Innen tudhatod, hogy a kapcsolatod már menthetetlen, és előbb vagy utóbb szakítani fogtok
Woody Allen az Annie Hallban rettentő nyomasztónak találja a gondolatot, hogy a szerelem elmúlik. Pedig általában igen. Persze emiatt még nem kell szakítani, hiszen ebből egy mély szereteten, barátságon és tiszteleten alapuló házasság is lehet, ám a nagy érzelmekkel együtt gyakran maga a kapcsolat is kimúlik. Ilyenkor pedig tovább kell lépni. De vajon mikor is van az a pillanat?
Ezeket láttad már?
Egy párterapeutából nehéz kicsikarni azt a választ, hogy mikor kell feladni egy kapcsolatért, házasságért folytatott harcot, hiszen éppen az a dolga, hogy segítsen a pároknak megmenteni azt. Ám bármilyen erős is a hite abban, hogy még a nagyon nehéz helyzetekből is fel lehet állni, azt maga Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeuta is elismeri, hogy van, amikor már lehetetlen megmenteni egy házasságot vagy párkapcsolatot, így a szakítás útjára kell lépni.
A vészjelek
A terapeuta szerint szinte biztosra kimondani, hogy egy pár külön fog válni, akkor lehet, ha egyik fél sem hajlandó már erőfeszítéseket tenni a kapcsolatért, és ha már nem várnak el a másiktól semmit, hanem esetleg külső forrásokból elégítik ki azokat az igényeiket, amelyek esetében korábban a másik felé fordultak. Az is nagyon nehéz helyzet, ha csak egyik fél érzi úgy, hogy ő már mindent megtett, és nem hajlandó a további munkára, de akkor még talán van lehetőség a dolgokat helyrehozni.
„Ha már egyik fél sem együttműködő, ha nyíltan megfogalmazzák, hogy nem tudnak több munkát fektetni a dologba, és mindketten a másiktól várják a változást, akkor általában nincs esély a kapcsolat megmentésére. Az is előfordul hogy a pár mindkét tagja legbelül már tudja, hogy vége, de túl fájdalmas még egymás előtt, nyíltan kimondani. Különösen egy hosszú, nagy szerelem után lehet ez nagyon nehézkes.”
A szakértő szerint a teljes közöny is a szerelem elmúlását jelzi, ahogy ennek ellenkezője, a másik módszeres és folyamatos bántása, megleckéztetése is, illetve az, amikor valaki partnere viselkedésében már csak a rosszat látja. Ha virágot hoz, akkor biztosan valami vaj van a füle mögött, ha vacsorát főz, akkor már megint direkt azt főzte, amit a párja nem szeret - vagyis itt már annyi keserűség halmozódott fel egyik vagy mindkét félben, hogy a másik cselekedeteiben csak az ártó szándékot tudják feltételezni „Ezekbe a játszmákba sok pár beleragad egy időre, de innen már nagyon-nagyon nehéz visszahozni egy kapcsolatot, és gyakran idő kérdése csak, mikor mondják ki a végszót.”
Kezdetben a vég?
Kozma-Vízkeleti szerint nem igazán lehet olyan vészjeleket mondani, amelyek már egy kapcsolat elején előrevetítik a negatív kimenetelt. Még olyan esetekben sem, amikor a kapcsolat kialakulása nem halad a klasszikus szabályok szerint, vagyis már a kezdeti időszakra sem jellemző a szimbiózis vagy a szenvedélyesen lobogó érzelmek.
„Ha ezek hiányoznak, akkor nyilván kicsit nehezebben vagy lassabban stabilizálódik egy kapcsolat, hiszen a kezdeti rajongás a másik fél irányába segíthet, hogy később, évek múlva, amikor a szükségszerű távolodás elkezdődik, legyen mihez visszanyúlni, miből erőt meríteni. Ugyanakkor nem lehet temetni egy kapcsolatot, ahol az egyik vagy mindkét fél nehezebben köteleződött el az elején, hiszen később összecsiszolódhatnak, és eljöhet, ha megkésve is, egy szenvedélyesebb időszak.”
