2021 szélsőséges időjárásai a jövőnket vetíthették előre
Hőhullámok, áradások, erdőtüzek, aszályok, időjárási rekordok megdőlése a világ számos pontján – így jellemezhető a 2021-es év éghajlati szempontból. Mindez úgy, hogy jelenleg „csupán” 1,1-1,2 Celsius-foknál tart a felmelegedés a 19. század végi időszakhoz képest. Szinte minden héten történt valami szokatlan, a normálistól eltérő jelenség – ennek egy része a természetes változékonyság velejárója, de a globális klímaváltozás hatására új normálissá válhat az, ami most szélsőség. Ezek a szélsőséges események időben és térben szorosan egymást követve tovább fokozhatják a természeti, társadalmi és gazdasági károk mértékét. A Másfélfok.hu cikke.
Ezeket láttad már?
2021-ben a globális melegedés mértéke elérte az 1,1-1,2 °C-ot az 1880–1900-as időszakhoz viszonyítva. 25 országban a legmelegebb év volt a tavalyi (az érintett területen kb. 1,8 milliárd ember él), olyan viszont sehol nem fordult elő, hogy a leghidegebb lett volna.
A tavalyi év néhány szélsőséges időjárási eseménye valóban kivételes volt. Az északi félteke az eddigi legmelegebb nyarát tapasztalhatta meg, hőhullámokkal, katasztrofális vegetációtüzekkel, jelentős esőzésekkel és áradásokkal. 2021-ben Északkelet-Kanadában, Kínában (itt az ipari forradalom előtti szinthez képest a melegedés most először meghaladta a 2 °C-ot), Észak- és Dél-Koreában, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában volt különösen erős a melegedő tendencia.
Finnországban a 2021-es június volt az eddigi legmelegebb (16,5 °C-kal), 0,3 °C-kal megelőzve a korábbi, 1953-as rekordot. Az Egyesült Királyságban hőségriasztást adtak ki 2021 júliusában, Görögországban, Törökországban pedig vegetációtüzek pusztítottak a nyáron. Grönland olvadása is az átlag felett alakult, rekord-közeli értékekkel a késő júliusban és augusztus közepén jelentkező hőhullám következtében. A világ több pontján is, például Ausztráliában, Kínában, Németországban és Kanadában áradások léptek fel a heves esőzések miatt.
A szélsőséges időjárási jelenségeknek számos következménye lehet. Gondolhatunk az egészségünkre gyakorolt hatásokra, a növény- és állatvilágban okozott esetleges pusztításokra, az infrastrukturális és gazdasági károkra, és a közvetett következményekre, mint például az élelmiszerárak növekedésére. Továbbá, egy Kanada Brit Kolumbia tartományára fókuszáló tanulmány szerint közvetlen kapcsolat fedezhető fel a klímaszorongás és egy konkrét, adott időjárási esemény között – jelen esetben a vizsgálat tárgya a 2021-es észak-amerikai hőkupola jelenség volt.
Áradások és fagykárok Európában: javarészt magunknak köszönhetjük, rosszabbodó tendenciákkal
2021. július 12-15. között heves esőzések jelentkeztek Németország, Luxemburg, Belgium és Hollandia egyes területein, amely áradásokat eredményezett elsősorban az Ahr, Erft és Meuse folyóknál. Németországban néhány állomáson 24 óra alatt 100-150 mm csapadékot regisztráltak; összehasonlításképp: a júliusi átlagos mennyiség 87 mm körüli ebben a régióban. Az áradások miatt Németországban 184-en, Belgiumban 38-an haltak meg, valamint jelentős károkat eredményeztek az infrastruktúrában – az útlezárások miatt néhány település napokig megközelíthetetlen volt.
Egy ún. attribúciós tanulmány keretében megvizsgálták, hogy az emberi tevékenység okozta klímaváltozás mennyire van hatással az egy, illetve két napi maximális csapadékmennyiségre a nyári időszakban (április-szeptember) Nyugat-Európában. Az eredmények alapján egy ilyen,
a 2021-es áradásokat kiváltó eseményhez hasonló átlagosan 400 évente egyszer fordul elő.
