Jazzlegendák a Zeneakadémián

"Emlékszem, hároméves voltam, amikor először hallottam a szaxofon hangját, és rögtön tudtam, hogy életem végéig ezzel akarok foglalkozni. Kilencévesen, amikor aztán megkaptam az első hangszeremet, ki sem lehetett venni a kezemből. Még a fürdőkádban is gyakoroltam" – mesélte egy helyen Charles Lloyd.

Az idén 77 éves szaxofonista autodidaktaként kezdte pályáját, majd a hatvanas évektől kezdve újabb és újabb formációkban tűnt fel: játszott a fiatal Keith Jarrett oldalán, közös zenekara volt a magyar jazzgitáros Szabó Gáborral, de vendégzenészként feltűnt a korszak olyan meghatározó rockzenekarainak albumain is, mint a The Doors vagy épp a Beach Boys.
Lloyd zenéje kezdetektől fogva ellenállt mindenfajta bekategorizálásnak, dalainak hangzásvilágára egyformán hatással volt az avantgárd jazz, a tradicionális keleti zene, a hippimozgalom zenei kultúrája, de ugyanígy felfedezhetőek munkáiban a kelet-európai dallamok is. Kvartettje egyike volt azon kevés nyugati zenekaroknak, amelyek a hidegháború alatt több ízben is koncerteztek a Szovjetunió területén.

A jazzlegenda május 20-án azzal a Jason Morannal érkezik a Zeneakadémia Nagytermébe, akivel 2008-ban közösen jelentették meg a kritika által egyhangúan méltatott Rabo de Nube c. lemezt, és akivel 2013-ban egy duóalbumot is rögzítettek Hagar's Song címmel. A lenyűgözően sokoldalú, invenciózus zongorista Jaki Byard tanítványaként kezdte pályáját, korábban pedig olyan nevekkel dolgozott együtt, mint Cassandra Wilson, Joe Lovano, Lee Konitz, Christian McBride, Wayne Shorter vagy épp Marian McPartland.