kapcsolatból
Mikor nem megy?
Fontos felismerni azt is, amikor minden törekvésünk ellenére el kell engednünk ezt a kapcsolatot, mert az exszel való barátkozás kifejezetten káros az életünkre nézve. Például ha az egyikünk még reménykedik a folytatásban, ha a barátság akadályozza az új, egészséges romantikus kötelékek létrejöttét. Akkor is veszélyes, ha a barátság álcája mögött érzelmi zsarolás, féltékenység vagy birtoklási vágy nyilvánul meg, netán a régi sérelmek újra és újra előjönnek, és a kapcsolat állandó feszültséget generál.
Nem utolsósorban akkor sem szabad erőltetni ezt a kapcsolódást, ha valaki boldogtalanságot, szomorúságot, frusztrációt – szélsőségesebb esetekben stresszt, alvászavart – okoz a másiknak ahelyett, hogy támogató lenne.
Tedd fel magadnak az alábbi kérdéseket, ezek segítenek az önreflexióban és a valódi motivációk feltárásában:
- Miért akarok barát maradni? Mi a valódi célom? Miben különbözik ez a barátság más barátságaimtól?
- Milyen érzések kavarognak bennem, ha rápillantok? Van remény, fájdalom, vonzalom?
- Mit tenne ez a barátság az én jövőbeli romantikus kapcsolataimmal? Képes lennék-e új
- emberrel ismerkedni, ha a barátság fennáll?
- Mesélek neki róla? Tőle szeretnék tanácsot kérni, hiszen ő ismer?
- Képes vagyok-e örülni neki, ha új partnere lesz? Őszintén, tiszta szívből, irigység nélkül? El tudtam-e teljesen gyászolni a romantikus kapcsolatot?
- Képes vagyok-e tiszteletben tartani az ő döntéseit, anélkül, hogy beleavatkoznék, vagy
- ítélkeznék? Más barátokkal is ezt tenném?
- Milyen mértékű intimitásra vágyom? Csak felszínes beszélgetésekre, vagy mély, érzelmi kötődésre?
- Képes vagyok-e új határokat felállítani, és ragaszkodni hozzájuk?
- Mi a legrosszabb forgatókönyv, ami ebből a barátságból kisülhet?
- A másik fél is ugyanezt akarja, és ugyanazokkal a feltételekkel? Megbeszéltük-e ezt őszintén?