A Félegyházi Pékség olyan, mint egy igazi család

Gyerekként milyen emlékeid vannak a családi vállalkozásról?

Apukám mindig is vállalkozó volt, 1999-ben kezdett el a malomiparral foglalkozni. Akkor én még csak hatéves voltam. Emlékszem, ahogy őrölték a búzát, miközben mi lisztes zsákokon ugráltunk a tesómmal. Teljesen természetes volt nekünk már gyerekként is ez a közeg, ahol hétvégente nem a homokot, hanem a lisztet szórtuk ki a cipőnkből.

Egyértelmű volt, hogy ebbe az irányba vigyen az utad?

Nem feltétlenül voltak konkrét álmaim a karrieremmel kapcsolatban a gimnáziumban. Azt tudtam, hogy mely tantárgyakban vagyok kiemelkedő, és az hova tud engem bejuttatni. Amikor az érettségihez értem, apukám nagyon szerette volna, ha a családi cégben indítom el a karrieremet, és ehhez legjobban passzoló irányba tanulok majd tovább. Hozzám valamiért a pszichológia állt leginkább közel. Rengeteget foglalkoztam önfejlesztéssel, eléggé beleástam magamat a témába. A jelentkezéskor egyáltalán nem tudtam, mire számíthatok egy kereskedelem és marketing közgáz szakon, de valahogy az tűnt a legszimpatikusabbnak. Ahogy teltek a félévek az egyetemen, kezdett megfogalmazódni bennem, hogy nem is lehetne számomra tökéletesebb ez a szak, hiszen a közgáz és a pszichológia ötvözése. Ott döbbentem rá, mennyire érdekes és rengeteg kihívást rejtő terület ez.

El tudtad akkoriban képzelni, hogy a megszerzett tudásod apukád vállalkozásában kamatoztasd?

Elég nagy volt erre vonatkozóan a családi nyomás, pláne, hogy a bátyám az egyetem elvégezése után szinte azonnal beállt a családi vállalkozásba, én mégis azt éreztem nekem előtte először más helyeken kell kipróbálnom magamat. Már az egyetem elején elhelyezkedtem félállásban egy cégnél, majd egy másiknál. Utólag komolytalannak tűnhet, de kellett, hogy tudjam, mit nem akarok csinálni. Szerencsére mindig azonnal tovább is álltam, ha úgy éreztem, nem ott van a helyem.

Merre vitt tovább az utad?

Az egyetem utolsó évében már nem voltak tárgyaim, csak a szakmai gyakorlatot kellett elvégeznem, és megírnom a szakdolgozatot. A bátyámmal mindig is imádtuk a kávét, így hobbiból elvégeztünk egy barista tanfolyamot. Mindig böngésztem az álláslehetőségeket az egyetem mellett, és megakadt a szemem a Gerbeaud Cukrászda hirdetésén, amelyben baristát kerestek. Jelentkeztem, de mivel az önéletrajzomból azonnal kiderült, hogy marketinget tanulok, felajánlottak egy sales és marketing asszisztensi állást, melyet hatalmas lelkesedéssel elfogadtam. Rengeteg tapasztalatot szereztem, belekóstoltam a rendezvények világába, és maximálisan beleláthattam a prémium gasztronómia működési elveibe is, ráadásul egy családi tulajdonú cégnél. Egy év után eljöttem, és a Magyar Bocuse d’Or Akadémia Egyesülethez kerültem pár évre. Hihetetlen tapasztalatot szereztem a csúcsgasztronómiai rendezvények szervezésében elnökségi asszisztensként. Mivel a rendezvények világa nem mindig ugyanolyan intenzitással dübörög, ezzel párhuzamosan - a kapacitásaimat kihasználva - különböző cégek közösségi média oldalát is menedzseltem. A családommal nagyon jó kapcsolatot ápoltam akkoriban, kiegyensúlyozottnak mondanám azt az időszakot. Azt éreztem, hogy az a fajta nyomás, hogy várnak haza, és hogy csatlakozzak az otthoni vállalkozáshoz, megszűntek, ráadásul azt éreztem, hogy büszkék is rám. A szüleim elfogadták, hogy nem Kecskeméten, hanem Budapesten élek. Itt kezdett el motoszkálni bennem az a gondolat, hogy na akkor most én döntök. Természetesen a szívem mélyén mindig vonzott ez a családi lehetőség, de úgy éreztem, hogy előtte még tapasztalnom kell más munkahelyeken. Egyik nap felkeltem, és azt éreztem, hogy nincs több dolgom Budapesten, nem vágyok ennél többre, viszont vár rám egy hatalmas kihívás Kecskeméten. Szerintem egy-két hét leforgása alatt megvolt a hely, ahol élni fogunk, és minden nagyon gyorsan alakult. Mintha a sors is ezt támogatta volna. A hazaköltözés után egy-két hónappal átadtam az önéletrajzomat édesapukámnak, amit azóta is bekeretezve tart az irodájában.

