Megdolgozza a párkapcsolatodat a karantén, de van rá mód, hogy megúszd a szakítást

Melyek a leggyakoribb problémák egy párkapcsolatban, amelyeket a járványhelyzet hozott magával?
Az egyik leggyakoribb – ezt klienstől és kollégától éppúgy hallom -, hogy mindenkiben megnőtt a feszültség, az aggodalom; negatív érzéseinket pedig gyakran a közvetlen környezetünkön vezetjük le. Már az is feszültséget szülhet valakiben, ha csak látja, érzi, hogy a párja ideges, aggódik. Ennek intenzitása nyilván sok tényező függvénye: nem mindegy, hogy mennyi egyéb nehézség és megoldandó probléma társult a bezártság mellé, hogy korábban milyen volt a kapcsolat. Ahol eleve gyakoribbak voltak a viták, nézeteltérések, magasabb volt a feszültség szintje a járvány előtt is, ott ez most fokozottan érzékelhető lehet. Ugyanakkor párterapeutaként nagyon általános jelenségnek látom manapság, hogy a párkapcsolatokat egyfajta élménygyűjtő szövetségként éljük meg. Ez egyébként az élet minden területére kihat, egy trend, hogy a munkát, a gyereknevelést is pozitív, izgalmas élményként kell és szeretnénk megélni, amibe nem férnek bele a negatív események. Most viszont hirtelen egymás nehézségeivel kell megküzdenünk úgy, hogy sok kapcsolatban erre nincs is megfelelő minta, mert eddig csak a szépet és jót osztották meg a felek egymással. Ráadásul a jelenlegi helyzetre valóban nincs forgatókönyv, hiszen Magyarországon például ehhez hasonlót csak azok élhettek meg, akik még emlékeznek a második világháborúra vagy '56-ra.

Nincsenek tehát fogódzóink, hogy egy ilyen helyzetben mit kellene tennünk, ráadásul azok a feszültségcsökkentő módszerek, amelyeket eddig alkalmaztunk: hobbik, szórakozás, sport, beszélgetés a barátokkal szinte mind eltűntek.

Igen, és ehhez jön még a harmadik alapvető nehézség, hogy a párunk, akit eddig valamilyennek ismertünk, most egészen új oldaláról mutatkozhat meg. Ez teljesen természetes, hiszen egy lélektani válság mindenkit kibillent az egyensúlyából, de aki eddig ismert egy optimista, mosolygós embert, az most megütközve figyelheti, hogy párja folyton sírdogál vagy éppen teljesen kiborul. A férfiaknál pedig, a nemek eltérő szocializációja miatt, gyakori, hogy az aggodalmat, a tehetetlenség érzését dühösségbe fordítják át. Ennek az is oka, hogy a kultúránkban nem az érzelmi megküzdést preferáljuk, ezért gyakori, hogy a negatív érzelmeinket eltagadjuk, és átfordítjuk egy másik érzelembe. Tipikus példa, amikor a párom késik, és én aggódom, hogy hol lehet, de amikor megjön, akkor nem az aggodalmamat fejezem ki, illetve az örömömet, hogy végre itt van, hanem rázúdítom a mérgemet – vagyis az elsődleges érzelmemet egy úgynevezett másodlagos érzelembe fordítom át.

Ez is lehet az oka annak, hogy a családon belüli erőszak, a bántalmazás is jóval gyakrabban fordul elő, mint a járvány előtti időszakban?
A bántalmazó kapcsolatok egyik tipikus jellege, hogy a bántalmazó kontroll alatt akarja tartani a másik embert. Az összezártság amúgy is feszültségnövelő tényező, az pedig, hogy ez nem is a mi döntésünk, ráadásul azt sem tudjuk biztosan, meddig van rá szükség, éppen a kontroll érzetét csökkenti, ami fokozhatja a bántalmazó agresszióját. Ez egy nagyon komoly téma, ami külön cikket érdemel. Azt nagyon fontos leszögezni, hogy egyetlen párkapcsolatban sincs helye a bántalmazásnak, semmilyen szinten és semmilyen körülmények között. Erre soha nincsen mentség.

Azt gondolom, hogy egy alapvetően jó kapcsolatot a karantén sem fog tönkre tenni. Milyen megoldások vannak arra, hogy csökkentsük a negatív hatásokat?

Ebben a helyzetben az egyik legfontosabb az önmegnyugtatás képessége. Tudatosítsuk magunkban az érzéseinket – a negatívakat is -, és ne a párunkra toljuk a feszültséget. Az is jó, ha tisztázzuk magunkban, hogy mi is az igazán fontos: az, hogy a másik már megint elől hagyta a papucsát, vagy a szeretetteli kapcsolat? Hagyjunk egymásnak visszavonulási lehetőséget, lehessen mindenkinek egy-egy órája, amikor zavartalanul csak a saját dolgaival törődik. Próbáljuk meg felidézni a kapcsolatnak azt a szakaszát, amikor még másra sem vágytunk volna, mint éjjel-nappal együtt lenni, amikor a közösen, otthon töltött idő rengeteg örömteli tevékenységet is magában foglalt. Segíthet még, ha végiggondoljuk, eddig milyen válsághelyzeteket oldottunk meg együtt, akkor milyen erőforrásokhoz nyúltunk. Képzeljük el, hogy pár év múlva hogyan fogunk visszaemlékezni erre a helyzetre, milyen szerepet tölt ez be az életünkben.

Lehet a karantén átvészelésének bármilyen pozitív hozadéka a kapcsolatra nézve?
Abszolút. Gazdagodhat az egymásról alkotott képünk, jobban megtanulunk a másikhoz alkalmazkodni, érzelmi támogatást nyújtani. Az együtt átélt válság erősítheti a kapcsolatot, elősegíti a mélyebb intimitást, a közösen megélt érzelem élménykinccsé válhat. Természetesen sok múlik azon, hogy a párok mit kezdenek a helyzettel, milyen megküzdési módokat választanak. Ha pedig véget ér a korlátozás, akkor el lehet kezdeni helyreállítani a megbillent egyensúlyt, erőfeszítéseket tenni azért, hogy a kapcsolaton keletkezett töréseket kijavítsuk.