Kedves perfekcionisták és maximalisták, íme egy barátságos emlékeztető arról, hogy nem kell mindig tökéletesnek lennetek. Elég, ha elég jók vagytok.
Ezeket láttad már?
A tökéletes nem létezik. Legalábbis egy a közmegegyezésen alapuló formája biztos, hogy nem. Mindannyiunknak más, egyénre szabott elképzelése van a tökéletességről és ehhez viszonyítjuk önmagunkat – legtöbbször meglehetősen szigorúan. A perfekcionizmus hajlamos motiválni és hátráltatni egyaránt – a kettőt azonban nagyon vékony szál választja el egymástól.
A tökéletességre törekvés alapvetően egy értékes tulajdonság, azonban ha folyamatosan és kizárólag a tökéletességre törekszünk – szinte hibátlan dolgokat akarva még tovább finomítani –, az nemcsak megterhelő, de idővel rendkívül károssá válhat a mentális egészségünk számára. Ha teljesíthetetlen elvárásokat támasztunk magunk felé, szüntelenül elégedetlenek leszünk a produktivitásunkkal. Mindig találni fogunk valamit, ami lehetne jobb, lehetne tökéletesebb – pedig az is teljesen rendben van, ha elég jó, ahogy teljesítünk.
Mit lehet tenni, ha a perfekcionizmus inkább visszahúz, mint előrevisz?
Nem szabad elfelejtenünk, hogy nem tudunk mindenkinek megfelelni – és nem is kell. Hiszen a legfontosabb az, hogy autentikusak maradjunk és elsősorban önmagunkkal legyünk elégedettek. Mindig lesznek olyanok, akik ítélkeznek, de ez kevésbé (vagy egyáltalán nem) lesz zavaró, ha jól érezzük magunkat a bőrünkben.
Azt is fontos szem előtt tartani, hogy az igényes munkához és sikeres eredményekhez rengeteg munka, befektetett energia és idő szükséges. A kitűzött célunkhoz reálisan szabjuk meg a határidőt. Legyünk türelmesek önmagunkkal szemben és ne egyik napról a másikra akarjuk elérni a változást.
Érdemes annak is a mélyére ásni, hogy vajon miért alakult ki bennünk az az alap gondolat, hogy csak akkor leszünk értékesek, ha a maximumot nyújtjuk. Mi az a legkorábbi élmény, ami azt éreztette velünk, hogy amivel éppen szolgálni tudunk, az nem elég? Hogy ennél több kell ahhoz, hogy elfogadjanak?
Az ehhez hasonló mentális beidegződésekből nem egyszerű kigyógyítani önmagunkat. Sokat segíthet, ha megosztjuk az érzéseinket közeli barátokkal és családtagokkal, vagy ha terápiára járunk. Kezdjünk el tudatossággal fordulni a perfekcionizmusunk felé és minden alkalommal elfogadóan emlékeztetni magunkat arra, hogy jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk és nem kell, hogy a teljesítményünk mindig tökéletes legyen, az is elég, ha elég jó.
