Eljött a szakítás ideje?

Hirtelen felindulásból - durva veszekedés, megcsaláson rajtakapás - szakítani lelkileg elég megrázó, de a kapcsolat hosszadalmas haldoklása is éppolyan nyomasztó lehet.

Hidd el, nem érdemes hónapokig halogatni a dolgot, hogy aztán végül valamelyikőtök találjon egy harmadik embert, és még nagyobb csalódásokkal érjen véget a kapcsolat. Updike szerint minden véget ért szerelem egyfajta kudarc. Bár ezzel nem feltétlenül értek egyet, nyilván rengeteg ember tudat alatt ehhez igazodva képtelen kilépni egy tönkrement kapcsolatból. Nehezen ismeri be, hogy valahol tévedett. Meg persze ott a bizonytalanság is: mi van, ha idejekorán hozzuk meg a döntést, és eldobunk magunktól valamit, amin még lehet javítani?

Amikor a másik már szinte semmilyen cselekedetével nem tudna őszintén megnevettetni vagy megríkatni, amikor az elmúlt hónapok során szerzett új ismerőseid azt sem tudják, hogy van barátod, vagy legalábbis sosem látták őt, és te is így vagy az ő új ismerőseivel. Amikor fogalmad sincs, és nem is érdekel, hogy mit csinál és merre van, mikor nem veled tölti az idejét, és te sem osztod meg vele, hol jársz nélküle. Amikor a szeretkezések rutinná válnak, és jobbára azért csináljátok, hogy ne kelljen beszélgetni. Amikor az esetleges nézeteltérésekre úgy reagáltok, hogy mindenféle düh nélkül kikapcsoljátok a mobilotokat vagy elhagyjátok a helyszínt. Vagyis, összefoglalva: amikor már teljesen mindegy, hogy ott van-e a másik az életedben, vagy nincs.