Tóth Vera és Sirokai Diána elfogadják és szeretik önmagukat

Egy elképesztően fényes karrierrel bíró énekesnő és egy nemzetközileg ismert plus size modell, akiknek az egész életét végigkíséri az elfogadás, önszeretet kérdése. Tóth Vera és Sirokai Diána egy újabb arcukat mutatják meg, talán az ő történetük is hozzájárul ahhoz, hogy még nagyobb teret kapjon a testpozitív szemlélet.

Vera: Farmering MANGO | Diána: Felső PRETTY LITTLE THING
Vera: Farmering MANGO | Diána: Felső PRETTY LITTLE THING
Fotó: ajkai dávid

Mindennap küzdenek azért, hogy kiegyensúlyozottan, önmagukkal békében éljék az életüket: Tóth Verával és Sirokai Diánával beszélgettünk.

Más területen mozogtok, de mindkettőtöket foglalkoztat, hogyan változik a testetek. Mennyire vagytok elfogadóak a külsőtőkkel kapcsolatban?

DIÁNA: Már kiskoromban is husisabb voltam, egész fiatalon rájöttem, hogy soha nem leszek nádszálvékony. Gyerekként rengeteg alkalommal megkaptam a családomtól, hogy fogyjak le. Hiába jártam edzeni, nem tudtam eléggé lefogyni, és ezáltal megfelelni a körülöttem lévő emberek elvárásainak. Meguntam az állandó küzdést, felhagytam mindennel, elkezdtem enni, aminek az lett az eredménye, hogy még jobban meghíztam. Aztán megláttam Tyra Bankst a Victoria’s Secret kifutóján, elhatároztam, hogy plus size modell szeretnék lenni. Miután ez megtörtént, már a modellkedés miatt bántottak.

VERA: Abszolút azonosulok Diána történetével. A világ túl nagy nyomást és elvárást tesz a nőkre. Ötven-hatvan évvel ezelőtt teljesen természetes volt, hogy a hollywoodi színésznők önsanyargatással, természetellenes módszerekkel kínozták magukat, csupán azért, hogy megfeleljenek az elvárásoknak. Most is vannak szakmák, ahol a hímsoviniszta szemlélet a mérvadó. Az elmúlt száz évben ez része az emberek gondolkodásának, de fontos a múltból hozott minták alapján is megvizsgálni a problémát. Száz éve a divatipar által gyártott ideálokra, a filmiparban látott tökéletességre akarunk hasonlítani. De néha nem gondolunk bele, hogy a mi testünk képtelen rá, mert nem olyan az alkatunk, vagy nem olyan típusok vagyunk, mint ezek a modellek, színésznők. Mégis nagy nyomást gyakorolnak ezek az ideálképek az emberekre.

DIÁNA: Én nem félek megmutatni a testem, habár rengeteg támadás ér emiatt. Az elmúlt években valahogy megtanultam ezt kezelni. Soha nem értettem, mégis kinek képzeli magát az, aki egyszerűen fogja magát és beleáll a másikba. Soha nem tudnék lesüllyedni arra a szintre, hogy valakinek a képe alá rosszmájú megjegyzéseket írogassak. Korábban rengeteg bántás, támadás ért az iskolában. Ha valamire jó volt, akkor talán arra, hogy most még könnyedebben kezeljem az online térben ért támadásokat.

Vera, téged is bántottak a külsőd miatt?

VERA: Én sem voltam nádszál kislány. Nyolcéves koromban kaptam egy súlyos arcüreggyulladást, teletömtek szteroiddal, majd jól meghíztam. A családom viszont soha nem bántott, teljesen mindegy volt, hogy nézek ki, nekik én voltam a világ legszebb, leggyönyörűbb kislánya. Ez a másik véglet, egy szeretetburokban éltem. Majd kikerültem belőle, és jól pofára estem. A gyerekek kutyakakiba ültettek, csúfoltak, bántottak. Ötödikes voltam, és szerelmes egy fiúba. Egyik nap írtam neki egy szerelmes levelet, amit a szemem láttára tépett össze, közben csúfolta a testem, és azt mondta, megver, ha nem szállok le róla. Sokat bántottak, én pedig folyamatosan sírtam anyukámnak. Aztán jött a Megasztár, a százhúsz kilós lány, akivel sokan tudtak azonosulni. Nem a kameráknak akartam megfelelni, én énekelni akartam. Emlékszem, miután megnyertem a tehetségkutatót, egy fellépés alkalmával beszólt egy lány: „te még mindig nem fogytál le?”. Néha ma is eszembe jut a kérdése. Mostanra jól kezelem az ilyen kommenteket, de ehhez kellett egy szakember segítsége is.

