Érek annyit, amennyit egy férfi! Ti meséltétek nekünk!

2018.január.5.

A Facebook-on kértünk benneteket, hogy írjatok nekünk saját történeteket arról, hogy miért is gondoljátok, hogy cseppet sem kell kevesebbnek éreznetek magatokat amiatt, hogy nőnek születtetek. Ugye hogy már a felvetés is abszurd? Mégis van miről beszélnünk.

″Sokáig fiús lánynak tartottak, és emiatt egy idő után már én is magamat. Mivel szüleim barátainak kivétel nélkül fiaik voltak, így gyerekkorom nagy részét fiúk között töltöttem. Ezért sok "fiús" dolgot csináltunk, amik között mondanom sem kell, a babázás nem szerepelt. A későbbiekben, kamaszkoromtól kezdődően rövid hajat viseltem, focizni jártam, az öltözködésem is inkább sportosnak, mintsem nőiesnek volt mondható és a fiúkkal továbbra is nagyon jól megértettem magam. Sok fiúnak tetszett a vagányságom, talán kihívást is jelentettem. Érvényesülésem kulcsát mindevégig abban láttam, ha senki nem lát sebezhetőnek, ha nem az alakom, a frizurám, a sminkelt arcom miatt figyel fel rám valaki, vagy jutok előnyökhöz, hanem amiatt, ami "belül" van. (Ma már tudom, hogy a nőiesség nem az ellenségem, hanem jó barátom. De még mennyire jó! Vicces, hogy egy férfi kellett ahhoz, hogy erre rájöjjek, pont ezért is tartottam fontosnak megosztani a történetemet veletek, hiszen ahogy a nőiesség, úgy a nőket tisztelő férfiak sem ellenségeink. Na de térjünk vissza a történethez: Szerelmek, kapcsolatok jöttek-mentek a "fiússágom" megtartásával természetesen, bő nadrágok, minél rikítőbb, bő pólók (az alakom semmiképpen se legyen hangsúlyos egy ruha által), extrém rövid hajak viselésével, de valahogy egy fiú mellett sem találtam a helyem, mindig úgy éreztem, egyedül jobban ki tudok teljesedni. Aztán 25 évesen megismertem őt. Mindig dicsért és dicsér a mai napig is, szeretett "úgy, ahogy vagyok" (Bridget Jones-ból az egyik kedvenc részem). Kihangsúlyozta már akkor, hogy csodaszép nő vagyok, a nőiességem ruhák általi kiemelését sosem erőltette, mégis, a hatására lassacskán elkezdtem nőként megnyílni, picit nőiesebb ruhákat választottam a ruhatáram összeállításánál. Mindezt persze csak visszatekintve, utólag veszem észre, akkor nem éreztem mérföldkőnek. A nőiességem azonban nemcsak külsőségekben mutatkozott meg, hanem a határozottságomban, önbizalmam kibontakozásában is; valahogy úgy éreztem lassan minden a helyére kerül, az addig hiába keresett egyensúly a helyére billen. Ahogy telt-múlt az idő, egyszercsak azon kaptam magam, hogy egy közismert cég állásinterjúján ülök, körülöttem nagyrészt férfiak várakoznak. A további részletekkel nem untatok senkit, megkaptam az állást. (A történetem végén szeretném hangsúlyozni, hogy a rövid haj is irtó szexi, a hangsúlyozását csak a saját élethelyzetem érzékeltetéseként használtam fiús jelzőként.)″-mesélte Tündi

″A nyolcvanas évek végén, amikor Magyarországon újból megalakult a Budapesti Értéktőzsde, hályogkovács módjára letettem az aktuális szakvizsgákat. Abban az időben a férfiak uralták a parkettet. Büszke vagyok magamra, hogy az első nők között én is ott lehettem és kereskedhettem. A pasik először nem igazán vettek komolyan, de idővel tiszteltek és elfogadtak, méltó partnerként. Éveken át űztem ezt a munkát, és igazán megszerettem, holott kellően erőt és idegeket próbáló szakma. Nos, én többek között erre vagyok büszke, nő létemre. ″-írta Judit

lockquote>

Téged voltál már olyan helyzetben, amikor hátrányos megkülönböztetésben volt részed csak azért, mert nő vagy? Meséld el nekünk a történetedet!

Ez is érdekelhet

Hihetetlen: ezek a színészlegendák végül kimaradtak a Harry Potter-filmekből

Hihetetlen: ezek a színészlegendák végül kimaradtak a Harry Potter-filmekből

GLAMOUR Horoszkóp

Napi horoszkóp: ne reménykedj békés hétvégében, ha ezt teszed - november 27. szombat

Napi horoszkóp: ne reménykedj békés hétvégében, ha ezt teszed - november 27. szombat

Sztárhírek

Ezért viseli II. Erzsébet királynő ilyen gyakran ezt nagyon feltűnő színt

Ezért viseli II. Erzsébet királynő ilyen gyakran ezt nagyon feltűnő színt