A 3 fő tanulság 10 év randijaiból, amit meg kell fogadnod!
Hello, kedves ismerős, szervusz kedves idegen! Mara Merlot vagyok, randiblogger és hadd invitáljalak meg egy kis történetmesélésre 10+ évnyi randinosztalgiára és párkapcsolati megmondómaratonra - mert mindenkinek van egy sztorija, nemde? Nekem több is... Ezekből már sok barátom-barátnőm merített és okult az évek alatt, a sztorik egy része nagyon tanulságos, más részük roppant szórakoztató - a többivel meg nem untatlak. Remélem randiélményeim, meglátásaim neked is segítenek, hogy tudatosabb, magabiztosabb légy, és legfőképp hogy tudj nevetni - rajtam is, saját magadon is meg az életen úgy általában. Hajrá, termeljünk boldogsághormokat!
Ezeket láttad már?
Ha égne a ház, a laptopot meg a naplómat menekíteném nagy erőkkel. Tetszik a buddhista gondolat, hogy ne ragaszkodjunk a dolgokhoz túlságosan, de a naplóm… nos ő még egy fotóalbumnál is beszédesebb lenyomata az életemnek.
A naplóm megörökítette 10 évem randitörténelmét, méghozzá a legbecsesebb 20 és 30 év közötti aranykorét. Hűen dokumentálja, ahogy a fruskás ízlésem idővel egészen vállalhatóvá finomodott. Az elfuserált döntéseim pedig (lekopkop) kezdtek ritkulni, és egyre tudatosabb lettem. A naplózás segített átlátni a történteket, a preferenciáimat, és hogy milyen férfit is keresek igazából. Ha most sorkihúzóval ki kellene emelnem, mik voltak randiélményeim legtanulságosabb mozzanatai 10 év alatt, akkor a következők világítanának neonsárgával.
ÉRDEMES MEGADNI AZ ESÉLYT A MÁSIKNAK, HOGY MEGGYŐZZÖN. Az igazáról, a jó szándékáról, a sármjáról (ha van neki). Egy randi néha már bőven elég volt, hogy sikítva meneküljek a félresaccolt kiszemelttől, de olyan is előfordult, hogy egy második randi tovább árnyalta a képet, és meggyőzött a másikban rejlő potenciálról. Nem azt állítom, hogy ha az első randi totál diszkomfort, akkor a második randi majd átcsap vad vágyódásba. De azt igen, hogy egy kérdőjeles első randi után egy második randi átbillenhet pozitív élménybe és a felismerésbe, hogy randipartnerünk igazából tök vicces/szexi/entellektüell. Vagy egy igazi be-nem-áll-a-szája suttyó, aki annyira önmaga fókuszában van, hogy ha esetleg nem folyna a nyálam a csodálattól irányába, akkor már nem vagyok elég jó parti neki… Egy második randi nekem mindig segített annak eldöntésében, hogy ténylegesen látok-e fantáziát kettőnkben. És ha végül nem láttam, akkor se volt rossz érzés vagy megbánás, mert legalább biztosra mentem.
A RANDIZÁSRA NEM SZABAD SAJNÁLNI AZ IDŐT. A párkapcsolat életünk egyik legfontosabb eleme, ennek megfelelően pedig invesztálni kell bele - az első randitól a holtomiglanig. Sose értettem, mikor egy szingli barátnőm arról rimánkodott, hogy nem akar megint két órát ellőni egy kétes kimenetelű randira. Erre azt kérdeztem: “Ha te nem szánod rá a 2 órát, akkor ki fogja helyetted?” De még mélyenszántóbb talán ez a kérdés: “Nem ér meg 2 óra időbefektetést egy boldog párkapcsolat esélye?” Nyilván okosan érdemes szűrni, hogy kivel megyünk el randizni, ami a végtelenre nyúlt üzenetváltások korában egyáltalán nem nyilvánvaló. De ha van egy biztató levélszimpátia, akkor az a két óra már nem lehet áldozat… Pro tipp: egy telefonbeszélgetés első lépésként kiváló előrandi lehet, és sok kiábrándító aha momenttől kímélhet meg - így nem lettem biológus-barátnő például!
NEM VAGYOK TÚL SOK. Volt egyszer egy Tinder-projektem. Az emlékezetes helyzetkomikumok és maximum közepesen romantikus protokolltalálkák után akadt egy ígéretes Tinder-randim: naplementés, kézenfogós, hazáig kísérős. Ezt követte hét további ígéretes randi a sráccal, oda voltam érte intenzíven, tetszett külsőre-belsőre egyaránt. De előremutató zene-füleimnek mondatok nem hagyták el a száját, inkább csak jól éreztük magunkat a ninja akadálypályán, a kerékpártúrán, a kézműves sörfeszten, ahová elkalandoztunk... A nyolcadik randin nem bírtam magammal, megkérdeztem: ő mit lát belőlünk, hova tartunk ebben a meseszerű randizgatásban? Klasszik női kérdés, mi nők nem tudunk csak úgy lenni, kell a megerősítés. A srác korrekt volt: kedvel meg minden, de úgy érzi, túl sok vagyok. Aucs. Kellett hozzá pár átpityergett este, hogy használható konklúzióra jussak: neki túl sok vagyok, de lesz olyan, akinek pont jó leszek. És ebben a könnyed átlendülésben segített drága naplóm meg az élettapasztalat, hogy elhiggyem, eddig is volt, ezután is lesz, aki elfogad ilyennek, amilyen vagyok. Élem a személyiségfejlesztést, szó sincs róla, hogy lepattannának rólam a visszajelzések, de úgy éreztem, ezzel a visszajelzéssel nincs dolgom. És a jutalomfalat az élettől: a jelenlegi párom is megerősít, csak ő már másban: hogy nem vagyok sok. Na jó, őt is azonnal menekíteném a naplómmal együtt, ha ég a ház!
Ha még több randisztorit és jó tanácsot olvasnál tőlem, kövesd a blogom, kövess Facebookon és figyeld a glamour.hu-t, mert jövök még!
