Lehetséges, hogy a koronavírussal együtt egy újabb generáció is megjelent, akiket angolul „Coronnials”-nak neveznek, vagyis koronagenerációnak.
Ezeket láttad már?
Azokra a gyerekekre vonatkozik ez, akik a világjárvány idején születtek. Azok a gyermekek, akik az első karantén idején jöttek világra egy teljesen másik világba csöppentek bele, mint idősebb társaik. Vannak, akik nem találkozhattak a szüleiken, legszűkebb családjukon kívül senkivel. Ez pedig hatással van a gyermekek szociális készségeire is.
A babáknál a beszédmegértés a 6. hónaptól kezdődik el. Ekkor a hanghordozásra, a beszéd érzelmi színezetére reagálnak, majd a 9. hónaptól kezdik ezeket függetleníteni a tartalomtól. A beszédfejlődés nagy feltétele a változatos környezet, társas kötődések és, hogy a beszéd közvetlenül a babához intézett legyen. A világjárvány idején sok szülőnek nem volt lehetősége arra, hogy beengedje nagycsaládját otthonába babalátogatóra, hiszen mindenki odafigyelt a karanténszabályokra. Emiatt azonban sok újszülött sokáig nem találkozott szülein kívül másokkal. Ennek hatására néhányuknak nehéz most – másfél éves korukban – ismerkedni, új közösségekbe belépni. Természetesen ez nem igaz mindenkire, legfőképp azoknál a babáknál tapasztalták ezt a jelenséget, akik az első karantén alatt születtek.
Egy másik jelenség azonban a járvánnyal kapcsolatban a „Covid thirst”, aminek jelentése a világjárvány alatt megfogant gyerekekre vonatkozik. Tapasztalhattuk, hogy az összezártságban viszonylag sok új kapcsolat és házasság is jött létre. Ezzel együtt pedig a születésszám is megnövekedett.
Több újszülött esetében is tapasztalták azt a problémát, hogy megijednek, esetleg félnek a maszkot viselő emberektől. Előfordulhat, hogy mivel egy ideig nagyon sok ilyen embert láttak, negatív tartalmat kötnek a maszkhoz. Ezért amikor az újabb szigorítások idején, újra maszkos embereket láttak, rosszul reagáltak rá. Lehetséges az is, hogy számukra szimplán természetellenes, félelmetes látvány az eltakart arc. A maszkos emberek számukra és számunkra is megnehezítették egymás megértését, hiszen a kommunikációban fontos mimika már nem volt jelen, és a szájmozgatást sem láthattuk.
Szorongó hatás tapasztalható nem csak a babáknál, idősebb gyerekeknél, tiniknél is. A nagyjából másfél éves bezártság ugyanis nyomot hagyott bennük is. Még azok számára is nehézséget okozott a visszaszokás, akik egyébként szerettek közösségbe, társaságba járni. Az online kommunikáció, habár nagyon sok előnnyel rendelkezik, csupán ezen a platformon nem igazán lehetséges kapcsolatokat fenntartani.
Szakértők szerint szerencsére ezek a „mellékhatások” csak rövidtávra szólnak. Az újszülöttek, babák még elég fiatalok ahhoz, hogy alkalmazkodjanak az új körülményekhez és visszahozzák lehetséges szociális lemaradásaikat. Ezeknek a készségeknek a kialakulásához sok év gyakorlásra van szükség, így ennyi idő nem hátráltatja őket. Nagyobb gyerekek, tinik esetében pedig az idő mindenképp segít. Ha támogatni akarjuk őket, bíztassuk, hogy találkozzanak barátaikkal – természetesen csak a vírusra való tekintettel és biztonságos keretek között.
Ugyan még nem tudjuk mi vár ránk, de ha valóban így van, és egy új generáció született 2020-ban, fogadjuk az új jövevényeket, és segítsük beilleszkedésüket ebbe a folyamatosan változó világba.
Szerző: Bán Lili
