Dull Szabolcs pályáját a Kossuth Rádióban kezdte, majd a legolvasottabb hazai online hírportáloknál dolgozott. Két éve állt fel a Telex főszerkesztői székéből, és ma már a saját útját járva nemcsak elemez és kérdez, hanem tanít, előadásokat tart, aktuálpolitikai összefüggéseket magyaráz hírlevélben, YouTube-csatornákon és országszerte tartott összejövetelein – közben megingathatatlanul kitart szakmai szabadsága mellett.
Ezeket láttad már?
Dull Szabolcs újságírót és politikai elemzőt többek közt arról is kérdeztük, milyen módszerekkel dolgozik, és hogyan lehet megőrizni a tisztánlátás képességét egy túlságosan is átpolitizált, pattanásig feszült, szekértáborokra szabdalt közegben.
Mikor érezted először, hogy az újságírás neked nemcsak szakma, hanem hivatás is?
A szüleim rendszeresen járatták a napilapokat. Tizenévesen, szombat délelőttönként végigolvastam mindegyiket, a Népszabadságtól a Magyar Nemzetig. Rácsodálkoztam, hogy ugyanazt az eseményt többféleképpen is meg lehet írni. Elkezdett érdekelni komolyabban ennek a mikéntje: az újságíró az események sűrűjében van, és abból kell magának valamit kiolvasni, amit aztán közöl.
Mindig is krimirajongó voltam, gyerekként faltam az Agatha Christie-regényeket és a Sherlock Holmes-történeteket. Olyannyira hatással volt rám a krimi világa, hogy a kommunikáció szakon a Columbo-sorozat esztétikai kérdéseiből írtam a szakdolgozatomat. Hasonló felfedezési vágy vezérel, amikor politikai elemzőként igyekszem megérteni a közéleti eseményeket és összerakni az alig látható puzzle-darabokat. A másik meghatározó élményem, ami miatt az újságírást a kezdetektől a hivatásomnak tekintem, a kiváló Vajda Éva újságírásórái voltak az ELTE média szakán.
A munkamódszeredben tetten érhetőek a detektíves elemek?
Bár nem hordok ballonkabátot, ahogy újságíróként vagy most, politikai elemzőként dolgozom, az valóban hasonlít a detektívek módszereihez. Mindennek alapja a kérdezés. Ha látunk egy politikai eseményt, van egy elgondolásunk a történtekről. Meg kell keresnünk a lényegét, és úgy kell kérdeznünk, az egész eseménysor mélyére ásnunk, hogy a kérdéseinknek köszönhetően kiderüljön az igazság.
Columbo és Poirot is mindig a megfelelő személyeknek teszi fel a megfelelő kérdéseket – de felismerni, hogy egy ügyben kik a kulcsszereplők, ahhoz bizony kell egy plusz érzék. A kedvenc részeim mindig is az utolsó, színpadias jelenetek voltak: amikor a detektív kiáll és elmagyarázza a lényeget. Politikai elemzőként is ezt szeretem a legjobban, amikor a közönség számára – akár írásban, hírlevélben, akár szóban, egy podcastban vagy egy fórumon – Hercule Poirot-ként rávilágítok a lényegre.
A gyermekotthonokról sok mindent gondolunk, pedig a valóság egészen más
A pályád elején a Kossuth Rádióban dolgoztál. Mi az, amit ebből az időből magaddal hoztál?
Kerényi György, a Kossuth akkori főszerkesztője hívott el oda gyakornoknak, ahol olyan újságíró-legendákat ismerhettem meg, akik nagy hatással voltak rám. Egy hatalmas átalakítás után volt a rádió, de meglepő módon békebeli légkör lengte át akkoriban a szerkesztőséget. Reggeltől estig együtt voltunk, riporterek, szerkesztők, gyártásvezetők – mély barátságok szövődtek közöttünk, ma is sokan összejárunk. Ott tanultam meg a szakma alapjait, azt is, hogyan lehet jó hangulatban minőségi tartalmakat készíteni, és ez az alapélmény végigkísérte a karrierem.
Miként vagy képes megőrizni a hitelességed, miközben körülöttünk folyton változik a médiakörnyezet?
A média változik, az elvek maradnak. Mindennél fontosabb számomra, hogy az általam létrehozott tartalomba senki ne szóljon bele önkényesen, ahogy azt is alapvetőnek tartom, hogy a szerkesztőség, ahol dolgozom, független legyen. Amikor az Index körül tulajdonosváltás történt, azzal kellett szembesülnöm, hogy véget ér az újságírói szabadság, hozzá akartak nyúlni a szerkesztőség összetételéhez, ez pedig nyilvánvalóan a tartalmat is befolyásolta volna. Nem kívántam kompromisszumok árán asszisztálni a továbbiakhoz.
A Telexnél is volt egy pont, amikor felálltál a főszerkesztői székből.
