Márka és identitás egy személyben: interjú Winkler Róberttel
Winkler Róbert újságíróként lett ismert, ám ma már nem sértődik meg azon, ha celebként vagy influenszerként hivatkoznak rá. Az ország legnézettebb sörös videóblogját készíti, napszemüveg-szakértőként is aktív, de írt már gyerekkönyvet, sőt ismeretterjesztő irodalmat is – ha lelkesedik valamiért, azt biztosan megismeri a közönsége is.
Ezeket láttad már?
Autós újságíróként ismertek meg szélesebb körben, most biztos felpiszkáltad a kíváncsiságukat, hogy mi lehet az a tartalom, ami már gondolati szinten megszületett?
Szívesen mennék egy kört lepusztultnak tűnő autókkal, hiszen emlékszem, milyenek voltak fénykorukban, s kíváncsi vagyok, milyen lehet a mostani állapot. Egy politikussal interjúztam egyszer régebben, akinek megjegyeztem, milyen jó autója van, hisz emlékeztem rá a tesztvezetésből, így az lett a beszélgetés vége, hogy kipróbáltam a kocsiját, amiről ő azt állította, hogy elég rossz állapotban van. Mentem vele egy kicsit és tényleg kiderült, hogy nem kellemes vezetni. Van egy harisnyaboltos csávó, akinek az üzlete előtt áll a rozsdásodó sportkocsija, ott szintén kíváncsi lennék, mennyire finom még a váltója – szóval vannak erre ötleteim, szerintem ez egy jó formátum lenne.
Inspirációt miből merítesz?
Az íráshoz az olvasás a legjobb felhajtóerő, viszont nem vagyok nagy Youtube-fogyasztó, nem követek az enyémhez hasonló csatornákat. Motorteszteket szoktam például nézni, de szerintem sokkal több videót készítek, mint amennyit fogyasztok.
Az autós ötletről már meséltél, de van-e olyan tervezett munkád, amit meg is ismerhetünk hamarosan?
Könyvet írok sikeres magyar természetvédelmi projektekről: elmentem forgatni a vörös vércsékről, voltam a parlagi vipera projekten, a Hortobágyra is ellátogatok. Nemcsak az állatokról írok, de készítek interjúkat azokkal is, akik szakmailag sikerre vitték ezeket a programokat. Városi gyerek vagyok, Szombathelyen nőttem fel, nem tudom honnan alakult ez a természetközeliség, de jó érzéssel tölt el, hogy tudom, mit látok. Nyáron a Foka-öbölbe lementem robogóval, vittem magammal a felfújható supomat, eveztem fölfelé és ott állt az uszályroncson a szürke gém, fölnéztem és megláttam a molnárfecskét, amit a rövid farokvillájáról ismerek fel, száz méterrel feljebb pedig a sarlósfecskét pillantottam meg. Megnyugtató, hogy rendelkezem ezzel a tudással is.
Olvasd el a teljes interjút a GLAMOUR októberi számában!
Szöveg: Szabó László
Fotó: Sárosi Zoltán