Fontos szakkifejezések, amiket érdemes ismerned terhesség előtt és közben
Anyává válás előtt, a várandósság kilenc hónapja alatt valószínűleg találkozni fogsz bizonyos orvosi szakkifejezésekkel. Az alábbi kisokos segít, hogy ne kegyél zavarban, és mindig tudd, hogy pontosan miről is beszél az orvos vagy a védőnő.
Ezeket láttad már?
Hogy minden fogalommal tisztába jöhess, felkértük dr. Siklós Pált, a Róbert Károly Magánkórház igazgatóját és szülész-nőgyógyász főorvosát, ossza meg veled azokat a kulcsfontosságú fogalmakat, amikkel akarva akaratlanul is találkozhatsz ebben a terhesség időszakában. Egy egészséges, fiatal házaspárnál nem úgy kell kezdeni a gyerektervezést, hogy nekilátunk mindenféle vizsgálatnak. Az életkor is nagyban befolyásolja, de általában egy-két év után szoktak részletesebb vizsgálatokat is elvégezni abban az esetben, ha nem jön a gyerek.
A fogalmak összeállításakor egy egészséges, mindenféle problémák nélküli mintát vettünk alapul, így bizonyos betegségek, tünetek esetén más vizsgálatok és szakkifejezések is felmerülhetnek. Családtervezéskor három szakaszt különböztetünk meg. Erre az időszakra vonatkoznak az alábbi kulcsfontosságú fogalmak, szakkifejezések.
1. szakasz: Várandósság előtt
Méhnyakrákszűrés: A szűrés alkalmával citológiai mintát vesznek. A minta kenet formájában eljut egy citológiai laboratóriumba, ahol olyan sejteket keresnek, amelyek a rákot megelőző, vagy rákos elváltozásra utalhatnak. Ezt a vizsgálatot azonban nem csak gyerektervezés közben, hanem rendszeresen végeztesd el.
Folsav: A folsavnak jelentős szerepe van a magzati fejlődési rendellenességek előfordulási arányainak csökkentésében, elsősorban a velőcsőzáródási rendellenességek megelőzésére szolgál. Legalább a fogantatás előtti négy héttel már érdemes elkezdeni szedni, egészen a 13. hétig szokták javasolni.
TSH: A pajzsmirigy egy olyan hormont termel, ami általánosságban az egész anyagcserét koordinálja. Kevesen tudják, hogy összefüggésben van a koleszterinszinttel, a vércukorszinttel, szerepe van a növekedésben, az idegrendszeri fejlődésben, a bélmozgásban, az izmok működésében, a koncentrációban és a menstruációt is befolyásolja. Nem megfelelő működése gátolhatja a terhesség létrejöttét, vagy adott esetben vetélést eredményezhet. Mindenképpen ellenőriztesd vérvétellel már a tervezés időszakában.
2. szakasz: Teherbeesés tervezése
Menstruációs ciklus: A menzesz első napjától a következő menzesz első napjáig tart egy ciklus. Az átlagos ciklus 28 napos, de a 21 és 35 nap közötti szórás még teljesen normálisnak mondható. Ebben a szakaszban a peteérés, a méhnyálkahártya átalakulása, a megtermékenyített petesejt beágyazódását követően jöhet létre a várandósság.
Peteérés vagy ovuláció: A menstruációs ciklus közepén jön létre a peteérés vagy ovuláció, ami nagyjából a 14. napra tehető. Általában egy petesejt érik meg egy ciklus során, de előfordulhat, hogy spontán több termelődik. A női ciklusban nagyjából három nap van, a peteérés előtti két nap és a peteérés napja, amikor nagy valószínűséggel teherbe lehet esni.
Fogantatás: A hímivarsejtek felkerülnek a méhnyakon keresztül a méhűrbe, majd aktív mozgásukkal eljutnak a petevezetőbe, ahol megtörténik a megtermékenyítés.
