Ábel Anita: „Engem az vonz, hogy látom, mennyire jó edzője tudok lenni a versenyzőknek”
A VIASAT3 egyik legnépszerűbb műsora, az Ide süss!, idén a sorban hetedik évadával, a Húsvéti kihívással tér vissza a tévéképernyőkre. Ábel Anitát a vetélkedő egyik műsorvezetőjét a legújabb évadról kérdeztük.
Ezeket láttad már?
Ábel Anita és Sass Dani műsorvezetésével hétköznaponként este kilenctől most titkon cukrásztehetség hírességek mérhetik össze kreativitásukat és tudásukat, hogy szebbnél-szebb és istenibb süteményeket készítsenek, mindössze hatvan perc alatt. Az ünnepi kreációkat Szalai Dóri, a Chez Dodo macaron-mennyország alapítója, és Szabadfi Szabi, az ország kedvenc pékje fogja értékelni.
Pont a napokban osztottad meg Instagramon, hogy az Ide süss! című műsorodat jelölték a Televíziós Újságírok Díjára. Mit jelent számodra ez az elismerés?
Nyilván ez egy jó visszajelzés, mert azt jelenti, hogy számontartják a műsorunkat, fontos visszaigazolás, hogy a csapat valami jót csinál.
Sokan mondják, hogy a TV már inkább másodhegedűs a streaming platformok és Youtube mellett. Te hogy látod a tévézés relevanciáját?
Azt gondolom, hogy nagyon átalakultak a fogyasztói szokások az elmúlt pár évben. Szerintem a tévézés sosem fog kikopni, inkább a néző típus alakul át; általánosságban az idősebb korosztály az, aki televíziót néz, és a fiatalok inkább a YouTubeot, illetve a streaming szolgáltatókat, de természetesen vannak olyan műsorok, akik mindenkit megszólítanak – például aki kedveli a főzősműsorokat, az az Ide süss!-t is szeretni fogja. Ez az angol The Great British Bake Off című műsorformátum, ami a cukrászatról szól, nem fine dining fókuszú, hanem a kreativitás, az alkotás élménye van jelen. Egy kifejezetten kedves műsor, ahol a zsűri és mi, a műsorvezetők sem a versenyzők kikészítésén dolgozunk. Sass Danival közösen vezetjük a műsort, olyanok vagyunk, mint a jó edzők: ha kell, meggyúrjuk a versenyzőket, de ha arra van szükségük, akkor sírhatnak a vállunkon. Az Ide süss! egy igazi szigetecske a gasztroműsorok világában.
„Nem hiszek a rivalizálásban. Együtt kell dolgozni, és örülni a másik sikerének” – Kovács Patríciával, a GLAMOUR Women of the Year Az év színésznője díj nyertesével beszélgettünk
Szuper környezetben és csapatban egész nap isteni sütemények között dolgozhatsz – ezt a munkahelyet bárki megirigyelné. Te mit szeretsz leginkább a munkádban?
Azt azért fontos kiemelni, hogy ez egy kőkemény forgatás, reggel héttől este tízig tartanak a munkanapjaink. Ezalatt végig magas sarkúban állok, folyamatosan összpontosítanom kell, a váratlan szituációkra spontán kell reagálnom. Nem annyira könnyű, mint amilyennek látszik, ez kemény munka a stábnak és a versenyzőknek is; és ahogy megyünk előre az időben, a versenyben csak egyre nehezebb feladatokkal kell megküzdeniük. Mivel egy konyhában dolgozunk, előfordulhatnak balesetek: volt, aki megégette magát, Király Lindára pedig forrócsoki ömlött az előző évadban, az Ünnepi kihívásban. De azt nagyon szeretem, hogy spontán lehet az ember, a váratlan helyzetekhez kell nagyon gyors aggyal reagálni, szeretem ennek az egésznek a hangulatát, feszültségét. Miközben dolgozunk, mindig azt érzem, hogy ez egy nagyon jó munka lesz. Engem az vonz, hogy látom, mennyire jó edzője tudok lenni a versenyzőknek, és láthatom, hogyan lesznek egyre jobbak.
Korábbi interjúidban említetted már, hogy nem vagy egy igazi „konyhatündér”. Az Ide süss! sem hozta meg a kedved, hogy belevesd magad a konyhaművészetekbe?
Őszinte leszek, mivel tizennégy órán keresztül talpon vagyok, számomra nem az a kikapcsolódás, hogy megnézek egy főzőműsort. Engem az inspirál, hogy a verseny közben látom, belőlem mi hiányzik: az a fajta kreativitás, amit a konyhaművészet megkövetel. Tényleg nagyon inspiráló olyat látni, hogy valaki például kiváló énekes, de mégis rákap a sütés ízére, és ebben is megmutatkozik a kreativitása.
A mostani, hetedik évad tematikája a húsvét – mik azok az ételek, amik sosem hiányozhatnak az ünnepek alatt az asztalról?
Nálunk sem maradhat el a szokásos magyaros húsvéti tál, magyar kaláccsal, sonkával, újhagymával, édesanyám is mindig így csinálta. A most szezonális spárgát tojással minden mennyiségben meg tudom enni, az is biztosan ott lesz az asztalon, olasz foccaciaval együtt.
Azt mondják a sütésnek, főzésnek közösségépítő ereje van. Ez megmutatkozik verseny közben is, vagy mindenki az egyéni céljaira koncentrál?
Abszolút megmutatkozik, mindegyik évadban csapattá kovácsolódott a stáb, évről-évre ezt látom. Nyilván, ahogy egyre kevesebben lesznek, a döntő napjaiban már érezhető az egészséges versenyszellem, és akkor mindig elmondom, hogy innentől az egyéni verseny a lényeg. De az egész stáb csapattá válik, segítik egymást, és mint a LEGO, minden egymásra épül, mindenki munkája hozzáad a másikéhoz.
Van olyan kedvenc recepted, aminek az íze vagy illata mindig megidézi a gyerekkorodat?
Anyukám kiválóan sütött, állandóan nagyon sok sütit csinált. Egyszer valahol olvasott egy receptet, aminek az volt a neve, hogy Női szeszély. Egy időben annyit készített belőle, hogy nekem és a testvéremnek is teljesen beleivódott a memóriájába ez a sárgabaracklekváros -tojásos piskóta alapú süti. Ezenkívül Anya minden születésnapomra a mai napig diótortát csinál, mert alapvetően nem vagyok édesszájú, de ez az egyetlen sütemény, amit nagyon szeretek. Én amúgy is csak a házi készítésű sütiket szeretem, amikben érezni lehet, hogy benne van a szeretet. Pont az ilyen különleges, szeretettel készült édességekről szól a műsor is.
„Köszönöm magamnak, hogy elhittem, csinálhatok mást is” - A GLAMOUR Women of the Year Az év vállalkozója díj nyertesével, Liluval beszélgettünk
Mit tartasz a legfontosabbnak a mostani húsvéti időszakban?
Hogy adjuk magunkat a húsvéti készülődésnek, lazítsunk, használjuk ki ezeket a napokat arra, hogy együtt legyen a család.
Olvass még több inspiráló interjút:
- „Köszönöm magamnak, hogy elhittem, csinálhatok mást is” - A GLAMOUR Women of the Year Az év vállalkozója díj nyertesével, Liluval beszélgettünk
- „Akkor fulladok meg, ha csöndben maradok” – a GLAMOUR Women of the Year Az év hősnője díj nyertesével, Mérő Verával beszélgettünk
- Fluor Tomi: „Vállalni a döntéseim következményét ugyanolyan felnőttség, mint elköteleződni”
