Tízezer éve hazudnak a nőknek a szexualitásukról

A vírus okozta helyzet miatt Budai Lotti írónő új könyvét online, az Álomgyár Kiadó Facebook oldalán mutatták be november 24-én délután. Az első perctől fogva egyértelmű volt a közönség számára, hogy egy nagyon tabudöngető beszélgetés fog következni. Nem csak a téma miatt, amit már a bemutatott könyv címe is sugall - A női szexualitás története -, hanem amiatt is, hogy a kérdező színésznő, Peller Anna szinte azonnal kifejezte, mennyire fontos, hiánypótló kötetnek tartja a könyvet, és szinte sokkolta több helyen is az olvasmány. Például amikor arról volt szó, hogy miért is hiszik a nők, hogy nekik a szexben nem a kielégülés, hanem az érzelmi kötődés, hovatovább párjuk kielégítése a fontos?

Kiderült, a szex élvezetéről már az ókori görögök is igyekezték „lebeszélni” a nőket. Hippokratész szerint például a nők mindössze egy „csiklandó melegséget” éreznek közösülés közben, ami a férfi ejakulációjával eltűnik, de még 19. századi orvosok és házassági tanácsadók is hangsúlyozták: a nőknek a szex nem élvezet, hanem kellemetlen, de teljesítendő „házastársi kötelesség”. Míg a férfiak esetében megmaradt természetes szükségletnek.

Ezt a nőkkel azért kellett elhitetni, mert a szexuálisan inaktív nő, nem veszélyezteti a 15 000 éve fennálló, férfiak uralta társadalom rendjét és a férfi ági öröklést. Hisz az apaságban évezredeken át csak a nők korlátozása révén lehettek biztosak a férfiak... A halálbüntetés, vagy más súlyos hátrány, ami a nőket szüzesség elvesztése vagy házasságon kívül szex esetére fenyegette külső korlátként működött, míg az, hogy a nőkkel elhitették, a szex nekik nem is olyan fontos belső, a nők pszichéjében ható korlátként.

Amit a nők a szexualitásukról tudnak, azt ők nem tudják... Nekik azt mondták

– ez volt a beszélgetés egyik kulcsmondata is. Ezek alapján pedig nem csoda, hogy – miután egyáltalán a létezése elismertté vált – a női orgazmus „anatómiájáról” is megannyi téves elmélet született, kezdve Gräfenberg G-pontjával és a Freud által infantilisnek nevezett klitorális orgazmusig és a frigidnek nevezett maszturbáló nőkig. Ezeket a téves elméleteket is látjuk visszaköszönni női magazinok oldalán, de még a női orgazmust irracionálisan bemutató filmek képkockáin is, noha 2009 óta tudjuk: a klitorisz voltaképpen egy majd 15 centis kiterjedésű szerv, amelynek idegvégződései a nők 30%-ánál a hüvely faláig is érhetnek. Az az nincs is olyan, hogy vaginális orgazmus, csak épp a nők harmadának ily módon (is) van klitorális orgazmusa).

Ennyire átfogó munka magyar nyelven még nem született a női szexualitás történelméről, történetéről és mind arról, amiről mai napig keveset, vagy pironkodva beszélünk sokszor egymás között is: orgazmusról, maszturbálásról, prostitúcióról, a női nemi szerv felépítéséről és izgatásáról, úgy összességében a nők szexuális vágyáról.

Budai Lotti elmondta, hogy nagyon fontos számára az edukáció, az, hogy a nők igenis ismerjék meg a saját testüket, ne féljenek beszélni a vágyaikról, és lépjenek ki abból a felfogásból, hogy nekik elég kell legyen egy ölelés, összebújás, és felejtsék el, hogy ők nem lehetnek élvezői a szexnek. Peller Anna kérdésére, hogy hány éves kortól ajánlaná a könyvet az írónő, ajánlja-e már kamaszoknak is, határozott igen volt a válasz. Azt, hogy mi történt a történelemben a nőkkel és milyen a női test – miért ne olvashatnák a fiatal lányok is? A beszélgetés nyitottságát az is jelzi, hogy Peller Annával megmutatták a nézőknek egy könyvben szereplő rajzon, hogy valójában miként is néz ki a klitorisz, és lássuk be: ez nagy valószínűséggel ez minden olvasó számára újdonságként fog hatni.