„Ha a férfiak viselhetnek melltartó nélkül pólót, akkor én is”
A melltartóhordás több perspektívából vizsgálható - egészségügyi szempontok, esztétika, és női jogok. A kérdés megosztó, a melltartó mellett és a melltartó ellen is szólnak releváns érvek. A választás joga a nő kezében van, mégis sokan nem csak saját testükről, hanem mások testéről is döntést szeretnének hozni. Miért akkora ügy, ha kikandikál a póló alól egy női mellbimbó, és miért nem hökkenünk meg azon, ha a férfiakkal történik meg ugyanez?
Ezeket láttad már?
Gyerekkorom óta az a norma él a fejemben, hogy gondosan takarjam el a mellbimbóimat a világ elől – miért, szégyellnem kellene, hogy létezik? 10 éves voltam, amikor megkaptam az első melltartómat. Máig emlékszem a pillanatra, amikor egy fiú barátom az általános iskola udvarán kinevetett, amiért látta a mellbimbómat, miután az átütött a felsőmön. Egész nap karba tett kézzel járkáltam a folyosókon, nem szerettem volna, hogy más is kiszúrja és kinevessen érte. Hazaérve az első dolog, amit anyának mondtam: el kell mennünk megvenni az első melltartómat! Szorongás és szégyen - ezek az érzések kavarogtak bennem. Onnantól kezdve pedig nem volt kérdés, hogy a melltartó kötelező ruhadarab lesz a felsőm alatt. Azóta 12 év eltelt, és sok minden változott. Nem érzek többé szégyent, sőt. Ha visszamehetnék az időben, megmondanám annak a fiúnak, hogy foglalkozzon a saját merevedett mellbimbójával, ugyanis az a hűvös őszi nap őt sem kímélte. 1-2 évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy nem szeretnék, és nem is kell megfelelnem többé a társadalom és férfi társaim elvárásainak – főleg nem a külsőmet és a testemet illetően. Büszke vagyok a testi adottságaimra és nem szeretném tovább takargatni magamat.
Az én testem, az én szabályaim
Az első alkalom, amikor melltartó nélkül léptem az utcára, felszabadító, eufórikus élmény volt. Felkaroltam a nőiességem erejét, tetszettem magamnak, és büszkén fel is vállaltam azt. Nem számított, hogy mit gondolnak mások, ahogyan az sem, ha megnéznek – én számítottam.
Ez nem jelenti azt, hogy azóta egyáltalán nem hordok melltartót. Sportolásnál számomra elengedhetetlen, illetve vannak ruhák és felsők, amiket egyszerűen kényelmesebb vagy esztétikusabb melltartóval kombinálni. Szerintem nincsenek érvényes szabályok a melltartóhordásra. Miért nem csinál mindenki azt a melleivel, amit szeretne? Ha a férfiak viselhetnek pólót melltartó nélkül, akkor én is megtehetem.
Most akkor kié is az a mell?
Elgondolkodtató volt a barátom reakciója, mikor elárultam neki, hogy nem csak otthon szeretek melltartó nélkül lenni. Azt mondta, ez egy szexi szokás – csak az a rossz benne, hogy így más férfiak is gyönyörködhetnek a melleimben. Nem értettem a féltékenysége okát, hiszen őt szeretem. A melltartómentes életmód nem jelenti azt, hogy tálcán kínálom magam más férfiaknak. Melltartó nélkül utcára lépni annyit jelent, hogy élek a jogaimmal.
A nagy melltartó-sztori
Csak elsőre tűnhet úgy, hogy egy darab anyaggal állunk szeretlek-nem szeretlek kapcsolatban, vagy épp harcban, de valójában a történelem évszázados hagyományait kérdőjelezzük meg, amikor azt feszegetjük, tényleg szükségünk van-e rá. A melltartó története évszázadokkal ezelőtt kezdődött. Már a Kr. u. 4. században is hordtak a mellek tartására és takarására alkalmas textilt. Majd később jött, és évszázadokon keresztül maradt is a fűző, ami bár tökéletes alakot varázsolt, borzasztóan kényelmetlen és egészségtelen volt. A 19. században orvosok és a kor feministái karöltve emeltek szót az emésztést és légzést nem gátoló alternatíva megalkotására. A zúgolódásnak köszönhetően megszületett a melltartó első prototípusa, amit Angliában, Amerikában, Németországban és Franciaországban gyártottak és forgalmaztak nagyjából 1850 és 1920 között. A 20. század elején a melltartó csak az elit körökben terjedt, majd a második világháborúban már a női egyenruha részét képezte. Innentől kezdve a középosztálybeli, dolgozó nők számára is elérhetővé vált.
Több száz év alatt a melltartó trendek jöttek-mentek, bizonyos darabok maradtak. Az eltelt idő arról tesz tanúbizonyságot, hogy a melltartóra szükség van, és jó, hogy van. És nem ez az egyetlen dolog, amiben hiszek. Hiszek még a nemek közötti társadalmi, politikai és gazdasági egyenlőségben is. 2022-ben, pontosítok, 2023 kapujában szükség van arra, hogy elfogadjuk és komment nélkül hagyjuk a nő döntését arról, hogy melltartóban vagy melltartó nélkül lép utcára.
Van véleményünk a világról, és nem tartjuk magunkban:
- Mérő Vera: Kanye Westnek, a világ leghíresebb nárciszának jóval a pólóbotrány előtt el kellett volna buknia
- Kikérem az alacsony férfiak nevében, hogy nem elég férfiasak - Short Kingek, ideje, hogy uralomra törjetek!
- Egy olyan világban, ahol leducizzák Emilia Clarkot, bele sem akarok gondolni, hogyan látnak engem
