A bhutáni boldogság nyomában - Zurbó Dorottya kalandjai a világ legelzártabb országában

2022. április 16.
Megosztás Küldés Messengeren Pinterest

Kevés magyar mondhatja el, hogy „hazajár” a Himalája utolsó buddhista királyságaként ismert Bhutánba. Zurbó Dorottya dokumentumfilm-rendező a második egész estés dokumentumfilmjét forgatja alkotótársával, Arun Bhattaraival ebben az országban. Eddig hatszor látogatott el ide, élményeit, tapasztalatait osztja meg most velünk.

A bhutáni boldogság nyomában - Zurbó Dorottya kalandjai a világ legelzártabb országában
A bhutáni boldogság nyomában - Zurbó Dorottya kalandjai a világ legelzártabb országában
Fotó: Gettyimages.com

A világ egyik legelzártabb országába bejutni sem olyan egyszerű, nemhogy filmet forgatni. Dorottya elmesélte, hogy került kapcsolatba ezzel a különleges hellyel.

Honnan jön a vonzódásod Bhutánhoz?

Az SZFE-n, a Doc Nomads nemzetközi dokumentumfilm-rendező mesterképzésen tanultam, ahol a 24 fős osztályunkban az egyik osztálytársam egy bhutáni fiú volt. Rajta keresztül ismertem meg ezt az országot. A képzés alatt közösen készítettünk dokumentumfilmeket, alkotótársakká váltunk. 2014-ben, amikor lediplomáztunk, úgy döntöttünk, az első egész estés filmünket közösen csináljuk meg.

Mivel Bhután egy elszigetelt ország, nehéz oda bejutni, keveset tudunk róla, arra gondoltunk, a nemzetközi filmközönséget biztosan érdekelné egy Bhutánban játszódó film. Arun az egyetlen képzett dokumentumfilm-rendező az országban, ugyanis a bhutáni filmipar még gyerekcipőben jár, a király 1998-ban engedélyezte csak, hogy legyen televízió az országban.

Zurbó Dorottya második egész estés dokumentumfilmjét forgatja Bhutánban
Fotó: Zurbó Dorottya

Hogyan találtátok meg az első sztorit, amelyen el tudtatok indulni?

Nagyon sokat ötleteltünk, tudtuk, hogy mindkettőnket a hétköznapi emberi történetek érdekelnek és hogy szeretünk fiatalokkal foglalkozni. Arun korábban a bhutáni nemzeti tévénél dolgozott, gyerek- és ifjúsági műsorokért volt felelős. Én is forgattam kamaszokkal, gyerekekkel a rövidfilmjeiben. Arra gondoltunk, hogy ezen a felnövekvő generáción keresztül tudjuk legjobban megmutatni, mennyit változik a világ Bhutánban, hiszen az ország csak az elmúlt pár évtizedben lépett a modernizáció útjára. A technológiai fejlődés, a tévé, az internet, az okostelefon leginkább erre a generációra hatnak.

Arun olvasott egy cikket arról, hogy meg akarják alapítani az első profi női focicsapatot, és ehhez 13-14 éves lányokat toboroznak elszigetelt himalájai falvakból. Megtetszett a téma, kíváncsiak voltunk, hogy ebben az elképesztően tradicionális világban hogyan tudnak elindítani egy modern fociakadémiát. A lányokon keresztül követni tudjuk azt is, hogyan érnek majd egy csapattá. Innen indult az ötletünk, de ahogy a dokumentumfilmeknél lenni szokott, az évek során a történet átalakult, a fókusz is más irányt kapott.

A monostor gyermekei című filmünk végül egy családi történet lett generációs konfliktusokról. A focitáborban megismertük a főhősünket, akihez közel kerültünk, majd találkoztunk a családjával, akik egy több mint kétezer éves kolostort őriztek. Megérintett az életük, és a fociszálat picit megtartva rajtuk keresztül mutattuk be Bhutánt.

Dorottya és a bhutáni Arun Bhattarai az SZFE-n ismerték meg egymást
Fotó: Zurbó Dorottya

Milyennek találod az országot és a bhutániakat?

