Fenntartható táplálkozás: Több kagyló és tengeri moszat, kevesebb csirke és marha

2022.április.10.

Az édesvizekből és óceánokból származó élelmiszerek 3,2 milliárd ember számára jelentik a fő fehérjeforrást, 800 millió embernek pedig megélhetést biztosítanak. A vízi élőlényekben általában több az értékes tápanyag, mint szárazföldi társaikban, így ha ezt részesítenénk előnyben, azzal nemcsak az állattartás miatt elfoglalt szárazföldi területeket szabadíthatnánk fel, de a globális éhezést is csökkenthetnénk. Mindezt azonban nem a már most is káros túlhalászattal kellene elérni, hanem más fajták (kagylók, tengeri algák és moszatok) tenyésztésével és fogyasztásával. Miközben úgy próbálunk meg több erőforrást kinyerni a tengerekből, hogy ne fokozzuk a környezeti-éghajlati válságot, a globális felmelegedés már most hatással van a tengeri ökoszisztémákra, ezért a halállományban is jelentős regionális eltolódásra kell felkészülnünk. A masfelfok.hu cikke.

Fenntartható táplálkozás: Több kagyló és tengeri moszat, kevesebb csirke és marha
Fotó: Getty Images

Jelenleg világszerte 700 millió ember, a teljes népesség 9%-a éhezik, becslések szerint ez a szám az évtized végére 840 millióra emelkedik majd. Ezzel szemben a Föld lakosságának harmada túlsúlyos vagy elhízott. Egy 100 fős nemzetközi kutatócsoport arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyen szerepe lehet ezen problémák kezelésében az édesvizekből és óceánokból származó élelmiszereknek. A vizekből származó élelmiszerekhez való hozzáférést nem tekinthetjük csupán világélelmezési problémának.

Az élelmiszertermeléshez és szállításhoz köthető a globális üvegházhatású-gázkibocsátás egynegyede, sőt a biodiverzitás csökkenés egy része is,

így, ha az élelmiszerellátás terén jelentős változásokat kívánunk elérni, akkor számolnunk kell annak környezeti hatásaival is. Ezzel a komplex kérdéskörrel foglalkozott az elmúlt években a Blue Food Assessment nevű kezdeményezés keretében az amerikai University of Stanford és a Stockholm Resilience Centre számos kutatója.

Az emberiség majdnem fele „kék ételen” él

Az édesvizekből és óceánokból származó élelmiszereknek már eddig is jelentős szerepe volt a világ élelmezésében, ennek ellenére keveset hallunk róluk, amikor fenntartható mezőgazdaságról vagy élelmiszerellátásról beszélünk. A vizekből származó élelmiszer fogalma túlmutat a halakon vagy a tenger gyümölcsein, ide tartozik az édesvizekből, illetve óceánokból és tengerekből származó állatok, növények és algák összessége, melyeket angolul egyszerűen „blue food”-nak, azaz „kék étel”-nek hívnak. (Találkozhatunk továbbá az AASFs rövidítéssel is, ami az „aquatic animal source food” megfelelője, azaz a vizekből származó állati eredetű ételeket értjük alatta.)

Világszinten ezek az élelmiszerek 3,2 milliárd ember számára jelentik a fő fehérjeforrást, 800 millió embernek pedig a megélhetést is ezek biztosítják.

Amerikai kutatók több, mint 3500 vízi állat tápanyagtartalmát vizsgálták és vetették össze szárazföldi állatokéval. Megállapították, hogy a vízi élőlényekben több az omega-3 zsírsav, illetve A és B12-vitamin, továbbá kalcium-, jód-, vas- és cinktartalmuk is nagyobb, mint a szárazföldi haszonállatoktól származó húsféléké. Számításaik szerint

10 éven belül akár 166 millió alultáplált ember számára jelenthetne megoldást az, ha hozzájuthatna a vízi élőlényekből származó élelmiszerekhez.

Hogyan lehet „zöld” a „blue food”?

Joggal teheti fel bárki a kérdést, hogy milyen környezeti és ökológiai hatásai lesznek annak, ha a már így is túlhalászott vizekből még több élelemhez kíván jutni az emberiség? Egy másik amerikai kutatás szerint az üvegházhatású-gázkibocsátás, valamint a nitrogén- és a foszforszennyezés tekintetében

a kagylók és a moszatok fogyasztása terheli a legkevésbé a környezetet.

A pontyot, pisztrángot, lazacot, harcsát és tilápiát tenyésztő akvakultúrák környezeti terhelése azonban vetekszik a csirketartáséval, amelyet egyébként a szárazföldi állattartási módok közül környezeti szempontból az egyik legjobbnak tartanak. A szakértők szerint a

megoldást az jelentheti, ha a szárazföldi állattartás helyett a halászatot, azonban belül is kisebb halfajták és a kagylók tenyésztését részesítjük előnyben.

Nemcsak a tenyésztett fajok összetételében van lehetőség környezeti szempontból kedvező változtatásokra, hanem a tenyésztési technológiák terén is. Az ún. recirkulációs akvakultúrákra, illetve a nyíltvízi haltenyésztésre egyaránt a kedvezőbb hozamok és a tápanyagok hatékonyabb felhasználása jellemző. A szelektív tenyésztés és a jó minőségű haltápok alkalmazása pedig hozzájárulhat az ún. takarmány-átalakítási arány javításához, vagyis ahhoz, hogy adott mennyiségű takarmányból több elfogyasztható húst termeljünk.

