Talán már nem szeretsz?
Ha azt a szót halljuk: zsarolás, valamilyen nagyon egyértelmű szituáció jut az eszünkbe. Például egy olyan kezdetű mondat, hogy "ha nem csinálod, amit mondok, akkor...". Pedig ennél jóval összetettebb a jelenség, és sokszor észre sem vesszük, hogy saját párunk a zsarnok, vagy esetleg mi magunk. Nézzük, mik a jelek, és mi a dinamikája a fölényért való harcnak.
Ezeket láttad már?
Először is, akkor jöhet létre érzelmi zsarolás, ha az adott kapcsolat vagy az adott személy fontos a számunkra. Ugyanis a bejegyzés elején olvasható mondat valamilyen kérést szokott követni. Például: a párod szeretné a hétvégét kettesben tölteni veled nyugodt, falusias környezetben. Te viszont ezer éve nem mozdultál ki, és már lebeszélted a barátnőkkel a szombati partit, ahol végre jöhet egy kis ereszd el a hajam. Amikor ezt közlöd a pároddal, akkor ő felháborodik, hogy kedves akart lenni veled, te pedig nem értékelsz semmit, talán már nem is szereted őt. Ettől te érzed rosszul magad, hisz végső soron igaza van, te már-már rossz ember vagy, hisz hány nő örülne egy ilyen gentlemannek.
A szoros kapcsolat azért fontos ebben a helyzetben, mert a zsarnoki félnek ismernie kell a másik a gyenge pontjait, tudnia kell, hogy használhatja ki, milyen eszközökkel alakíthatja úgy a közös életet, hogy az neki legyen a legjobb. A fő eszközök például: a félelem, a bűntudat, és a lekötelezés. Sokszor a zsaroló igazán kedvesnek tűnik, hisz meglep egy romantikus hétvégével, de ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretné, akkor jön a "ha ez ennyire nem megy, akkor jobb, ha szakítunk" szöveg. Ráadásul jól tud bűntudatot kelteni, tehát te fogod rosszul érezni magad, ahogy az a fenti szituációból is látszik. Ha pedig valahogy mégis sikerül távol maradni a csajokkal, akkor a zsarnoki fél biztosítani fog a "szerelméről" azáltal, hogy elmondja: abban a pár órában, amíg távol leszel, őrülten hiányozni fogsz, és ő nagyon egyedül fogja érezni magát. De mit is tett ezzel? Elintézte, hogy egy pillanatra se érezd jól magad éjszaka. Az érzelmi zsarolás mindig úgy tűnik, mintha rólunk szólna, pedig valójában ez nem így van.
Aki ilyen zsarnoksággal tudja magához láncolni a másikat az általában meglehetősen frusztrált személy, aki úgy érzi, drasztikus cselekedetek kellenek ahhoz, hogy megkapja, amit akar. Ellentmondást nem, vagy ritkán tűr, és legtöbbször a másik fél a hibás mindenért, legyen szó múltról, jelenről vagy akár a jövőről. Fontos neki, hogy rendet tartson maga körül, ő irányítsa a kapcsolatait.
Az egésznek a dinamikája tehát egyfajta hatalmi harc, ahol valakinek a személyisége háttérbe fog szorulni, vagy akár teljesen el fog veszni. Aki áldozatul esik ugyanis a zsarolásnak, az rövid idő alatt olyanná válik, amilyennek a zsaroló látni akarja, olyannyira, hogy maga sem tudja már, ki is ő valójában. Aki ezen az oldalon áll, általában fél az elhagyatottságtól. Ezért is marad benne ebben a kapcsolatban, ami kétségkívül kiüresedik, hisz a mély beszélgetések eltűnnek, ugyanis mindig csak az egyik félnek lehet igaza. Mindig csak az a jó meglátás, jó szokás, jó rendszer, amit ő képvisel, amit ő gondol. Mindenki más hülye.
Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy egy kapcsolatba soha nem kellenek kompromisszumok, de az adok-kapoknak egyenlőnek kell lennie. Attól pedig, hogy valakivel járunk, együtt lakunk, összetartozunk, attól még megmaradhat az egyediségünk, a személyiségünk, a szabadságunk. Akkor is, ha ez nem mindig tetszik a másiknak. De attól, hogy valaki nem viselkedik számunkra tökéletesen, attól még ugyanúgy szerethető. A kettő nem zárja ki egymást.
Persze a zsarolásnak is vannak különböző fokozatai, és azt hiszem, egyetértünk abban, hogy a legdurvább az, amikor már a fizikai bántalmazás küszöbét is átlépi valamelyik fél. De ne becsüljük le a hétköznapokban megjelenő érzelmi sakk-mattot se, mert a lelkünket sanyargatja, akkor is, ha a testünkön ebből semmi nem látszik.
