Azt gondolják, veszélyes lány vagyok - interjú Gercsák Szabinával

A dzsúdó nem a legnőiesebb sportok közé tartozik. Mi fogott meg mégis benne?
Kiskorom óta érdekelnek a fiús dolgok, ami nagyrészt a két fiútestvéremnek köszönhetek. Teljesen természetes volt például, hogy babázás helyett inkább autókat tologattam. Mikor a bátyám kitalálta, hogy szeretne dzsúdózni, hamar kedvet kaptam én is, és végül együtt mentünk el az első edzésre.

Mikor vált komollyá a dolog?
Már négy évesen is óriási kihívást jelentett, soha nem úgy tekintettem rá, mint egy hobbira. Egészen pici korom óta erősen él bennem a versenyszellem. Azonban az igazi komolysága a versenyzésnek az országos bajnoksággal kezdődött. Évről évre egy idősebb korcsoportban versenyezhettem, majd egyszer csak eljutottam az ifjúsági korosztály-szintre. Ekkor tudatosult bennem, hogy mekkora eredmény, amit idáig elértem. Európa-bajnokság, Európa-kupák, világbajnokság, mind-mind komoly versenyek.

Hogyan élted meg az első győzelmed?
Az ember életét nagyban meghatározzák az első élmények. Így voltam én is az első komolyabb versenyemmel és első helyezésemmel. A mai napig öröm visszagondolni a kezdeti sikerekre, de persze ez nem jelenti azt, hogy az azt követő megmérettetések feledésbe merültek. Ugyanolyan jó érzéssel tölt el a mai napig minden elismerés, ami visszaigazolást ad arról, hogy ebben a sportágban van a helyem.

Szinte mindent elértél, amit ebben a sportágban lehetséges. Világbajnoki, Európa-bajnoki címmel a hátad mögött, mi motivál még?
Most a legnagyobb motivációt az idei a riói olimpiára való kijutás adja. Ha sikerül kijutnom, utána az aranyérem megszerzése fog hajtani. A sport mellett a tanulást sem szeretném elhanyagolni. Mindig is jó tanuló voltam, jó volna ezt a címet még sokáig a magaménak tudni.

Ha már így említetted muszáj megkérdeznem: mik az esélyeid a riói olimpiára?
Nagyon sokat kell tennem azért, hogy beteljesüljön ez az álmom. Két év alatt kellett összegyűjtenem annyi pontot, hogy elég legyen a kijutásra. A világranglistán az első tizennégy között kell lennem, és egy nemzetből csak egy juthat ki. Jelenleg az ötvenharmadik helyen állok, de ha májusig sikerül legalább három érmet szereznem, akkor azt mondom, hogy biztosan ott leszek Rióban! Nem lesz egyszerű, mindenesetre nem leszek szomorú, ha nem jutok ki, mert még mindig junior vagyok, és az én igazi időm tokiói olimpián fog elkezdődni.

Milyen lány vagy a hétköznapokban?
A rengeteg edzés mellett, mindig igyekszek időt fordítani a csajos dolgokra is. Imádok vásárolni a barátnőimmel, kikapcsolódni a barátaimmal, bulizni vagy csak éppen egy jó filmet megnézni. Sokan azt feltételezik, hogy a fiús sport nem egyeztethető össze a nőies dolgokkal. Az én példám pont az ellenkezőjét bizonyítja. A sok edzés miatt kevesebb időm van, de igyekszek a szórakozásra is időt fordítani.

Hogyan épülnek fel a napjaid?
Hetente minimum ötször vannak edzéseim, hétvégenként pedig futni járok. Emellett most zártam sikeresen az első félévemet a Miskolci Egyetem kereskedelem- és marketing szakán. Szerencsére semmi nem akadályozta, hogy a sulit és a sportot nem tudjam összeegyeztetni.

Mit szólnak a fiúk, amikor kiderül rólad, hogy profi dzsúdós vagy? Kerültél már emiatt hátrányba?
Volt már rá példa, hogy adott helyzetben megfutamodott az illető, amikor megtudta, hogy dzsúdózom. Sokan azt gondolják, hogy veszélyes lány vagyok, akivel érdemes vigyázni, viszont van, akit egyáltalán nem riaszt vissza a fiús sport iránti szenvedélyem.

Csáti Melinda