Körforgásos gazdasággal lehet csak az energiacélokat elérni a klímváltozás csökkentése érdekében
Az energiához kapcsolódó kibocsátások (közvetlen energiatermelés, épületek energiahasználata, közlekedés) adják az általunk a légkörbe juttatott üvegházgázok több mint felét, ezért érthető okokból a kibocsátás-csökkentési törekvések az elmúlt időszakban elsősorban erre a szektorra koncentráltak. Azonban ha a kibocsátások másik felével nem kezdünk valamit, akkor a tiszta energiákra való teljes átállással sem tudjuk teljesíteni a Párizsi Megállapodásban lefektetett klímacélokat. A növekvő nyersanyaghiány pedig a megújulók felskálázását is akadályozhatja. A holland Circle Economy elemzése szerint a globális gazdaság jelenlegi körforgásos mutatója 8,6%. Ha képesek volnánk ezt a számot 17%-ra felvinni, csökkentve gazdaságunk elképesztő nyersanyag- és erőforráspazarlását, akkor a többi erőfeszítéssel együtt sikerülne 2 Celsius-fok alatt tartani a globális felmelegedést. A Másfélfok.hu szakmai cikke.
Ezeket láttad már?
A brit Ellen MacArthur Alapítvány tanulmánya az IPCC 2014-es 5. értékelési jelentésének adatai alapján összefoglalta, hogy a közvetlen energiatermelésből és a közlekedés, valamint az épületek energiahasználatából a globális kibocsátások csupán 55%-a eredeztethető. A maradék 45% viszont a mezőgazdaságból, erdőgazdálkodásból és az ipari termelésből származik.
Az energiaátmenet csak a probléma felét oldaná meg, a másik feléhez azon kell változtatnunk, ahogyan az erőforrásainkkal bánunk.
A körforgásos gazdaság, ami az anyagot értéknek tekinti, és célja, hogy azt minél tovább a rendszerben tartsa, egyszerre segíthet nekünk termelési-fogyasztási rendszerünk megreformálásában, ezzel hozzájárulva a globális üvegházhatású-gázkibocsátások csökkentéséhez is.
Mohó és pazarló étvággyal éljük fel nyersanyagainkat
Hasonló következtetésre jutott a holland Circle Economy nevű szervezet Circularity Gap jelentése. A minden évben megjelenő tanulmányuk a globális gazdaság aktuális körforgásos teljesítményét mutatja meg, vagyis azt, hogy a felhasznált anyagmennyiség mekkora arányban támaszkodott újrahasznosított nyersanyagokra.
Idén adtak hozzá egy plusz perspektívát a kutatáshoz, elemezve az anyagforgalommal járó üvegházhatású-gázkibocsátás mennyiségét is. Az Ellen MacArthur Alapítvánnyal ellentétben viszont nem a főbb szektorok emissziós értékeit vizsgálták, hanem egy életciklus-elemzés mentén felosztották a termelési-fogyasztási rendszereinket a legfőbb erőforrás-típusokra és az azokból előállított hét társadalmi szükségletre.
Az ábra ennek az életciklusnak az elejét és a végét mutatja, színessel jelölve az egyes kategóriák anyagigényét és szürkével a kapcsolódó kibocsátás mértékét. Látható, hogy a globális gazdaság 2019-ben 92 Gt anyaghasználatot és 56 Gt emissziót produkált, utóbbi 80%-a pedig a mobilitási, lakhatási és táplálkozási szokásokból származott. Ami nem látszik az ábrából, hogy a Circle Economy állítása szerint
az erőforrások kezeléséből származó kibocsátások hányada túlmutat a korábban hallott 45%-on, az érték eléri ugyanis a 70%-ot.
E hihetetlen szám magyarázatához tisztában kell lennünk az angol nyelven „embodied carbon” néven (szó szerint: bennefoglalt kibocsátások) hivatkozott fogalommal. Magyarul általában a karbonlábnyom definíciójával azonosítjuk, mert azt mutatja meg, hogy mekkora egy termék életciklusában foglalt összes üvegházhatású-gázkibocsátás (ÜHG) mennyiség.
