Nem tudom, ki látta tavaly karácsonykor az üzleteivel a világ több pontján is jelen lévő, brit illetőségű Harvey Nichols luxusáruház kampányát, melynek rövid és tömör üzenete: még ünnepekkor is tegyél másokra, és törődj inkább csak magaddal?
Ezeket láttad már?
Én lemaradtam róla, ám most, hogy a Cannes-ban megrendezett Cannes Lions reklámversenyen nagydíjat kapott a márka reklámfilmje, kénytelen voltam szembesülni vele. A "Sorry, I spent it on Myself" kisfilm karácsonykor játszódik, szereplői pedig számukra elvileg fontos embereknek: apukának, gyereknek, nagymamának, párjuknak adnak át egy pofátlanul értéktelen ajándékot – gumiszalagot, fogpiszkálót -, melyre az van írva: bocs, inkább magamra költöttem. Közben pedig láthatjuk, amint az ajándékozó elégedetten parádézik saját magának vett, valóban drága és értékes ajándékával, melyet a Harvey Nicholsból szerzett be.
A kampány nyilván két létező dolgot parodizál ki: azt, hogy karácsonykor gyakran elcsábulunk, és saját magunkat is meglepjük egy-két aprósággal, sőt, lehet, hogy bizonyos esetekben többet is költünk magunkra, mint mondjuk a nagymamánkra, illetve azt, hogy még egy értéktelen semmiség is értékesnek tűnhet, ha egy luxusáruház címkéje van rajta.
Erről az ötletről remek filmeket lehetett volna forgatni, amibe még az is belefér, hogy vegyél magadnak is valami drágát a Harvey Nicholsból. Viszont, mondjuk, nincs benne az, hogy alázd meg a másikat, és tartsd ezt kifejezetten viccesnek, illetve, hogy egy pillanatig se legyen bűntudatod amiatt, ha csak és kizárólag te érdekled magadat, ha személyedet a szeretteid személyénél fényévekkel többre értékeled. Mindig, minden helyzetben. Mert az elkészült reklámnak ez az üzenete. Különösen a mai világban nagyon romboló hatású és dühítő egy ilyen film, mert éppen azon kellene munkálkodni, hogy az emberek kimozduljanak egy kicsit arról az álláspontjukból, hogy mindent igyekezzenek maguknak megszerezni, és csepp figyelmet se fordítsanak a külvilágra.
Sohasem volt bajom a fekete humorral, a The Onion vagy Ricky Gervais sokak által már túl otrombának tartott viccein is tudok nevetni. Ám míg például az Onion otrombasága gyakran éppen a fontos dolgok iránti közömbösségünket figurázza ki, nem szégyellve ehhez esetenként a legdurvább eszközöket bevetni, addig a Harvey Nichols kampánynak a célja, hogy arra ösztönözzön: vedd meg a drága holmit magadnak, és ezen felül poénból még költs pár fontot – amit amúgy egy hajléktalannak is odaadhatnál, akinek talán így lenne egy kiflije karácsony estére - egy gonosz viccre is. Én ezen nem tudok nevetni, akárhogy próbálom.
