A világ első organikus állama

Szikkim kötelező úticéljai

Gangtok szétterpeszkedő fővárosát elhagyva elénk tárul a végtelen rengeteg, ahol az érintetlen természet a legjobb lehetőséget kínálja az elbűvölő táj felfedezésére. Falusi otthonokban lehet errefelé megszállni, ahol a látogató a helyi családok által kínált spártai berendezésű szobákban kaphat ízelítőt az autentikus vidéki életből. A napok rizsaratással, eldugott vízesések felkutatásával vagy tradicionális esküvői élményekkel telnek. Esténként a családok összegyűlnek a tábortűz körül, ahol az ínycsiklandó organikus vacsora falatozása közben történeteket mesélnek vendégeiknek. Szikkim kötelező úticéljai közül nem hagyható ki Azing Lepcha mintagazdasága sem. A Hatidunga falujából származó 57 éves félénk, szorgalmas férfi története az ökogazdálkodásra való átállás megpróbáltatásait és hasznát példázza. Édesapja halála után Azing örökölte az 5 holdas családi birtokot még 2003-ban. A teraszos kialakítású földterületen az 1970-es évek óta folyt monokultúrás kukoricatermesztés, és a karbamid – általános és olcsó nitrogénműtrágya - több mint 25 éven át tartó használata csak tovább rontotta az egyébként is silány talajminőséget. Azing úgy döntött, a földet gyümölcsökkel telepíti be, így a meredek lejtőkön ananászt, guávát, banánt, mangót, papayát és kenyérfát ültetett. A kezdetek nem bizonyultak túl ígéretesnek. “Senki nem tudott az új tevékenységemről. Az egyetlen lehetőségem az volt, hogy a gyümölcsöket eladtam a legközelebbi piacon”, meséli. “Négy éven keresztül nagy verejték árán tudtam csak eltartani a családomat”. De nem adta fel és kiterjesztette tevékenységét, aminek keretében házi mézet kezdett termelni, a megmaradt gyümölcsökből pedig zamatos alkoholmentes borokat főzött. Ötlete bevált, ami tömegesen vonzotta a látogatókat. Elszállásolásukhoz a farmer szobákat épített, így teremtve meg az organikus gazdálkodás és a fenntartható turizmus élhető körforgását. Pillanatnyilag több mint 300 indiai és nemzetközi vendéget fogad havonta, gyümölcseit, zöldségeit és tojásait pedig Gangtok legjobb ötcsillagos szállodái vásárolják.

Fotó: Matilde Gattoni

"Akkor is el tudnánk látni magunkat, ha el lennénk vágva a világtól.”

Azing mind a hét gyermekét iskolába tudta járatni, és története a sikkimi biogazdálkodás egyik legnagyobb sikersztorijaként vált ismertté. De ami ennél is fontosabb, bebizonyította, hogy az új gazdálkodási modell működéséhez elég, ha egyszerűen a természetre támaszkodik. Azing állati ürülék és falevelek keverékéből álló szerves trágyát használ, rovarölő szerként pedig helyi fűszernövényekkel vegyített desztillált tehénvizeletet alkalmaz. “A rovarok, madarak, majmok és vadállatok még mindig elpusztítják a termésem 20%-át, de ezzel az ég világon semmi bajom”, folytatja. “Ezek az állatok az erdőt táplálják, ami cserébe trágyával látja el a földemet. A természetben minden összekapcsolódik”. Miután körbevezetett ananászföldjein, Azing egy rusztikus konyha felé vezet, ahol három tálka gőzölög az asztalon. Az ebéd szerény - néhány kanálnyi babbal, lencsével összefőzött rizs és spenótleves -, mégis olyan jól esik, mintha még sosem ettem volna ilyet. Az íz felkelti az érzékeket és arról a letűnt időkről beszél, mikor a gyümölcs és a zöldség még élő kapcsolatot teremtett az ember és a föld között. Minden egyes falat olyan egyedülálló élményt nyújt, amiért határozottan megérte vállalni a hosszú utat ebbe az egykori királyságba, melyet a mai napig a természet állandó ritmusa irányít. Az emberek természet iránt érzett zsigeri szeretete itt azoknak az alapvető szükségleteknek az eredménye, melyekből mára egy életfilozófia alakult ki. A helyi falvak egymástól elválasztva, szétszórtan terülnek el, monszun idején pedig földcsuszamlások zárják el a néhány létező utat, teljes régiókat szigetelve el akár hetekre. Az önellátás mindig is elengedhetetlen volt egy ilyen kihívásokkal teli környezetben, ami megtanította a sikkimese embereket a természet nyelvére. “Nekünk itt nincs szükségünk piacokra. Ha beküldenek a dzsungelbe, tudom, melyik növényt ehetem meg.”, magyarázza Tenzing nevetve. “ Ezt már az elődeinktől tudjuk. Akkor is el tudnánk látni magunkat, ha el lennénk vágva a világtól.”

Fotó: Matilde Gattoni

Mindennapos küzdelem

A sikkimese farmerek tudják, hogy a zöldség vetésének ideje egybeesik a kormosfejű daru Tibet felé tartó tavaszi vándorlásával, míg bizonyos növények virágzása azt az időszakot jelzi, mikor a pisztrángok az árral szemben úszva visszatérnek ikráikat lerakni. Ezek a gazdálkodási és vadászati módszerek, technikák felbecsülhetetlen értékű ismeretet jelentenek. Tenzing szavai azt az érzést keltik, mintha egy többszáz éves titkos könyvtárba szabadulva egy régen őrzött kéziratot olvasnánk.Nem a mezőgazdaság volt az egyetlen tevékenység, amit Tenzing a természet megóvása érdekében folytatott. Az elmúlt 12 évben a falubeliekkel ádáz harcot vívtak számtalan vízerőműépítés ellen, ami örökre megváltoztatta volna Dzongu hegyvidékét és folyóit. A gazdák fizikai bántalmazással és börtönbüntetéssel néztek szembe, de miután föld iránti szeretetüket személyes profitérdekeik elé helyezték, a csatát ők nyerték. Mind tisztában voltak vele, hogy ha nem szállnak harcba, a földekből, a turizmusból és életükből semmi nem marad. Tenzing szemében egyszerre ragyog a büszkeség és a félelem, mikor a jövő kihívásai kerülnek szóba. Tudja, hogy a természet megóvása olyan mindennapos küzdelem, ami soha nem vehető magától értetődőnek. “Nem kérhetjük meg a fiatalokat, hogy kövessék a példánkat. Ez belőlük kell, hogy fakadjon”, teszi hozzá. “A mi feladatunk csak az, hogy megmutassuk az őseink által kitaposott utat, amit gazdatársaimmal együtt mi is követtünk. Reményeim szerint a jövő generációja is hasonlóan cselekszik majd”.

Szöveg: Matteo Fagotto

Fordította: Balázs Tünde