Büszke vagyok rá, hogy az újság egyik alapítójaként, közösen létre tudtunk hozni egy olyan médiumot, amelyre sok százezren információforrásként tekintenek. Most azonban már a saját utamat járom, amelyen nem tudtam volna úgy elindulni, hogy közben száz ember állásáért és megélhetéséért felelek. Politikai elemzőként is a jól bevált újságírói módszereket alkalmazom, és a legfontosabb: sokakkal ellentétben, mindenkitől függetlenül azt mondom és írok, amit akarok, ami a szakmai meggyőződésem, ahol az igazságot érzem.
Nemrég Youtube-csatornát indítottál, amelynek Ötpontban a neve, de ugyanezen a platformon az Innen és túl című páros műsort is vezeted Seres Samuval. Járod az országot elemzőként, podcastokban és rendezvényeken beszélgetsz. Miért helyezted át a hangsúlyt az edukálásra?
Itthon a belpolitika sokáig olyan volt, mint az Idétlen időkig című filmben az állandóan ismétlődő mormotanap: minden ciklusban ugyanazt láttuk ugyanazokkal a szereplőkkel, aztán a választáson ugyanaz az eredmény született, de jött Magyar Péter, aki megkavarta az állóvizet. Hirtelen mindenki érteni akarta, mi történik a közéletben.
Kísérletként elindítottam egy politikai hírlevelet, amelyre már tízezer ember feliratkozott, sokan fizetnek is érte, hogy megtudják, miként látom Orbán Viktor és Magyar Péter küzdelmét. Aztán Neizer Anitával, aki a szerkesztőm és a barátom is, elindítottuk az Ötpontban podcastot, amelynek ugyanígy az a célja, hogy mélyebben megértsük és megértessük a napi politika hátterét. Politikai elemzős országjárásba is kezdtem, mert Hajdúszoboszlótól Soltvadkerten át Győrig vagy száz helyre hívtak az elmúlt időszakban, hogy magyarázzam el, mi is most a helyzet.
Létezhet olyan társadalom, ahol a hatalom nem az uralkodásról szól?
A politikát mennyire látod férfias világnak?
Sokan tényleg azt gondolják, hogy a meghatározó politikai kérdések füstös szivarszobákban dőlnek el, ahová a nőknek nincsen bejárásuk. Jót tenne a rendszernek, ha minél több nő is hallatná a hangját, hiszen ők teljesen más attitűddel politizálnak – kutatások bizonyítják, hogy a nők számára fontosabb a biztonság és a stabilitás, ezért sokkal inkább így is politizálnak, és nem mindig a konfrontációt keresik.
Azt tapasztalom az országjárásomon, hogy bizony a nőket is érdekli a politika. Sőt ők bátrabban tesznek fel kérdéseket, mint a férfiak, ráadásul gyakran élesebben látják a politikai összefüggéseket is.
Amikor leteszed a telefont és bezárod a laptopot, hogyan kapcsolódsz ki?
Politikával, de más formában, mint a munkában. Sok politikai önéletrajzot, tanulmányt, regényt olvasok vagy nézek sorozatként. Ha egyetlen sorozatot kellene mondanom ebben a műfajban, amit az olvasóitoknak is ajánlok, az a Borgen lenne. Ez egy dán sorozat arról, hogy egy női pártelnök hogyan lesz egy ügyes politikai húzással miniszterelnök, és nagyon realista módon azt is végigkövethetjük, milyen dilemmái vannak, és hogyan távozik végül a miniszterelnöki posztról.
Innen is kiderül, mennyire máshogy politizál egy nő. Ami a könyveket illeti, most éppen Henry Kissinger Diplomáciáját olvasom. A másik nagy szerelmem a kézilabda. Kéziztem gyerekként, és régóta követem a hazai élcsapatokat is. Rendszeresen járok meccsekre Győrbe, sőt jövő héten Berlinbe utazom, hogy egy rangadót lássak. A német bajnokság a csúcs – persze csak a magyar után, elképesztő ott a tempó!
A nők jelenléte a politikában nem egyéni képességek kérdése, hanem rendszerszintű társadalmi igazságtalanság
És ha nem kézilabda?
Akkor a tenger. Egyszerűen a tengerparton minden jobb. Az egyik előnye a szabadúszó létformának és a technológia fejlődésének, hogy gyakorlatilag bárhonnan dolgozhatok. Nemegyszer fordult elő, hogy egy napágyon vagy tengerre néző teraszon írtam meg az „ötpontos” elemzéseimet Albániában, Athénban vagy Alicantéban. Kiposztoltam az eredményt, ki nyerte a politikai hetet, aztán már csobbantam is – ez a legjobb munkahely!
Ha visszarepülhetnél a pályakezdésed idejére, újra az újságírást választanád?
Egyértelműen igen. Pedig az eredeti végzettségemet tekintve franciatanár vagyok, és később elvégeztem a jogot is. Taníthatnék, jogászkodhatnék, de egyik sem adná meg azt a szabadságot és izgalmat, amit ez a szakma nyújt. Megsaccolni sem tudom, hogy mit hoz a következő nap, mit érdemes majd elemeznem – és ezt imádom.
Stylist: Csillag Szilvia
Smink és haj: Bálint Beka