Volt benned kezdeti félsz, milyen lesz a családoddal dolgozni?

Kicsit aggódtam az elején, milyen lesz a családommal együtt dolgozni, bár szerintem ez természetes. Azonnal belecsöppentem a dolgok sűrűjébe, és rájöttem, hogy ez egyáltalán nem olyan, ahogy elképzeltem, és feleslegesen féltem tőle. Akkor még nem volt marketing osztályunk, és az idő múlásával mindenki érezte, hogy egyre nagyobb szükség van rá. Mindent újraterveztünk, stratégiai szempontból is frissítettük az elképzeléseket, és persze azóta is formáljuk a rendszerét. Lett két mentorom, akik mindenben segítenek, támogatnak.

Mennyire tudtad levetkőzni az „apa pici lány” sztereotípiát?

Az elején frusztrált. Teljesen másik szerep, nem volt benne tapasztalatom. A legtöbb munkatársat gyerekkorom óta ismerem, akik nagyon szívesen fogadtak, de valószínűleg ők is a „kicsi Szilvit“ látták. Tudatosan kell koncentrálnom arra, hogy bár egész nap a családommal vagyok, ne itt beszéljük meg a családi ügyeket. Igazából egyre könnyebb, de még mindig nem ösztönös a váltás a családi kapcsolat és a munkahelyi kapcsolat között. Az elmúlt két év után, jelenleg ott tartok, hogy felteszem magamnak a kérdést, hogy le kell-e egyáltalán vetkőzni ezt a sztereotípiát? Én tényleg apa pici lánya vagyok, de a munkatársaink sem igazi munkatársak, hanem tágabb családomként tekintek rájuk. Szerintem nincs ebben semmi rossz, hogy van még olyan munkahely, ahol nem rejtjük el ezeket az érzéseket. Valahogy ezt is tartom erősségünknek, hogy a körülöttünk lévők látják mekkora kötelék van a családunkban.

Rengeteg üzletetek van, fantasztikus siker van mögöttetek. Mik a terveitek?

A jövőben szeretnénk még stabilabb lábakra helyezni a céget, egy olyan szervezet felépítésén dolgozunk, ami biztos alapokon áll, és a folyamatos bővülést és fejlesztést tudja támogatni. Hamarosan Szegeden, Békéscsabán és Cegléden is bővül majd a mintabolthálózatunk. Emellett gőzerővel készülünk a karácsonyi szezonra, ez az időszak a bejgliről és a kalácsról szól nem csak vásárlóinknál, hanem nálunk is. A megszokott diós és mákos ízvilág mellett három aszalt gyümölcsös bejglivel is meglepjük őket. A marketing osztály igazából már a jövő éven dolgozik, már minden termékünk megvan, amit szeretnénk bevezetni újdonságként, és persze hatalmas lelkesedéssel várjuk a februári fánkszezont, ami tavaly óriási siker volt szezonális málnás fánkunkkal. Idén újra kiválasztunk egy limitált kiadású ízt a közösségi média követőink segítségével. Tehát, ha valaki szeretne szavazni, milyen különleges fánkot fejlesszünk februárra, kövessen minket ezeken a platformokon.

Mi a titka a bejgliteknek?

Nagyon szigorú követelményeket állít a sütőipar a beigli összetevőit illetően, ami természetesen így helyes. Ezért van sok helyen, hogy nem bejglinek hívják az arra hajazó terméket, hanem „tekercs“-nek. Sajnos kevesen teszik bele az ötven százalék tölteléket. Mi nem játszunk ilyesmivel, semmit sem hagyunk ki belőle. Sokan nem tudják, hogy egész évben kapható a mákos és a diós beigli boltjainkban, viszont karácsonykor plusz három ízzel bővül ez a paletta: diós-aszalt sárgabarackos, diós-aszalt áfonyás és mákos-aszalt szilvás. A titok talán a nosztalgia. Minden év őszén elindul a nagy beigli kóstolás a cégnél, a receptúra tökéletesítése. Ilyenkor megállapítjuk, hogy ez megint az a beigli, amit nagyanyáink anno sütöttek, az íze azonnal visszarepít minket a gyerekkorunkba. És beindul a bejgligyár.

Kóstold meg te is a pékség varázslatos karácsonyi finomságait, térj be valamelyik üzletükbe vagy nézd meg a kínálatot a felegyhazipekseg.com oldalon.