Ha egy számodra fontos személy drogozna, mit mondanál neki? És tudnád-e, hogyan kezdj el vele beszélgetni úgy, hogy ne ítélkezés, hanem valódi segítség legyen belőle? A Médiaunió új Kiszállókártyák kampánya éppen ezekre a nehéz helyzetekre próbál gyakorlati válaszokat adni, minél szélesebb körben felhívni a figyelmet arra, hogy tabusítással nem találunk megoldásokat.
Ezeket láttad már?
Emlékszel mindenre a tegnap estéből? Tudod, mi a teendő, ha valaki rosszul lesz egy szertől, vagy mikor válik problémássá a képernyő és az online játék? A kampány alkohol-, drog-, játék- és képernyőfüggőség témában segíti a fiatalokat, szülőket és pedagógusokat a figyelmeztető jelek felismerésétől egészen a segítségkérésig.
Az alkohol és a drog mellett a képernyő és az online játék is kockázat lehet
A Médiaunió Alapítvány 2025 őszén indította el a Függőség 7 jele című kezdeményezést, amely a tinédzserkori szerhasználat és a viselkedési függőségek kockázataira hívta fel a figyelmet. A kampány Kiszállókártyák néven folytatódik, és a problémák felismerése mellett már azt is megmutatja, milyen konkrét lépések vezethetnek a segítséghez. A kezdeményezés a fiatalok mellett a szülőket, pedagógusokat és kortársakat is megszólítja.
A téma súlyát több kutatás eredményei is jelzik. Az ESPAD 37 országot vizsgáló jelentése szerint a magyar kamaszok 91 százaléka kóstolt már alkoholt, a szintetikus katinonok használatának aránya pedig Magyarországon volt a legmagasabb a vizsgált országok között. Az Iskoláskorú Gyermekek Egészségmagatartása (HBSC) kutatás szerint a 9–11. évfolyamosok 17 százaléka próbálta már ki életében a marihuánát.
Mindeközben a függőségek kérdése már jóval túlmutat az alkoholon és az illegális szereken. Az NMHH adatai szerint a 15–16 évesek szinte mindegyikének van saját telefonja, hétvégén pedig átlagosan több mint négy órát töltenek képernyő előtt. A játék- és képernyőfüggőség ezért ugyancsak egyre gyakrabban kerül szóba a fiatalok jóllétével kapcsolatban.
Annak megítélése azonban, hogy egy viselkedés pontosan mikor válik problémássá, korántsem egyszerű.
Szakmai-diagnosztikus oldalról is adódnak bizonytalanságok azzal kapcsolatban, hogy például az online játékzavar önálló diagnózisként megállja-e a helyét. Az európai diagnosztikai kézikönyv ezt már számon tartja, az amerikai verzió még kutatandó területként nevesíti
– mondja dr. Marjai Kamilla pszichológus, addiktológiai konzultáns, a kampány szakmai vezetője.
A szakember szerint nem feltétlenül annak eldöntése a legfontosabb, hogy egy szülőnek pontosan mikor „kell megijednie”. Sokkal lényegesebb lehet a nyitott érdeklődés és annak megértése, milyen szükségletek, nehézségek vagy érzések állnak egy fiatal viselkedése mögött. Ez ugyanúgy igaz lehet a képernyő előtt eltöltött hosszú órákra, mint az első észlelt szerhasználatra.
A segítségkérést ugyanakkor az addiktológiai ellátással kapcsolatos előítéletek is akadályozhatják. Dr. Marjai Kamilla szerint sokak fejében még ma is az „elvonó” régi, félelmetes képe él, miközben a korszerű addiktológiai ellátás jelentősen eltér ettől.
A korszerű addiktológiai ellátás sokkal inkább a sorstársi támogatásra, a kizárólagos minimumra redukált gyógyszerelésre törekszik és a felépülőt a saját autonóm döntéseiben, a felelősségvállalás visszavételében támogatja
– fogalmaz a szakember.
Sok érintett számára ezért meglepő tapasztalat lehet, hogy szigorú utasítások helyett támogató közösséggel és olyan emberekkel találkozik, akik maguk is a felépülésen dolgoznak.