Azon fogyasztói rétegek számára, amelyek nyitottak arra, hogy húsfogyasztásukat csökkentsék, növelni kell a nem állati eredetű élelmiszerek (tengeri algák és vízi növények) arányát az elfogyasztott táplálékon belül. A fentebb említett amerikai kutatás szerint a vizekből származó ételek fogyasztásának növekedése összességében elősegítheti az élelmiszertermelés okozta környezeti hatások csökkentését.

A klímaváltozás miatt eltolódnak a tengeri ökoszisztémák

A vízi ökoszisztémák maguk is változásban vannak a klímaváltozás miatt. A nyílt vízi halászatnak minden bizonnyal szembe kell néznie azzal, hogy a fajösszetétel térben és időben egyaránt megváltozik.

Míg a trópusok térségében előreláthatólag 40%-kal csökken majd a lehalászható állomány, a magasabb földrajzi szélességeken akár 30-70%-os növekedés is lehet.

Vagyis Indonézia, Kína és Chile vizeiben előreláthatólag kevesebb halat fognak majd, Alaszka, Grönland, Norvégia és Oroszország azonban a lehalászható állomány növekedésével számolhat.

Ha kirúgjuk az uniós klímapolitika egyik lábát, akkor majd egy másikat kell erősítenünk

A magasabb és alacsonyabb földrajzi szélességeken élő fajok számára tolerálható hőmérsékleti tartomány jellemzően szűkebb, mint a közepes földrajzi szélességeken élő fajoké. Ebből következően utóbbiak valószínűleg könnyebben alkalmazkodnak a klímaváltozással együtt járó hőmérsékletváltozáshoz. Európa térségében a délen elterjedt fajok észak felé vándorolva igyekeznek a számukra megfelelő hőmérsékleti és táplálékviszonyokat megtalálni, vagyis például a kakashal, a márna, a szardella és a szardínia elterjedési területe északabbra tolódik, míg a lepényhal például úgy alkalmazkodik, hogy mélyebbre húzódik.

Az ikra és lárvák általában érzékenyebbek a hőmérsékletre, mint az ivadékok vagy a nagyobb egyedek. Az óceánok savasodása ugyanakkor a kifejlett egyedekre gyakorolhat súlyosabb hatást, mivel az ő táplálékállataikat, vagyis a kagylókat és a tüskésbőrűeket jobban érinti majd a pH csökkenése, mint a lárvák és fiatal egyedek által fogyasztott planktonikus rákokat. Az óceánok savasodása által különösen veszélyeztetettek a korallzátonyok, ahol a korallok diverzitásának csökkenésének velejárója a halak faj- és egyedszámának csökkenése is.

A szélsőséges időjárási események (áradások, viharok, hurrikánok) gyakoribbá válásával megnő az esélye annak, hogy a halászati infrastruktúra károkat szenved, kevesebb lehetőség lesz a vízre szállásra és halfogásra.

Mit hoz a jövő?

Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) és a Világbank adatai alapján a századforduló óta megduplázódott a hal iránti igény és a tudósok azt valószínűsítik, hogy 2050-re ismét megkétszereződik. Különösen szembetűnő az Ázsiában várható növekedés, az előrejelzések szerint az évszázad közepére már ezen a kontinensen fogy majd a legtöbb hal.

Tippek a hétköznapokra: így csökkentsd az ökológiai lábnyomod!

Mindez örvendetes tény, de figyelembe kell venni azt is, hogy a Földön évente kifogott hal több, mint fele kisüzemi haltenyészetekből és akvakultúrákból származik. Ezek a haltenyészetek jelenleg 1 milliárd embert látnak el hallal és az ott végzett munka 100 millió ember számára jelent megélhetési forrást. A halak iránti igény növekedéséből származó többletbevétel azonban nem feltétlenül lesz az övék, mint ahogyan az is kérdéses, hogy ha több halat adnak el, akkor ők maguk elegendő fehérjeforráshoz jutnak-e majd.

Mind az éhezés visszaszorításában, mind az egészséges táplálkozásban fontos szerep juthat tehát a „kék ételeknek”, különösen a kisebb testű halak, illetve kagylók és moszatok fogyasztásának. Ahhoz azonban, hogy a vízi eredetű ételek fogyasztásának térnyerése környezeti szempontból is egy kedvező folyamat legyen, még nagyon sok változásra lenne szükség a vízi állatok tenyésztése és halászata terén, melynek során azt a több száz millió embert sem lehet figyelmen kívül hagyni, akinek ez jelenti a fő bevételi forrását.

Jurecska Laura környezetkémikus, a környezettudományok doktora (PhD), az ELTE TTK Mikrobiológiai Tanszékének tudományos munkatársa

Ha szeretnél még több izgalmas cikket olvasni az éghajlatváltozásról, akkor mindenképpen érdemes ellátogatnod a másfelfok.hu oldalra, ahol rengeteg érdekes téma közül választhatsz.

Ez is érdekelhet

A csillagjegye elárulja, ki milyen ajándékra vágyik titokban

A csillagjegye elárulja, ki milyen ajándékra vágyik titokban

Monitor

20 sztár, akikről el is felejtetted, hogy szerepelnek a Jóbarátokban

20 sztár, akikről el is felejtetted, hogy szerepelnek a Jóbarátokban

Szépséghírek

Így néz ki Jennifer Lopez smink nélkül: bemutatta a reggeli bőrápolási rutinját

Így néz ki Jennifer Lopez smink nélkül: bemutatta a reggeli bőrápolási rutinját