Vijay Iyer és a kreatív jazz
"A zenélés élesíti az ember elméjét. Ez bizonyított tény. Zenész vagyok, de jó pár évig tanultam matematikát és fizikát. Nem hinném, hogy ettől jobb muzsikus vagy zeneszerző lettem, de az, hogy kiskorom óta zenélek, minden valószínűség szerint jobb matekossá tett… Olyan zenét szeretnék csinálni, amely zsigerileg hat rám, de különleges, nem magától értetődő módon. Jó példa erre, hogy a Fibonacci-számok megjelennek a zenémben." – nyilatkozta az indiai származású, Amerikában született jazz-zenész, Vijay Iyer, aki matematika-fizika szakon végzett a Yale-en, és csak fokozatosan váltott pályát. Nem is akárhogy: a The New Yorker szerint "a legfontosabb kortárs zongorista", "kiemelkedően tehetséges és lenyűgözően sokoldalú". 2010-ben az amerikai Jazzújságírók Társasága Az év zenészének választotta, Historicity című trióalbuma Grammy-jelölést kapott. A legkülönbözőbb és legszínvonalasabb zenekarokban játszott, Steve Coleman, Roscoe Mitchell és Rudresh Mahanthappa mellett. A világot sajátságos stílusával nyűgözte le, ami Dél-India egyházi énekeinek, az afroamerikai zene gyökereinek, és a matematikai jellegű ötleteknek lenyűgözően egyedi ötvözetéből táplálkozik. Vijay Iyer zenéje kuriózum, ezért különleges alkalom, hogy élőben hallhatja őt a magyar közönség március 19-én, a Zeneakadémia Nagytermében.
Ezeket láttad már?
A zongorista nem egyedül érkezik a Liszt Ferenc téri zenepalotába. Triójában, amit a klasszikus zongorás triók modern továbbgondolásának tartanak, két, szintén világszínvonalú zenésszel dolgozik együtt. Közös művészetükben rendkívül nagy szerepet kapnak a gördülékeny, magával ragadó improvizációk, az érzelem-gazdag, de mégis gondosan kidolgozott textúrák, elsősorban pedig a kifinomult ritmikai megoldások. "A ritmus az első, amit a zenéből érzékelünk. Zsigerileg hat ránk. Miért? Talán mert a zenei ritmusok nem különböznek lényegileg azoktól az időléptékektől, amelyek az emberi test sajátjai. Gondoljunk az emberi beszéd pergő tempójára, lépteink rugalmas ritmusára, lélegzésünk árapályának szabályos váltakozására... A zenei ritmus a mozgásban lévő emberi testre emlékeztet, mivel a zene nem más, mint mozgásban lévő testek hangja." – írja Iyer. Nem csoda hát, hogy triójának dobosa az új generáció legnagyobb tehetsége, a legendás Roy Haynes unokája, Marcus Gilmore, aki huszonéves korára számtalan koncerten és lemezen játszott együtt a műfaj nagyjaival, például Rainer Böhmmel, Mark Turnerrel, Steve Lehmannal. A formáció bőgőse pedig Stephan Crump, aki több híres triónak is tagja: a Jen Chapin Trio, a Ches Smith Trio, és az általa alapított Rosetta Trio basszusát is ő szolgáltatja. "A zenémben szeretném hallhatóvá tenni a folyamatos kölcsönhatást magunk és bennünket körülvevő világ között. Ebben a kölcsönhatásban sokan vesznek részt: a testem, a zongora, a történelem, az emlékezet, a számok, az akusztika, nem utolsó sorban pedig a közönség, azok, akik meghallgatják a zenémet." – ezekkel a gondolatokkal várja a hallgatóságot Vijay Iyer egy felejthetetlennek ígérkező estére március 19-én, a Zeneakadémián.
Zeneakadémia, Nagyterem, 2015. március 19-én 19.00 óra
