A párkeresés terén még soha nem volt ennyi lehetőség, mint ma, és ezzel együtt még soha nem volt ennyi bizonytalanság sem. Adottak a társkereső appok, a gyors randik és a végtelen szingliprofilok. Mégis egyre többen érzik úgy, hogy hiába próbálkoznak, valahogy nem jön össze a kapcsolat.
Ezeket láttad már?
A válasz sokkal kevésbé a külvilágban keresendő. „Amikor a sokadik randi után sem találunk párt, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy nincs szerencsénk. Csakhogy a párkeresés nem a szerencsén múlik, mint inkább a belső mintázatok ismétlődésén. Sokan nem veszik észre, hogy ugyanazokat a köröket futják újra és újra, csak más szereplőkkel” – fogalmaz Vermes Ágnes családkonzulens. Vagyis hasonló típusú emberekhez vonzódnak, illetve olyanokhoz, akik elérhetetlenek.
Ismerd fel a mintákat!
Gillay Zoltán mentálhigiénés szakember, családterapeuta szerint ezek a minták általában nem tudatosak. „Az ismerős dinamikák biztonságosabbnak tűnnek, még akkor is, ha valójában nem működnek. Az agyunk a megszokott felé húz, nem feltétlenül a jó felé.”
A helyzetet bonyolítja, hogy sokan vágynak úgy kapcsolatra, hogy közben nehezen engednek közel másokat. „Gyakran találkozom olyanokkal, akik azt mondják, hogy mindennél jobban szeretnének párkapcsolatot, majd amikor közeledik valaki, hirtelen megtorpannak” – mondja Ágnes, majd hozzáteszi, hogy ez az érzelmi elérhetetlenség egyik formája. Zoltán megerősíti, hogy ilyenkor belső ellentmondás alakul ki. „Egyszerre van jelen a vágy a közelségre és a félelem attól. Ez nagyon megnehezíti a kapcsolódást, mert a másik fél számára kiszámíthatatlanná válik a viselkedésünk.”
Nem a külsőn múlik!
Az online társkeresők világa alapjaiban formálta át az ismerkedést. A folyamatos választási lehetőség azt az érzést kelti, hogy mindig jöhet jobb, és ez csökkenti az elköteleződési hajlandóságot. „A társkeresők logikája sokszor inkább a fogyasztásra hasonlít, mint a kapcsolódásra. Lapozunk, választunk, elutasítunk, közben pedig egyre nehezebb valódi fi gyelmet adni egyetlen embernek” – mondja Zoltán. A bizonytalanságot az is fokozza, hogy a visszajelzések kiszámíthatatlanok vagy teljesen hiányoznak. „Ez hosszú távon komoly önbizalom-romboló lehet – magyarázza Ágnes. – Az ember elkezd kételkedni magában, miközben nem feltétlenül kap valós képet arról, mi történt.”
Így dolgozhatjuk fel legkönnyebben a szakítást a pszichológus szerint: négy feladatot kell elsajátítanunk hozzá
Hogy kit érzünk hozzánk illőnek, nagyon szorosan összefügg azzal, hogyan látjuk magunkat. „Ha valaki belül bizonytalan, könnyen kerül olyan kapcsolatokba, ahol folyamatosan bizonyítania kell” – említi Zoltán, mire Ágnes megjegyzi, hogy ez észrevétlenül történik. Sokan olyan partnereket választanak, akik nem adnak elég visszajelzést vagy érzelmi biztonságot, és közben azt érzik, hogy nekik kell jobban teljesíteniük.
Kiút az ördögi körből
Mit lehet tenni, ha valaki úgy érzi, minden próbálkozása ellenére sem találja a megfelelő partnert? A szakértők szerint az első lépés nem a még több randi.
„Érdemes megállni. Nem biztos, hogy több próbálkozásra van szükség, hanem inkább arra, hogy ránézzünk a saját működésünkre” – figyelmeztet Ágnes, habár ez sokszor nehezebb, mint új emberekkel ismerkedni. Zoltán elmondása alapján az önismeret nem mindig kényelmes. „Fel kell tenni magunknak olyan kérdéseket, amelyekre nem biztos, hogy azonnal tudjuk a választ. Milyen mintákat ismétlünk? Mire van szükségünk egy kapcsolatban?”
Nem csak az számít, hogy ki tetszik, de az is, hogy ki mellett érezzük magunkat biztonságban. A szakértők szerint az is kulcskérdés, hogy mennyire tudunk egyedül lenni. A pártalálás nem egy stratégiai játék, mint inkább egy önismereti folyamat. Minél inkább önazonosan működik valaki, annál nagyobb eséllyel talál olyan partnert, akivel valódi kapcsolódás jöhet létre. Ez nem gyors út, de hosszú távon ez az egyetlen, ami működik.
