Halálos döntések a halhatatlanság mítoszában

Amikor tizenöt perce ott állsz a pultnál, hogy melyik halat vedd, amikor ötödik próba után is gondolkodsz, hogy a pöttyös vagy a csíkos blúzt válaszd-e. Amikor negyvenhez közel még mindig elbizonytalanodsz, hogy jó pasi mellett vagy-e, vagy kéne még keresni kicsit. És amikor júniusban úti célt választasz a nyaralásra, amin egyébként januárban kezdtél gondolkodni. De miért szeretjük halogatni a választást?

Rengeteg-rengeteg dolgot lehet olvasni arról, hogy a döntéseink hogyan függnek össze a személyiségünkkel, ki miért azt választja, amit. Én most mégis egy ennél sokkal általánosabb, de annál meglepőbb szempontot mondok. Mégpedig a halált.

Yalom könyvében találkoztam ezzel a gondolattal, és annyira megfogott, hogy úgy éreztem, nem mehetek el mellette anélkül, hogy ne osztanám meg. A szerző a Grendel című regényből idéz. Minden elmúlik, és a választások kizárják egymást.

Tulajdonképpen ez a veleje annak a szorongásnak, amit döntés előtt élünk át. Azaz tudjuk, hogy ha egy ajtót kinyitunk, azzal együtt rengeteg másikat be is zárunk. Vagyis, amikor hozunk egy döntést, megölünk rengeteg más lehetőséget. Ez a helyzet tehát megmutatja, hogy igenis vannak korlátaink, vannak határaink.

A fogyasztói társadalomban pedig, ahol a végtelen lehetőségek, az örök fiatalság mítosza zúdul ránk nap mint nap, ez bizony megterhelő. Hisz ki akar bármilyen ajtót bezárni? Azonban a "minden lehetséges" nyilvánvalóan nem igaz. Talán elérhetsz bármit egy-két dologgal kapcsolatban, de nem érhetsz el mindent. Arra nincs idő, nincs lehetőség.

Mindez pedig a valóságba ránt vissza minket. A biológiai órát nem tudjuk megállítani, az életünkben minden véges. Mivel ezt a gondolatot néha jobb elhessegetni, egyszerűbbnek tűnik a döntést is halogatni, hisz van még idő, ráér az még.

De egyet ne felejts el, amikor épp emelnéd fel a szőnyeget, hogy alásöpörj mindent. Azzal, hogy nem döntesz, azzal is döntöttél. Áthárítod a felelősséget másra, így ha ő hibázik, őt kell szidni, te ártatlan maradsz. Valójában pedig csak a szabadságszorongásodat nem tudtad kezelni. Tanulj hát meg felelősséget vállalni a tetteidért, döntéseidért, hisz ez az egyik alappillére önmagad tiszteletének is.