Ma már tudjuk, hogy a szexfüggőségről, hogy mindkét nemet egyaránt érintő, a párkapcsolatokat ellehetetlenítő betegségről van szó, amelyből nehéz, de szerencsére egyáltalán nem lehetetlen meggyógyulni.
Ezeket láttad már?
A szexfüggőség viselkedéses addikció, amelyet elsősorban az definiál, hogy túlzott mértékűvé válik a személy életében: túl sok időt tölt az adott tevékenységgel, többet, mint tervezte, nem tud ellenállni neki, folytatja a káros következmények ismeretében is. Egy idő után új, kockázatosabb, extrémebb ingerek kellenek. Amennyiben a személy fel kíván hagyni szenvedélybetegségével, elvonási tünetek jelentkeznek: álmatlanság, ingerlékenység, szorongás.
A betegsé egyik fő tünete, hogy a vele töltött idő az egyéb tevékenységek rovására megy. Akár teljesen maga alá temetheti a munkánkat és a hobbijainkat, vagy még inkább a "rendes" magánéletünket. Általában huzamosabb ideje a kapcsolaton belüli szexuális élet, intimitás drámai mértékű zuhanása, esetlegesen megszűnése jellemző. A társas kapcsolatok (például szórakozás, esti program a barátokkal) ugyancsak háttérbe szorulnak.
Mivel a szex és szenvedélybetegség a mai napig egyaránt tabunak számít, fokozottan rejtőzködő állapotnak nevezhető. Ráadásul társadalmilag is sokkal elfogadottabb, mint más függőségek, például a drog vagy az alkohol. Éppen ezért a betegség valódi meglétét gyakran már csak felnőtt fejjel ismerik fel, amikor az illető a függőségéből fakadóan még mindig nem képes hosszú távú társas kapcsolat kiépítésére. Bár a társadalmi normák miatt alapvetően a férfiakhoz kötik e betegséget (mivel valamennyire szabadabban kezelik, nyíltabban felvállalják), valószínűleg a nők egyenlő arányban érintettek.
A felismerés súlyosabb esetben önmagában kevés lehet. Kiváltképp, mivel a függő nagyon hosszú ideig tagadja, hogy problémája lenne. Rendszerint szakemberrel való konzultáció, terápia segíthet.
A kialakult helyzet kezelése helyett érdemes figyelni a prevencióra, hiszen ez minden esetben "olcsóbb" megoldás: kevésbé megterhelő testileg, lelkileg, időben és anyagilag is. A megelőzést elsősorban az információátadás jelenti, hogy már az első tünetek észlelésekor, amikor még kisebb erőfeszítésbe kerül a lemondás, a személy felismerje a problémát és meg tudja fékezni magát a függővé válástól.