DIÁNA: Egy ilyen helyzetben mindig felteszem magamnak a kérdést: ez az én véleményem vagy másé? Én akarok lefogyni, azért bánt ennyire egy-egy negatív megjegyzés, vagy másnak a véleménye miatt ragadnak a fejemben a gondolatok? Nekem is vannak hullámaim, most szeretnék húsz-huszonöt kilóval kevesebb lenni. Nem azért, hogy vékonyabb, hanem hogy egészségesebb legyek. Anyukám mindig azt mondta: „ahhoz, hogy sikeres legyél, csinosnak kell lenned!

VERA: És csak akkor lehetsz csinos, ha lefogysz?

DIÁNA: Egy időben úgy gondolta, ha sikeres akarok lenni, úgy kell kinéznem, mint ahogy Jennifer Lopez vagy Beyoncé. Aztán megmutattam neki Tyra videóját, nagyjából hetvennyolc kilót nyomott alattam a mérleg, épp túl voltam egy huszonöt kilós fogyáson. Tudod mit mondott? „Még tíz kiló és meglesz a siker!” Azóta már anyukám is nagyon büszke rám.

VERA: A legnagyobb probléma, hogy a legtöbb ember fejében a csinos szó egyet jelent a vékonnyal. Egyszer – kíváncsiságból – felkerestem Orvos-Tóth Noémi pszichológust. Noémi területe a transzgenerációkon átívelő problémák feltárása. Sokat meséltem neki a családomról, például a nagyapámról, aki egyszer egy nagy családi összejövetelen hangosan felszólalt és a nagymamámat szapulta. „Irénke, belelóg a melled a levesbe.” Noémi világosított fel, hogy ez nem jópofa, hanem konkrét body shaming, bántalmazás. Generációról generációra átívelnek a rossz beidegződések, mintamondatok, amit belénk neveltek a szüleink, nagyszüleink, és egyszerűen nem tudunk belőle kimászni. Az, hogy Dia elérte azt, hogy mára le tudjon róla peregni róla egy-egy negatív megjegyzés, egyértelműen az érzelmi értettségére utal. Állandó küzdelmet kell folytatnunk a súlyunkkal, a külsőnkkel, egy idő után pedig megelégeled, és pont nem érdekel, mit gondolnak mások. Az a legfontosabb, hogy önismeretet gyakorolj, hiszen akkor fogsz megérni arra, hogy elfogadd magad!

Fontos, hogy szépnek és magabiztosnak lásd magad.

VERA: Visszafogott hedonista vagyok, imádok jókat enni-inni. A párom séf, mellette nehéz odafigyelni, de minden tőlem lelhetőt megteszek, hogy jó formában maradjak. Mértéktartó vagyok, sportolok, de egy-két bűnőzőnapot azért beiktatok a héten. Ez egy életstílus, örökre szól, amihez önmegtartóztatás kell, de idővel átalakul automatikussá. A személyiségemet és az akaraterőmet is edzi. A nagy fogyásom után sokan nem tudtak többé azonosulni velem, mert nem tudták megmagyarázni a saját kövérségüket az enyémen keresztül. Sokan elfordultak tőlem, árulónak tartottak, beszóltak, a szemükben bűnt követtem el azzal, hogy lefogytam, ez fájt egy darabig, de aztán eljutottam arra a pontra, hogy itt, csak én vagyok a fontos és az, hogy egészséges legyek.

DIÁNA: Mostanra érkeztem el ebbe a fázisba, huszonhat éves vagyok, fontos az egészségem, annak ellenére, hogy soha nem hazudtam: kövéren is szeretem magam. Most szenvedek a fogyókúrával, irtózatosan nehéz, pláne, hogy érzelmi evő vagyok. Korábban is minden alkalommal a kajába menekültem, teljesen mindegy volt, hogy épp boldog vagy szomorú vagyok.

