Igen, nehéz napja volt a munkahelyén.
Igen, a barátja lehúzta anyagilag.
Igen, valami baleset miatt dugóba került.
Igen, az anyja annyira feldühítette, hogy már megint hiába várta segíteni.
Igen, a gyerek csak követelőzik, hogy mikor kapja meg az új Lego készletet.
Ezeket láttad már?
Te pedig állsz és várod haza a szerető párod. Meleg vacsorával, gyertyafénnyel, hogy meglepd, és ekkor belép egy idegroncs, aki a földre dob kabátot, cipőt, táskát, áttrappol a szépen terített asztal mellett az ebédlőn, észre sem véve azt, hogy te némán tátogva szólsz: azt hittem, ma együtt vacsorázunk.
A pokolgép ekkor robban, mégis meghallotta.
Hát gondolod, hogy nekem vacsorázgatni meg romantikázni van kedvem? Mi ez a pucc? Mik ezek a gyertyák? Egyáltalán, mi van rajtad? Mi ez a szag? Parfümöt locsoltál magadra? Nem megmondtam, hogy hányok ezektől a szagoktól?
És akkor még az új frizurádról semmit sem szólt – nyilván észre sem veszi.
Te pedig állsz ott mereven, leforrázva, és azon tűnődve, hogy vajon mi rosszat csináltál. Hát eláruljuk neked, hogy semmit, sőt.
A külső körülmények hatására az ember előfordul, hogy kifordul önmagából. Klisé, de igaz, hogy azt bántjuk, akit szeretünk, aki ott van nekünk. De hol van a határ?
Amikor már azt érzed, hogy csak egy bokszzsák vagy, semmi több, gondolkozz el. Ne hagyd, hogy az önbecsülésedbe gázoljanak.
Ülj le, és aszerint cselekedj, amit a legjobbnak ítélsz. Találd ki, mi módon tudnád a párodat szóra bírni és rávenni, hogy a problémáit megbeszélje veled, és ne csak a te fejedet harapja le. Higgye el, hogy számíthat rád, és ne taroljon le, mint ahogy egy szántóföldet szoktak, mert ez egy kapcsolat halálához vezet. Neked pedig nem kell eltűrnöd az érzelmi terrort. És ha szeretnéd mégis valahogy rendbe hozni a párkapcsolatodat – ha érdemes – segítséget kérni soha nem szégyen!