A Circle Economy életciklus-elemzése azt vizsgálta, hogy a nyersanyagok kitermelésének a stádiumában még az energiahasználathoz köthető az emisszió 70%-a, és csak 30% köthető az anyagok kezeléséhez.
Ez az arány a termékek és szolgáltatások elfogyasztásának idejére viszont megfordul, ugyanis az addig kibocsátott mennyiség beépül a karbonlábnyomba.
A legfontosabb következtetés tehát, hogy egy valóban körforgásos átalakulás során – ahol nemcsak újrahasznosítunk, hanem hosszú élettartamú termékekkel és megosztáson alapuló rendszerekkel elkerüljük a hulladékok kialakulását is – jelentős mértékben csökkenthetjük a gazdaság kibocsátásait. Megkerülhetetlen elv, hogy egy termék hulladékká válásakor nemcsak annak az anyagától „szabadulunk meg”, hanem az összes benne foglalt energiától és karbonlábnyomtól is.
Az energiaátmeneten túl ezért van szükség a körforgásos átalakulásra, mert az előbbi önmagában csak egy eredendően helytelen termelési és fogyasztási kultúra fenntartását szolgálná. Hosszú távon pedig hatástalan lenne a klímacélok elérésének tekintetében hiszen pusztán tiszta energiákkal tartanánk fent egy pazarló világgazdaságot.
Elérhető cél a világgazdaság körforgásossá tétele
Végezetül nézzük meg, hogy a Circle Economy eredményei alapján mit jelentenek ezek az állítások pontos számokban. A lenti ábra három eltérő forgatókönyvet vázol fel:
- Az első esetben nem változtatunk a jelenlegi üzletmeneten és 2044-re már 177 Gt anyagmennyiség szükséges a globális gazdaság fenntartásához, amely 80 Gt ÜHG kibocsátással jár. Az eredmény 3-6 Celsius-fok közötti felmelegedés, klímakatasztrófa.
- A második forgatókönyvben teljesítjük a Párizsi Megállapodásban foglalt Nemzetileg Meghatározott Hozzájárulásokat (NDC), ami csak arra elég, hogy a jelenlegi 56 Gt szinten tartsa az emissziós értékeket. A Föld klímája így viszont 2-3 fokkal melegszik, nem érjük el a célokat.
- A harmadik lehetőség, hogy az NDC-k mellett nagy hangsúlyt fektetünk a körforgásos gazdaság megvalósítására, amellyel 2032-re 39%-kal csökkentjük a globális ÜHG kibocsátásokat és 28%-kal a gazdaság anyaghasználatát, 2 fok alatt tartva a felmelegedés mértékét.
A jó hír, hogy a legambiciózusabb forgatókönyv elérhető már egy relatíve kisebb mértékű körforgásos átalakulással. A globális gazdaság jelenlegi körforgásos mutatója 8,6%, az anyagforgalom ekkora hányada származik újrahasznosított nyersanyagokból.
A Circle Economy eredményei alapján a harmadik forgatókönyv eléréséhez elegendő 17%-ra növelni ezt az értéket.
Ezzel az átalakulással nemcsak a mostani fenntarthatatlan termelési-fogyasztási gyakorlaton tudnánk változtatni, hanem értelmet adnánk az összes többi klímavédelmi és zöldgazdasági beruházásnak, elkerülve az éghajlatváltozásból fakadó leginkább kockázatos jövőképeket.
Horváth Bálint - Közgazdász, a gazdálkodás- és szervezéstudományok doktora (PhD), kutatási területe a körforgásos átalakulást segítő üzleti modellek alkalmazási lehetőségei. Jelenleg a budapesti és pozsonyi Holland Nagykövetség körforgásos gazdasági szakértője, adjunktus a Kodolányi János Egyetemen, a Zöld Gazdaság szakirányfelelőse.
Ha szeretnél még több izgalmas cikket olvasni az éghajlatváltozásról, akkor mindenképpen érdemes ellátogatnod a másfelfok.hu oldalra, ahol rengeteg érdekes téma közül választhatsz.
