Mutatjuk, mit tehetsz, ha fájdalmas a szex
Meglepően gyakori probléma nőknél, hogy a behatolás fájdalmas számukra. De mi ennek az oka, és hogyan lehet ezen változtatni?
Ezeket láttad már?
Az egyik kedvenc magyar íróm, Esterházy Péter szavajárása volt, hogy „az ember ne azért egyen, mert éhes”. Úgy tűnhet talán, hogy kicsit messziről indítok ahhoz, hogy a fájdalmas szex témájáról beszéljek, de ígérem, lesz ennek teteje.
Esterházy a fenti mondatot úgy értette, hogy az embert az különbözteti meg a világ többi élőlényétől, hogy ha teheti, nem egyszerűen a szükségletei kielégítésének él. Ebből a hedonista szemléletéből alakult ki például az emberi civilizáció, a kultúra, na meg – ha az evésnél maradunk – az olyan civilizációs betegség is, mint a túlsúly.
A szex örömforrás
Esterházy mondatából kiindulva a szexualitásra a következőt mondhatjuk: az ember ne azért szexeljen, mert muszáj neki. A szemlélet, miszerint a szex örömforrás, amely önmagában is kiegyensúlyozottabbá és boldogabbá képes tenni az életünket, nem is olyan nagyon régi társadalmi elképzelés. Vagy – hogy pontosabb legyek – a nőkkel kapcsolatban nem az, hiszen azt tudjuk, hogy a férfiak ezirányú igényeit kielégítő prostitúció, ahogy gyomorforgató szépelgéssel mondani szokás „a legősibb mesterség”, és igaz, ami igaz, testünk áruba bocsátása a férfiak élvezetére már az ókorban elkezdődött.
De most kivételesen nem arról szeretnék írni, hogy pusztán ez a tény hányféleképpen probléma (pedig nagyon szeretek erről írni), hanem arról, hogy az a gondolat, miszerint a nők nem tárgyai, hanem alanyai a szexuális együttléteknek, alapvetően huszadik századi, sőt a huszadik század második felében alakult ki. Dédszüleink nem igazán tudták még, mi az, hogy G-pont, és hogy mi a különbség a csiklóorgazmus és a hüvelyi orgazmus között. És mivel nem volt téma a közbeszédben az, hogy a nők számára miként lehet a szexuális együttlét élvezetes, arról sem volt szó, mitől lehet az fájdalmas.
Ma már más a helyzet, hiszen olyan szerencsés korban élünk, amikor mi, nők sem csak azért eszünk, mert éhesek vagyunk. Így arról is viszonylag sok szó esik, mit élvezünk vagy nem élvezünk a szexben. Ettől a problémák szerencsésen felszínre kerülnek, de nem feltétlenül oldódnak meg, amelynek részben az az oka, hogy az olyan típusú cikkekkel mint ez, főleg mi, nők találkozunk a női magazinok hasábjain, partnereink nem. Másrészt az, hogy az ágyban elsősorban megfelelni szeretnénk, és viszonylag nehezen hívjuk fel partnerünk figyelmét az esetleges problémákra, nehezen mondunk nemet azokban a helyzetekben, amelyekben legszívesebben nemet mondanánk.
Mitől fáj?
Nem szeretném elbagatellizálni a kérdést, és túlzottan egy szempontúvá tenni a válaszadást, mert az igazság az, hogy rengeteg dologtól fájhat. Lehet a fájdalomnak például egészségügyi háttere; fertőzésektől, hormonális zavaroktól és változásoktól is kialakulhat, de az endometriózis vagy jó- és rosszindulatú daganatok is okozhatják. A rendszeresen visszatérő fájdalmat, az egészségügyi kockázatokat komolyan kell venni, és rendkívül fontos a végükre járni.
Ugyanakkor a fájdalmas szex hátterében a legtöbb esetben – szerencsére – nem egészségügyi panaszok állnak, hanem – és itt jön a dolog érdekes, feminista szempontból is tárgyalandó része – hogy nem vagyunk elég nedvesek. Ez utóbbinak fő kiváltó okaként az ezzel foglalkozó cikkek a stresszt nevezik meg. Túl sokat stresszelünk, állítják az újságírók a hétköznapi pszichológia nyelvén, ami valószínűleg igaz is. Hiszen tegyük a szívünkre a kezünket, ugye mindannyiunkkal előfordult már, hogy előjáték közben csak a testünk volt jelen, de az agyunk eközben szerződéseket iktatott, a napi tennivalólistán pipálgatta a feladatokat vagy a főnökkel folytatott élénk, képzeletbeli vitát! Nem ezekből lettek a legemlékezetesebb szexuális élményeink, az biztos.
