A minap szörföltem a neten, amikor egy élelmiszeriparral kapcsolatos cikkben ezt olvastam: "a laktózintoleranciában szenvedők". Akár illik, akár nem, elmosolyodtam, mert lelki szemeim előtt megjelent egy ember, akinek minden napja maga a pokol, helyzetéből nincs kiút, igazából el is temethetné magát. Félreértés ne essék, nem szeretném lebecsülni a fenti problémát. De észrevetted már, hányszor találkozol olyan megjegyzésekkel, amelyek mint a vészmadarak repülnek feléd?
Ezeket láttad már?
Sok kutatást végeztek a tudósok annak kiderítésére, hogyan hatnak a betegekre a különböző pozitív, illetve negatív szuggessziók. Kivétel nélkül azt találták, hogy amennyiben az orvos azt közli a pácienssel, hogy minden rendben lesz, hamarosan jól fogja magát érezni, biztonságban van, a beteg sokkal gyorsabban épül fel, és kevesebb fájdalomcsillapítóra lesz szüksége. Szemben azokkal, akiknek a kockázatokat, a veszélyeket, a fájdalmakat részletezték. A dolog tehát működik. De hol jelentkezik ez a mindennapjaidban?
Például, amikor szerelőt hívsz a házhoz. Ilyenkor sokszor hallhatod, hogy: "Hát azt úgy sajnos nem lehet!", " Ezt ilyen formában nem lehet megoldani.", "Az nem fog működni". Ezt sem lehet, azt sem lehet. Ezek a legutálatosabb mondatok közé tartoznak, mert miután kimondták, hogy ez így lesz, mi erre lélekben berendezkedünk, és nem leszünk elégedettek a végeredménnyel. Vagy a dolog hibáját fogjuk keresni, vagy elfogadunk egy a miénktől eltérő elképzelést, pedig feltehetőleg csak a szakembernek volt könnyebben kivitelezhető a munka.
Továbbá ne feledkezzünk meg a környezetből áradó jóslatokról, miszerint "biztos nem lesz könnyű megcsinálni", "lesz vele munka", "fel kell kötni a gatyát", és különben is. Vonatkozzon ez bármire. Ezek a szavak, noha észre sem vesszük, hatnak ránk, és nem jó irányba terelnek. Azonnal félelmet, szorongást keltenek, és sokkal nehezebben állunk neki a ránk váró feladatoknak.
Gondolj bele, te is mennyivel szívesebben hallanád azt, hogy "próbáld meg", "biztosan sikerülni fog.", "bárhogy alakuljon, légy büszke, hogy nekivágtál!". Vagy ha kórházak helyett mondjuk gyógyházakba járnánk, a tejcukor-intoleranciában pedig nem szenvednénk, hanem azzal élnénk. A rádióban lévő hírblokk pedig nem arról szólna, hogy:
"Az allergiásoknak fel kell készülniük az idei szezonra, mert szakértők szerint igen erős reakciókat válthat ki az idei, különösen magas pollenmennyiség."
hanem, hogy:
"Annak érdekében, hogy zavartalanul teljen a tavasz, időben kezdje el szedni a megfelelő gyógyszert, így tünetek nélkül élvezheti a friss levegőt!"
Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy el kell bagatellizálni a dolgokat és mindig mosolyogni kell meg hiperkedvesen viselkedni. Sőt, sokaknak ez túl amerikai, így nem is lennének hitelesek egy ilyen szerepben. De azért szépítsük meg a napjainkat, és egymásét is, annyira, amennyire csak lehet, és a nehézségek helyett hangsúlyozzuk inkább a támogatást, a lehetséges sikereket!