A modellszimulációk szerint az emberi tevékenység okozta éghajlatváltozás következtében az egy napi maximális csapadék intenzitása a nyári szezonban 3-19%-os emelkedést mutat az ipari forradalom előttihez képest. Ráadásul, egy ilyen esemény bekövetkezésének valószínűsége napjainkra 1,2-9-szeresére nőtt. Az ipari forradalom előtti szinthez képest 2 °C-kal melegebb világban pedig további emelkedés várható az esemény intenzitásában és gyakoriságában.
2021 tavaszán jelentős fagykárok léptek fel Közép-Franciaországban: a meleg március-végi időszak után egy kora áprilisi hideg jelentkezett (április 6–8. között –5 °C alatti minimumhőmérsékletekkel). A megfigyelések és klímamodellek alapján arra következtethetünk, hogy az emberi tevékenység nélkül az áprilisi hőmérsékletek kb. 1,2 °C-kal lennének alacsonyabbak. Az általános melegedő tendencia miatt korábbra tolódik a vegetációs időszak kezdete, előbb kezdődik a rügyfakadás.
Ugyanakkor viszont hidegebb időszakok továbbra is előfordulhatnak akár április során is, így összességében a fagykárok megnövekedhetnek, hiszen érzékenyebben érinthetik a már fejlődésben levő növényt.
A franciaországi esetet vizsgáló tanulmány szerint az emberi tevékenységnek köszönhetően 20-120%-kal valószínűbb a bekövetkezése a 2021-es tavaszi eseménynek.
Brutális forróság Észak-Amerikában: klímaváltozás nélkül ez aligha következett volna be
2021 júniusának utolsó napjaiban, Kanadában és az USA északnyugati részén extrém hőség lépett fel. Többször előfordultak 40 °C feletti értékek, Kanadában például megdőlt a korábbi rekord, hiszen 49,6 °C-ot mértek Lyttonban.
Ez a hőhullám azért is volt különösen kritikus, mert a népesség egy olyan részét érintette, amely nincs felkészülve ilyen magas hőmérsékletekre.
A legtöbb otthonban nincs légkondicionáló berendezés, amely segíthetne elviselni a hőséget és fokozta a helyzet súlyosságát, hogy egy nagyon száraz tavasz után következett ez az esemény, így a párolgásból eredő hűtő hatás is elmaradt.
Ebben az esetben is megvizsgálták, hogy az emberi tevékenység okozta klímaváltozás mennyiben járult hozzá az esemény bekövetkezéséhez: egy adott régióban (é.sz. 45°-52°; ny.h. 119°-123°) a maximumhőmérsékletre gyakorolt hatást igyekeztek számszerűsíteni.
Az eredmények szerint egy ilyen hőhullám előfordulása gyakorlatilag lehetetlen lett volna az antropogén tevékenység okozta klímaváltozás nélkül.
A megfigyelt hőmérsékletek olyan szélsőségesek voltak, amelyek jócskán kilógtak a múltbeli megfigyelésekből – ez pedig jelentősen megnehezítette az esemény bekövetkezési gyakoriságának meghatározását. A legreálisabb statisztikai elemzés szerint
egy ilyen esemény átlagosan 1000 évente egyszer fordul elő a jelenlegi éghajlati körülmények között és az emberi tevékenység nélkül 150-szer ritkább lenne.
Amennyiben további 2 °C-ot emelkedik a globális átlaghőmérséklet, az intenzitás is emelkedni fog, akárcsak a gyakoriság:
becslések szerint átlagosan minden 5-10 évben elő fog fordulni egy ilyen hőség.
Szélsőséges éghajlati jövőt építünk magunknak
Az antropogén tevékenység okozta klímaváltozás miatt megnövekedtek a szélsőséges időjárási helyzetek, mint például a hőhullámok, az extrém csapadékesemények vagy az aszályok. Az IPCC 6. helyzetértékelő jelentése szerint gyakorlatilag biztos, hogy a meleggel kapcsolatos extrémumok (a hőhullámokat is beleértve) a szárazföldek nagy részén gyakoribbak és intenzívebbek lettek az 1950-es évek óta. Ugyanakkor a hideggel kapcsolatos szélsőségek kevésbé gyakoriak és súlyosak napjainkban. A jelentés szerint
nagyfokú megbízhatósággal mondhatjuk, hogy az ember okozta klímaváltozás a fő vezérlője ezen változásoknak.
