Transzcendens élmény Ránkiéktól
Három zongorista egy színpadon már önmagában kuriózum, ám ha a művészek családtagok is, az világraszóló különlegesség. A Ránki-család az október végén újranyíló Zeneakadémia egyik legelső hangversenyén kápráztatja el a zeneértő közönséget. (X)
Ezeket láttad már?
A fantasztikus zongorista-házaspár Klukon Edit és Ránki Dezső fiáként a már saját jogán is jegyzett pianistává fejlődő Ránki Fülöp idén nyáron a martonvásári Beethoven-estek nyitó hangversenyén ült a billentyűkhöz. Szüleivel pedig a Zeneakadémia őszi évadjának egyik nyitó hangversenyén lép fel. Méghozzá három zongorás koncerten. Ránki Fülöp alig múlt 18 éves, de rutinos koncertmuzsikus, hiszen édesanyjával Klukon Edittel és édesapjával Ránki Dezsővel jó pár éve ad hangversenyeket. "Mindhármunk egyetértése alapján dől el, mit játsszunk és hogy azok hogyan kapcsolódjanak egymáshoz, hiszen meg szoktuk komponálni a közös koncertjeink műsorát" – nyilatkozta nemrégiben a Zeneakadémiára frissen felvett ifjú tehetség. A családdal szoros szakmai és baráti kapcsolatot ápoló Dukay meditatív darabjai – A hegy fái, illetve a "...napfényből, vízből és kövekből" című költeményei -- által megalapozott transzcendens élményt Liszt Ferenc zenei költészete teszi teljessé.
Ránki Dezsőt hallgatóbarát intellektualitása, fölényes technikai tudása és szinte páratlan érzékenysége a legnagyobb zongoraművészek sorába emeli. Feleségével, Klukon Edittel közösen életre hívott, immár hagyományos négykezes, illetve kétzongorás közös produkcióit – nem meglepő módon – a tökéletes összhang és egymásra hangoltság jellemzi. Művészetük közös jellemzője ugyanis egyfajta ihletett időtlenség. A zeneakadémiai esten a kritikusok szerint a publikum "a lebegés, hömpölygés, áramlás esztétikájába" nyerhet beavatást, egyben Ránkiék etikai alapállását is átérezheti: a katarzis utáni üresség mint teremtő erő filozófiáját.
Egy modern nő mindent megold, mindig jelen van, csak közben senki nem figyel arra, hogy ember, nem gép