A terapeuta egyetlen esetet mégis említ, amikor szinte biztosan halálra van ítélve egy kapcsolat, ha a két fél teljesen eltérő igényekkel kezdett bele. Tipikus példa erre a csak kalandot kereső férfi, és a szerelmet kereső nő. „Előfordulhat, hogy a csak könnyű kalandot kereső fél is megállapodik végül, de azért erre kisebb az esély, ha eleve nem ilyen szándékkal kezdett bele a viszonyba.”
Mikor jobb együtt, mint külön?
„Természetesen ha egy kapcsolat bántalmazó, akkor abból mindenképpen a lehető leghamarabb, akár drasztikusan, külső segítséget is igénybe lépve ki kell lépni. Egyéb esetkeben azonban nehéz meghatározni, mikor lesz jobb egy párnak együtt, mint külön. Különösen külső szemlélőnek. Sokszor ugyanis még egy kívülről rémesnek tűnő párnak is vannak olyan erőforrásaik, amelyeket igénybe véve tudnak javítani a kapcsolaton, és ha erőfeszítéseket tesznek, együtt tudnak úgy maradni, hogy végül jobban járnak, mintha külön váltak volna.”
A terapeuta azért felhívja a figyelmet az érzelmileg súlyosan elhanyagoló kapcsolatokra. Ha az egyik fél folyton alárendelt szerepben van, ha az ő igényei egyáltalán nem elégülnek ki a kapcsolatban, és kizárólag a másikról van szó, akkor az ő szempontjából sokkal jobb különválni, mint együttmaradni, hiszen ez a helyzet hosszú távon rombolóan hat az önértékelésre. Jogosan merül fel a kérdés, miért tart fenn két fél akarattal egy diszfunkcionálisan működő párkapcsolatot? Általában azért, mert sokszor még a biztos rosszat is jobbnak ítélik a felek, mint a bizonytalanságot. Ehhez hozzájárul még az is, hogy egy évek óta rossz kapcsolatban kialakulhat az az érzés, hogy „bárkivel vagyok, az is ugyanilyen rossz lesz, nem érdemlek jobbat, vagy éppen nem találhatok jobbat, mert minden férfi/nő ugyanilyen rémes.”
Kozma-Vízkeleti szerint ebben az a legszomorúbb, hogy ilyen attitűddel nagyon gyakran tényleg az előzőhöz hasonlóan rossz kapcsolatba menekül az, aki mégis elhagyja párját. „Ha változást akarunk, nekünk kell változni. Amíg mi nem viselkedünk másképpen, a dolgok sem fognak másképp zajlani körülöttünk.”
Szépen válni
A terapeuta szerint lehet szépen elválni, de kutya nehéz. Egy házasság vagy tartós kapcsolat nem csak jogi, gazdasági, kulturális vagy társadalmi, hanem érzelmi egység is. Vagyis a végén ezt az érzelmi egységet is fel kell bontani és el kell gyászolni. Ki kell tudni mondani - és őszintén így is kell érezni -, hogy már nem várunk el egymástól gondokodást, érzelmi támaszt, szeretetet, szexuális vágyat, hogy már nem zavar, ha mással leszünk boldogok. „Sokat segíthetnek ebben a rítusok. Nekem tetszik az a modern gyakorlat, hogy már van válási buli is. Persze nem kell buli, elég egy gesztus, egy koccinás, egy utolsó séta, vacsora, ahol elbúcsúznak egymástól a pár tagjai, érzelmileg is lezárják a kapcsolatot. Az aktushoz általában kapcsolódó szélsőséges érzelmek miatt nem könnyű kulturálan elválni, de lehetséges, és erre kell törekedni.”