Az extrém csapadékesemények gyakorisága és intenzitása is megnövekedett az 1950-es évek óta a legtöbb területen, és valószínű, hogy az antropogén tevékenységgel hozható összefüggésbe. Az alábbi ábrán a meleggel és az extrém csapadékkal kapcsolatos szélsőséges időjárási események gyakoriságának és intenzitásának változása látható a szárazföldekre vonatkozóan különböző mértékű globális felmelegedés esetén.
Azon események változását láthatjuk, amik az 1850–1900-as időszakban 10 év alatt átlagosan egyszer fordultak elő. A gyakoriságnál minden pont egy évet reprezentál – a sötétebbek mutatják az esemény bekövetkezését. Az alsó paneleken az intenzitásban bekövetkező becsült változások láthatóak: a sötétebb, vastagabb oszlopok a modellszimulációk mediánját mutatják, a vékonyabb kis vonalak pedig a hozzájuk tartozó (5-95%-os) valószínűségi tartományokat jelölik.
A globális átlaghőmérséklet emelkedésével mindkét esemény többször fog előfordulni és intenzívebb lesz.
A növekedés a magas hőmérséklettel kapcsolatos szélsőségek esetén a legjelentősebb, ha a globális felmelegedést elérné a 4 °C-ot, akkor a 10 évből átlagosan nyolcban fordulna elő a most még extrémnek tartott esemény, míg a 1,5 °C-os emelkedés mellett közel háromszoros a növekedés a gyakoriságban a múltbeli időszakhoz képest.
Az extrém csapadékesemények is többször fognak bekövetkezni a szimulációk szerint a globális átlaghőmérséklet emelkedésével. Az intenzitásban is növekedés várható, amely szintén annál nagyobb mértékű, minél nagyobb a felmelegedés mértéke. Azaz jól látszik az ábrán, hogy
a szélsőséges időjárási események szempontjából sem mindegy, hogy hány foknál korlátozzuk a globális felmelegedést.
A jövőben az általános hőmérséklet-emelkedés mellett a hőhullámok súlyossága is nőni fog, amit a lokális melegedés és a további urbanizáció is erősíthet. Azon események terén is növekedés várható, amelyek önmagukban nem feltétlen tekinthetőek extrémumnak, de az egyszerre való bekövetkezésük miatt azzá válnak. Ilyen például a hőhullám-aszály páros, amely valószínű, hogy gyakoribb lesz az elkövetkezendő évtizedekben.
Rendkívül fontos, hogy a klímaváltozást mérsékeljük és hatékony alkalmazkodási stratégiákat dolgozzunk ki: nem lehet mindent elkerülni, de meg kell próbálni megelőzni vagy legalábbis minimalizálni a potenciális károkat – ez a világ minden országának érdekében áll.
Az IPCC az alábbi kifejezéseket használja egy lehetséges eredmény bekövetkezési valószínűségének érzékeltetésére: 99–100%: gyakorlatilag biztos, 90–100%: nagyon valószínű, 66–100%: valószínű, 33–66%: bizonytalan kimenetelű, 0–33%: valószínűtlen, 0–10%: nagyon valószínűtlen és 0–1%: rendkívül valószínűtlen. Továbbá 95–100%: rendkívül valószínű, > 50–100%: valószínűbb, mint nem, 0– < 50%: kevésbé valószínű, 0–5%: szélsőségesen valószínűtlen. A megbízhatóság fokának kifejezésére a nagyon alacsony, alacsony, közepes, nagyfokú, nagyon nagyfokú minősítéseket használják.
Szerző: Kis Anna meteorológus, a földtudományok doktora (PhD), az ELTE TTK Meteorológiai Tanszékének tudományos munkatársa, a Másfél fok egyik állandó szerzője.
Ha szeretnél még több izgalmas cikket olvasni az éghajlatváltozásról, akkor mindenképpen érdemes ellátogatnod a másfelfok.hu oldalra, ahol rengeteg érdekes téma közül választhatsz.