Petevezető: Két fontos feladata van. Egyrészt itt történik a megtermékenyítés, ezután a petevezetőben osztódni kezd a petesejt, majd nagyjából hét nap múlva a vezetőben található kis csillók és a petevezető kígyózó (perisztaltikus) mozgása segítségével ez az osztódó kis sejthalmaz bejut a méhüregbe. Meddőségi probléma esetén az első vizsgálatok egyike a petevezetők átjárhatóságának vizsgálata.
Beágyazódás: A petefészekben termelődő hormonok (női hormon – ösztrogén, sárgatest hormon – progeszteron) hatására a méhnyálkahártya megvastagszik és átalakul, így a méhűrbe kerülő sejthalmaz az előkészült méhnyálkahártyába ágyazódik.
BetaHCG: Ennek a hormonértéknek a jelenléte jelzi, hogy nagy valószínűséggel létrejött a várandósság. A 13. hétig folyamatosan növekszik az értéke. Abban az esetben mérhető a teszt a vizeletből vagy a vérből, ha a termelt mennyiség elért egy bizonyos szintet.
3. szakasz: Várandósság alatt
Várandósgondozás: Ma Magyarországon a szülész-nőgyógyász szakorvos, a szülésznő, a védőnő és a háziorvos vesz részt benne. A kilenc hónap alatt meg van határozva az a minimum vizsgálati mennyiség, amit minden kismamának javasolt elvégeztetni. A védőnő által kiállított várnadósgondozási kiskönyvben minden információ megtalálható az anyáról és a magzatról is.
Laborvizsgálatok: A várandósság első harmadában vérvétel segítségével nézik az anya vérképét, vizeletét. Különböző betegségek is kiszűrhetőek, illetve a vércsoport-meghatározás rávilágít arra, van-e az anya vérében valamilyen speciális ellenanyag, ami esetleg a jövőben a magzatot veszélyeztetné.
Kombinált teszt: Ultrahangvizsgálattal, illetve az anyai vérből meghatározott két fehérje segítségével a magzati Down-szindróma kockázatát mintegy 95%-os eséllyel lehet megítélni.
Noninvazív teszt: Az anyai vérbe a lepényből magzati örökítőanyagok kerülnek át. Ezeknek a DNS molekuláknak a mennyiségét meg lehet határozni, így mintegy 99%-os a három leggyakoribb kromoszómarendellenesség felismerési aránya.
18-20. hét, ultrahangvizsgálat: A vizsgálat során a velőcsőzáródási rendellenségeket, a szív számos fejlődési rendellenességét és a magzat különböző testrészeit vizsgálják.
Streptococcus-szűrés: A várandósság 36. hetében a hüvelyváladékból kitenyésztett B-csoportú Streptococcus-szűrés a magzat érdekeit szolgálja. Az anya fertőzése esetén a vajúdás alatt antibiotikus kezeléssel előzik meg, hogy a baktérium ne fertőzze meg a szülőcsatornán áthaladó magzatot.
CTG/NST: Általában a CTG- vagy kardiotokográf-vizsgálatra a terhesség harmadik trimeszterében kerül sor. A magzati szív és a méhösszehúzódásokat észleli és rögzíti egy időben. A nonstressz teszt során a magzati mozgások mellett értékelik a magzat szívműködését. A vizsgálatot a 37. héttől minden héten elvégzik.
Túlhordásról: a terminus után két héttel, tehát a 42. héttől beszélünk.
Szülésindítás: A mai orvosi előírás szerint a várandósság 41. hete után indítják meg a szülést. Ha a méhnyak állapota kedvező, akkor burokrepesztést végeznek. Ilyenkor elfolyik a magzatvíz, általában magától beindul a szülés, vagy oxitocint adnak infúzió formájában.
Császármetszés: Ilyenkor hason, majd a méhen végzett vágás után emelik ki az újszülöttet. Általában gerincérzéstelenítésben végzik.
EDA – epidurális érzéstelenítés: Gerinc közeli érzéstelenítés, melynek során blokkolják a fájdalomérzést, így az nem jut el a központi idegrendszerbe.