VERA: A telt idomok is különbözőek. A te formád szép, homokóra alkat. Nekem kicsi fenekem van, vékony lábam és erős felsőtestem, amit sokszor akkorának látok, mint egy hegy. Viszont elfogadtam hogy a testalkatomon nem tudok változtatni, de bármikor képes vagyok belőle kihozni a maximumot.

DIÁNA: Nálad valamilyen traumához köthető, hogy mindig negatívan, viccelődve beszélsz magadról?

VERA: Mindig is működött az öniróniám és a humorizálás, valószínűleg könnyebb volt így túlélni magamat.

DIÁNA: Nemrég egy esküvőn voltam, ahol összejött az egész család. Tudni kell, hogy a családom kiskorom óta Dömper Dajának hív. Ott voltunk az eseményen a párommal, jött a csokordobás. Valaki beszólt: „Dömper Daja, ugorj a csokorért!”. Az egész család rajtam röhögött, nekem egyáltalán nem volt vicces. Utána írtam egy hosszú üzenetet nekik: soha többé nem leszek a család bohóca! Azóta senki nem viccelődik a kövérségemmel.

VERA: Beszéltél valaha anyukáddal erről a problémáról?

DIÁNA: Pár éve megbeszéltünk mindent anyuval, felismerte és bocsánatot kért, nem lett volna szabad a kilóim miatt bántania. Nem bánok semmit és nem is változtatnék semmit az életemen, minden így volt jó. Most nem tartanék ott, ha mindez nem történt volna meg velem.

VERA: A sok bántás és rengeteg belső munka hozadéka az, hogy észreveszem az élet egészen apró ajándékait is. Hálás vagyok a túlsúlyomnak, mert a hangom mellett ez tett sikeressé. Ha változtatni szeretnék, egyedül nekem van jogom hozzá, hogy ezt a döntést meghozzam, olyan tempóban, ahogy én akarom. Nincs senkinek, még a családodnak sem semmi joga, hogy sürgessen ebben a kérdésben. Amikor a gyomorbypassműtét után leadtam harminc kilót, majd önerőből további húsztól is megszabadultam, megtapasztaltam, hogy milyen, amikor másképp néznek rád a férfiak, és úgy szemlélik a külsődet, mint a húspiacon. Nem volt jó érzés, hiányoztak a pluszkilók, a védőburkom. Ekkor rájöttem, a tökéletes alkatú nők élete sem egyszerű a sok szexista megjegyzés közepette. Ezért nem szabad róluk és senkiről sem ítélkezni.

DIÁNA: Volt időszakom, amikor tényleg nagyon csinos voltam, ekkor bántottak a legjobban, a férfiak kifejezetten prédaként tekintettek rám. Háromszor majdnem megerőszakoltak, ezután híztam meg a mostani alkatomra.

VERA: Az étkezés sok esetben a szeretetlenség jele. Amikor hirtelen lefogytam az első harminc kilómat, átmeneti tesképzavarom lett, hiszen továbbra is az ötvenes ruhákat vettem meg. Nem a valóságot láttam, leragadtam a régi tükörképemnél. Sok lelki munkával jár a túlsúly és annak elvesztése is, de ha időben elkezdesz dolgozni magadon, akkor nemsokára a testedet és a világot is szépnek látod majd. Kívánom, hogy így legyen!

Less be Sirokai Diána szépségápolási rutinjába!

A cikk eredetileg a GLAMOUR magazin 2022-es július-augusztusi lapszámában jelent meg.

Fotó: Ajkai Dávid

Stylist: Csillag Szilvia

Smink: Epres Judit, Pallag Evelin

Haj: Kozma Norbi, Pásztor László

Ez is érdekelhet

Ettől a 2 hozzávalótól sokkal finomabb lesz a palacsinta

Ettől a 2 hozzávalótól sokkal finomabb lesz a palacsinta

Tedd & Ne tedd

Katalin hercegné újrahasznosított kabátban kezdi új életét

Katalin hercegné újrahasznosított kabátban kezdi új életét

Monitor

Marilyn Monroe ritkán látott utolsó fotói

Marilyn Monroe ritkán látott utolsó fotói