A női magazinok cikkei két egyszerű praktikát javasolnak számunkra ilyen esetekre, az első, hogy ne stresszeljünk annyit, a második, hogy vegyünk síkosítót. Az első praktikára szorongó, állandó stresszben élő emberként csak annyit szeretnék mondani, hogy köszönöm szépen. A síkosító, mint megoldási javaslat pedig azt jelenti számomra, hogy a szex jelentősége nemcsak megnövekedett az életünkben a huszadik század második fele óta, ami alapvetően üdvös dolognak tekinthető, hanem a ló másik oldalára átesve mindenek fölött álló feladatunkká tettük. Akkor is csináljuk, ha nincs hozzá kedvünk, ha épp szétstresszeljük az agyunkat valami miatt. Ha pedig nem nedvesedünk ezek miatt természetes módon, hát előkapjuk a síkosítót, amely ugyan élvezetessé nem teszi a szexet, de legalább nem is lesz fájdalmas.
Van itt még egy dolog, amit nem árt észben tartanunk. A fájdalmas szexet ugyan az esetek túlnyomó részében nem szándékosan, de praktikusan mégiscsak mindig férfi partnerünk okozza a behatolással. Talán már kicsit unalmas, hogy minden szexről szóló cikkemben előkerül a pornó problémája, ugyanakkor a szempont kihagyhatatlan, hiszen ez az, ami leginkább befolyásolja a szexről való gondolkodásunkat. A Pornhub mostanra felnevelt egy generációt, amely rendkívül elferdült képet kapott az előjáték fontosságáról, és főleg a hosszáról, valamint azokról a pózokról, amiket a nők a videókban állítólag nagyon élveznek.
Ezek az „elméleti” információk pedig a gyakorlatban is megjelennek a fiatalok és a nem annyira fiatalok hálószobáiban. De ne felejtsük el, hogy ezekben a filmekben többnyire bedrogozott nőket és szétviagrázott férfiakat látunk, akikre hektoliternyi síkosítót öntöttek. A szexet nem élvezik, csak eljátsszák, a végén pénzt kapnak érte, a folyamat során pedig rettentő gyorsan tönkremegy a testük. Anélkül, hogy ebbe jobban belemennék, felhívom a figyelmet, hogy innen kicsit nehéz megtanulni, hogy mitől lesz a nő vaginája nedves, mitől él át orgazmust, meg egyáltalán, hogy mi fáj és mi jó neki.
Nem pszichés probléma
A fent említett szempontok alapján pedig arra kérlek titeket, hogy ne higgyétek el, ha valaki azt írja/mondja nektek, hogy a fájdalmas szex egy pszichés ügy, vagyis a ti pszichés ügyetek. Nem az a baj, hogy stresszelsz a munkahelyeden, nem is az, hogy „nem ismered a saját tested”, vagy hogy „nem tudsz megfelelően kommunikálni”. Ezekkel a dumákkal csak a társadalom kívánja rád terhelni a felelősséget a saját vaginális fájdalmad miatt, meg azért, mert nem tudod minden percben és helyzetben megfelelően kielégíteni a párodat, aki ezt állítólag minden percben és helyzetben megérdemli.
Ráadásul a szex egy társas tevékenység (amikor nem az, akkor érdekes, sokkal ritkábban panaszkodunk fájdalmakra), és mint ilyen, a vele kapcsolatban felmerülő problémák sem oldhatók meg egyedül. A fájdalmas szex megoldása, ha a dolog nem fizikai, hanem úgynevezett „lelki eredetű”, akkor az, hogy ne szexelj akkor, amikor nincs hozzá kedved, és ne engedj meg a partnerednek olyan dolgokat, amik rosszulesnek neked. Tudom, a dolog párkapcsolati szempontból kockázatos, mind rettegünk attól, hogy a másik elégedetlen lesz velünk, és elhagy minket.
Persze, legjobb egyből olyan partnert választani, akit érdekel, hogy mi van velünk szex közben, és aki nem a behatolást tartja az intimitás egyetlen lehetséges módjának. Tudom, könnyű erről dumálni, megtalálni ezeket a férfiakat jóval nehezebb. De egy biztos: ha fel akarjuk szabadítani a testünket az évezredes elnyomás alól, akkor annak az a módja, hogy visszatérjek a fent leírt analógiára, és totálisan össze is zavarjam azt: hogy a világért se együnk azért, mert a másik éhes.
A cikk eredetileg a GLAMOUR magazin 2022-es októberi lapszámában jelent meg.
Szöveg: Puskás Panni
