Szakértő arról, miért olyan nehéz kilépni egy mérgező párkapcsolatból

Benne maradni egy mérgező párkapcsolatban ritkán csak döntés kérdése. A szakértő szerint sokkal inkább egy elakadt állapotról van szó, amelyben a felismerések nem vezetnek szilárd elhatározáshoz. Ilyenkor nem a józan ész hiányzik, hanem az a belső pont, ahonnan valóban el lehet indulni – és amelyhez gyakran a múltunkon át vezet az út.

Traumakötődés: nem kémia, hanem tanult viselkedés

Száraz Gábor párválasztási tanácsadó kiemeli, hogy a kötődés gyökere a gyerekkorban kialakult viselkedésmintákban keresendő. „A szülői minta nem azt jelenti, hogy én azt fogom csinálni, amit anyám meg apám, hanem azt, ahogyan a szeretett személyhez viszonyulok” - mondja. Ez magában foglalja azt is, hogy hogyan szerezzük meg a másik figyelmét, szeretetét, vagy miként próbáljuk meg kezelni a vele való feszültséget. „Ha azt szoktam meg, hogy anyám csak akkor hagy békén, ha rákiabálok, nagyobb valószínűséggel fogok rákiabálni a páromra is.”

Megmentő szerep: ismétlődő válasz egy feldolgozatlan múltra

A szakértő hangsúlyozza, hogy az egyik legerősebb, mégis kevéssé ismert tényező az elmulasztott segítségnyújtás élménye. „Az igazi traumakötés az az elmulasztott segítségnyújtás, amikor az ember nem tudott valakit megmenteni.” Gyerekkori példákon keresztül ez gyakran újrajátszódik a felnőtt kapcsolatokban is.

Ha valaki nem tudta kimenteni az egyik szülőjét egy bántalmazó helyzetből, később ösztönösen olyan társat választhat, akivel ugyanez a dinamika ismétlődik. „Mintha anyát akarnánk megmenteni a kapcsolatainkon keresztül” - említ egy példát Gábor. A kilépés ilyenkor nem felszabadulásként jelenik meg, hanem újabb cserbenhagyásként. „Nem fogjuk tudni otthagyni őt, mert akkor ismét cserben hagynánk valakit.”

Innen tudhatod, hogy a párkapcsolatod túl szép, hogy igaz legyen

A megmentő szerep különösen veszélyes lehet a szakértő szerint: „A sors furcsa fintora, hogy a megmentő típusú emberek általában elesetteket találnak.” Csakhogy ezek a kapcsolatok ritkán vezetnek feloldozáshoz. „Ő mindig is az a személy marad, akit meg kell menteni, és mivel nincs beteljesülés, az ember nem tudja elengedni őt.” A kapcsolat így egy állandó hiányállapotként marad fenn, ahol a kilépés újabb kudarcként jelenik meg, nem pedig megoldásként.

Remény: gyerekkori várakozás felnőtt köntösben

A remény sokszor nem a jelenhez kötődik, hanem a múltból érkezik. Gábor kiemeli: „A gyerekkorban kialakult viselkedésmintáink uralkodó érzései lesznek a dominánsak a kapcsolatainkban.” Ha valaki gyerekként abban reménykedett, hogy egyszer majd megmenthet valakit, ez a minta felnőttként is megjelenhet.

Vannak olyanok is, akik azért maradnak benne egy ártalmas kapcsolatban, mert borzasztóan félnek a bizonytalanságtól. Ahogy Gábor fogalmaz: „Az ember annyira törekszik a biztonságra, hogy a biztonságos rossz is jobb, mint a bizonytalan, ki tudja mi.” A tanácsadó ezt egy egyszerű, mégis erős gondolattal foglalja össze: „A valami ugyanakkor csak az a valami tud lenni. A semmi viszont lehet bármi.” Egy rossz kapcsolat tehát legfeljebb önmaga maradhat, míg a kilépés lehetőséget ad a változásra.

Mindig egyre jobb jön

Egy mérgező kapcsolatból való kilépés ugyan nem ígér azonnali boldogságot, de kitárja az ajtót egy jobb élet felé. Különösen igaz ez azokra, akik dolgoznak önmagukon. „Én ezt párkapcsolati evolúciónak hívom: mindig egyre jobb jön.” A bennmaradás ára viszont gyakran nagyobb, mint a változtatásé. „Ha semmit nem változtatsz meg, akkor mindig ugyanaz lesz, amiben vagy.” A kilépéshez bátorság szükséges, de a szakértő hangsúlyozza: ez az egyetlen út, amely valódi esélyt ad az előrelépésre. „A változáshoz változás kell.”