Egyre több tini küzd szorongással, ez a kiadvány segíthet
A Kiszállókártyák megmutatják, hogyan indulhat el a beszélgetés
A probléma felismerése fontos lépés, de önmagában nem mindig elegendő. Attól, hogy egy fiatal, egy szülő vagy egy pedagógus érzékeli, hogy valami nincs rendben, még nem feltétlenül tudja, hogyan hozza szóba a problémát, mit kérdezzen, vagy kihez forduljon segítségért.
Ebben próbálnak gyakorlati kapaszkodót adni a Kiszállókártyák. A kiszallokartyak.hu oldalon összesen 53, alkohol-, drog-, játék- és képernyőfüggőséghez kapcsolódó „megfordítható” kártya található. Ezek olyan kérdéseket fogalmaznak meg, amelyek sok érintettben vagy hozzátartozóban már felmerülhettek, kimondani azonban jóval nehezebb őket.
„Ha egy számodra fontos személy drogozna, mit mondanál neki?” – szól az egyik ilyen kérdés. Más kártyák arra kérdeznek rá, hogy valaki emlékszik-e mindenre az előző estéből, tudja-e, mit kell tenni, ha valaki rosszul lesz egy szertől, vagy mikor élte át utoljára azt, hogy valami offline tette boldoggá.
A kártyák hátoldalán rövid szakmai válasz és egy lehetséges következő lépés szerepel. Így nemcsak a probléma felismerésében segíthetnek, hanem egy nehéz beszélgetés elindításában is – akár magáról az érintettről, akár egy barátról, diákról vagy családtagról van szó.
A honlap „Segítség!” rovata önkitöltős tesztekkel és országos intézménylistával is támogatja a tájékozódást. A gyűjtemény olyan intézményeket, szervezeteket és szakembereket is bemutat, amelyek, illetve akik fiatal, akár 10–18 éves érintetteket fogadnak.
Az ellátás ugyanakkor továbbra sem egyformán hozzáférhető az ország minden részén. Dr. Marjai Kamilla szerint a serdülőpszichiátriai ellátásból gyakran hiányzik a megfelelő addiktológiai háttér, míg a klasszikus addiktológiai rendszer elsősorban a felnőtt korosztályra épült. Emiatt különösen fontos szerepet tölthetnek be az ifjúsági irodák, közösségi terek és az iskolákban dolgozó segítő szakemberek is.
A kampány készítői szerint ugyanis nem elég azt mondani egy problémával küzdő fiatalnak vagy családnak, hogy „kérj segítséget”.
A kampány első szakaszában a függőség jeleire hívtuk fel a figyelmet. Most arra keressük a választ, ami ezután következik: mit lehet tenni, hogyan lehet jól kérdezni és hová lehet fordulni?
– mondja Kardos Ferenc, a Médiaunió Alapítvány ügyvezetője. Hozzátette: ezért tartották fontosnak, hogy a segítségkérés ösztönzése mellett konkrét intézményeket és elérhető szakembereket is bemutassanak.
Vida Gusztáv, a kampány kreatív partnere, a Rewind Creative Agency kreatívigazgatója szerint az érintettek sokszor akkor is nehezen kérnek segítséget, ha már felismerték a problémát. Ennek hátterében állhat szégyen, tabusítás, előítélet vagy egyszerűen az információ hiánya arról, hogy kihez lehet fordulni. A Kiszállókártyák ezért nemcsak kérdéseket tesznek fel, hanem olyan szakemberek és szervezetek felé is irányt mutatnak, ahol az érintettek támogatást kaphatnak.
A kezdeményezéshez tévéreklám, kültéri plakátok és online bannerek is készültek. A Médiaunió tagjai és alapítói reklámfelületeik felajánlásával támogatják, hogy az üzenet minél több fiatalhoz, szülőhöz és pedagógushoz eljusson. A kampány a MOL – Új Európa Alapítvány támogatásával valósul meg, kreatív partnere a Rewind Creative Agency, az Imedia Kft. pedig napi sajtószemlével segíti a Médiaunió Alapítvány munkáját.
A Kiszállókártyák legfontosabb üzenete így nem pusztán az, hogy érdemes felismerni a függőség figyelmeztető jeleit. A következő lépés legalább ennyire fontos: legyen kérdés, amellyel el lehet indítani a beszélgetést, legyen információ arról, hová lehet fordulni, és legyen elérhető segítség azok számára, akik készek változtatni.