Teljesen beleszerettem Bhutánba. Olyan, mintha egy időutazáson venne részt az ember egy középkori királyságban. Már az is elképesztő, ahogy repülővel megérkezünk. A világ egyik legnehezebb repülőgép-leszállópályája található itt. Nagyon rövid, majdhogynem szabadeséssel lehet landolni rajta, csak néhány pilóta képes erre a műveletre. A bhutáni emberek végtelenül szerények és alázatosak, ami azért is van, mert az ázsiai kultúrákban a társadalmi szerepek sokkal hierarchikusabbak, mint nálunk. Sokan nemzeti viseletben – színes szőttes ruhában – vagy szerzetesi ruhában járnak. Másképp telik itt az idő. Az elején nehezen ment a lelassulás, a helyi életritmushoz való alkalmazkodás.

A monostor gyermekeinek nagyon jó volt a fogadtatása. A sikernek köszönhetően vállalkoztatok egy újabb bhutáni film forgatására?

A közönségtalálkozókon azt tapasztaltuk, hogy mindenkit foglalkoztat a bruttó nemzeti boldogság ideológia, ami ennek az országnak a sajátossága. Így jött az ötlet, hogy ezt a témát dolgozzuk fel. Arunnal nagyon jól ment a közös munka, jól kiegészítettük egymást. Ráadásul a dokumentumfilm-készítés magányos szakma, mindig jó, ha megtalálod a hasonlóan gondolkodó alkotótársaidat. Kitapostuk az utat Bhutánban, egyértelmű volt, hogy közösen folytatjuk a munkát.

Egy reklámmal is felér az országnak az, hogy feldolgozzátok ezt a témát. Kaptatok segítséget az államtól?

Anyagi támogatást nem kaptunk, de nem is fogadtuk volna el, ha promócióra kell fordítani. A dokumentumfilm-készítés arról szól, hogy megmutatjuk a bhutáni boldogság helyi arcát, de közben nem akarjuk elkendőzni azokat a dolgokat, amelyek nem működnek. Bhutánban létezik cenzúrabizottság, nekik kell majd bemutatnunk a kész filmet, ahogy A monostor gyermekeit is bemutattuk. Annyira ismeretlen terep itt a független szerzői filmkészítés, hogy nem igazán értik a különbséget a dokumentumfilm és a fikció között.

Bhutánban nagyon kevés mozi van, A monostor gyermekeinek mi szerveztünk vetítéseket a helyi moziban, és beindítottunk egy utazó mozit is, elvittük a filmet helyi közösségekbe, iskolákba, falvakba. A filmművészet még alakulóban van, kultúratámogatás egyáltalán nincs, mert egyelőre utakat és kórházat kell építeni. Viszont megengedték, hogy forgassunk, együttműködhetünk a Boldogság Minisztériummal, követhetjük a forgatás során a boldogságügynököket, akik járják a falvakat és kérdőíveznek. Sokat segít, hogy Arun helyi alkotó, mert a külföldi stáboknak általában limitált lehetőségei vannak, és mindenért sokat kell fizetniük.

A világtól elzárt Bhutánban egészen másfajta az élet ritmusa, mint amit az európai emberek megszoktak
Fotó: Zurbó Dorottya

A dokumentumfilm-készítés költséges: évekig születik egy film, fizetni kell az utazásokat, az utómunkát és a ti megélhetéseteket is. Honnan van rá pénzetek?

Ezt a filmet már másfél éve készítjük, kaptunk fejlesztési támogatást az amerikai Sundance Intézettől, a Katapult Filmalaptól és a koreai DMZ Filmalaptól is. A Magyar Nemzeti Filmintézet is beszállt a támogatásba mind a fejlesztés, mind a gyártás terén. Összeállt a költségvetés, ami nagy ajándék, innentől kezdve csak az alkotásra koncentrálhatunk.

Gondolom van produceretek, aki segíti ezt az adminisztrációs munkát.

Igen, Szakonyi Noémi és Vincze Máté producerekkel dolgozunk együtt a filmen a Match Frame produkciós cég színeiben. Egyetemi évfolyamtársak voltunk, barátok és kollégák is vagyunk egyben, hasonlóan megszállottak a filmezés iránt, ami önfeledtté teszi a közös munkát. Noémi és Máté nemcsak a finanszírozást, de a kreatív alkotófolyamatot is segítik, egyfajta külső szemek ők, akiktől mindig kaphatunk értékes meglátásokat, véleményt, tanácsot a koncepcióra, a forgatott anyagokra, és rengeteg pozitív energiát és bizalmat, ami átsegít a nehézségeken.

Az átlagember a játékfilmkészítők neveire emlékszik, sokkal nagyobb a felhajtás körülöttük. A dokumentumfilmes világ kevésbé hangos. Te mit szeretsz ebben a műfajban? Miért ezt az utat választottad?

Az ELTE Filmtudomány szakára is jártam és ott készítettem egy dokumentumfilmet egy hajléktalanszállón élő anya és fia kapcsolatról. Meghatározó élmény volt, hogy közel kerülhettem hozzájuk, a bizalmukba fogadtak, a forgatások során része lettem az életüknek, és közben kölcsönösen hatottunk egymásra. Ekkor erősödött meg bennem, hogy én ezzel szeretnék foglalkozni. A dokumentumfilmezésben nagyon izgalmas az, hogy a valóság töredékeiből tudsz drámai történetet felépíteni, hogy folyton elemzed a valóságot, próbálod megérteni a szereplőket, a különböző motivációikat, megjósolni a lehetséges történéseket és figyeled önmagadat is, hogyan reagálsz minderre. A dokumentumfilmek által nagyon jól lehet érzékenyíteni, felhívni a közönség figyelmét jó ügyekre.

A világtól elzárt Bhutánban egészen másfajta az élet ritmusa, mint amit az európai emberek megszoktak
Fotó: Gettyimages.com

Felemelő érzés mások életébe belépni, de eljön az idő, amikor ki is kell lépni belőle. Mennyire tudod elengedni a szereplőidet?

A bhutáni szereplőkkel nehéz tartani a kapcsolatot, de az internet segítségével azért megy. A második filmem, a Könnyű leckék főhősével, Kafiával intenzíven tartjuk a kapcsolatot. A szereplőket is próbálom felkészíteni arra, hogy amíg forgatunk, sokat leszek jelen fontos helyzetekben az életükben, miután befejezzük a filmet, a kapcsolat nem lesz napi szintű. Amikor elkészül egy film és a szereplőkkel együtt elmegyünk fesztiválokra, közönségtalálkozókra, nagyon jó érzés a közönség szemén keresztül újrafelfedezni a filmet.

A szereplő számára pedig kifejezetten terápiás hatása is lehet a közönséggel való találkozásnak, hiszen az ő reflexióik, meglátásaik segíthetnek elfogadni azokat a kríziseket, dilemmákat, amiket a főhős átélt a filmben. Kafiának, a szomáliai kamaszlánynak, aki tizenöt évesen menekültként került Magyarországra – az ő beilleszkedését, boldogulását követtük éveken keresztül –, sokat segítettek ezek az alkalmak abban, hogy magabiztosabbá váljon és elfogadja a döntéseit.

Ha minden jól megy, februárban indulsz ismét Bhutánba. Mi a helyzet ott a járvánnyal?

Nincs, mert mindenki be van oltva.

Az interjú teljes terjedelmében elérhető a GLAMOUR Univerzum alkalmazásban!

A cikk eredetileg a GLAMOUR 2022-es márciusi számában jelent meg.

Szöveg: László Kriszta

Megosztás Küldés Messengeren Pinterest
Google Hírek ikon
Kövesd a Glamour cikkeit a Google hírekben is!

Ez is érdekelhet

Csak óvatosan, ezek az ételek ártanak az agyadnak

Csak óvatosan, ezek az ételek ártanak az agyadnak

Értesülj elsőként legújabb híreinkről

Ha ezt a lépést beiktatod a szájápolási rutinodba, garantáltan egészségesebbek lesznek a fogaid (x)

Ha ezt a lépést beiktatod a szájápolási rutinodba, garantáltan egészségesebbek lesznek a fogaid (x)

4 dolog, amit muszáj leellenőrizned a fényvédő címkéjén, mielőtt megveszed (x)

4 dolog, amit muszáj leellenőrizned a fényvédő címkéjén, mielőtt megveszed (x)

Ezzel az otthoni kezeléssel elképesztő változást érhetsz el, ha dúsabb hajat szeretnél (x)

Ezzel az otthoni kezeléssel elképesztő változást érhetsz el, ha dúsabb hajat szeretnél (x)

Fontos! Ezt a 3 dolgot semmiképp ne hagyd otthon, ha nyaralni mész! (x)

Fontos! Ezt a 3 dolgot semmiképp ne hagyd otthon, ha nyaralni mész! (x)