Cicinek nem mindegy, neked se legyen!

Sokak igen sajnálatos módon teherként, nyűgként élik meg ezt az egész emlőrákszűrést. Leginkább azért, mert nem éppen valami kellemes foglalatosság, így az emberek jobb esetben hajlamosak halogatni a vizsgálatot, rosszabb esetben el sem mennek. Nem véletlenül ilyen alacsony a részvételi arány. A legtöbb szűrőállomáson örülnek, ha a szűrésre jogosult nők 40%-a megjelenik. Ez egyébként leginkább az emlőrákszűrésre igaz, a méhnyakrákszűrés esetében már lényegesen jobb ez az arány, ami olyan szempontból érthetetlen a számomra, hogy az emlőrák a leggyakoribb női daganat.

Magyarországon az 50-64 éveseket kétévente hívják be emlőrákszűrésre. Nagyon fontos, hogy a mammográfia (vagyis az emlők röntgenvizsgálata) eredménye még nem elég a diagnózis felállításához, mert sok esetben a pozitív lelet ártalmatlan elváltozást takar. Általában ezután következik a biopszia, vagyis a tű segítségével történő mintavétel, aminek az eredményétől függően döntik el, hogy kell-e műteni vagy sem. Akár hiszitek, akár nem még ez sem elég a végső diagnózishoz. Ehhez szövettani vizsgálatot kell végezni a már kimetszett elváltozásból.

A bejegyzés aktualitását egyébként az adja, hogy egy nagyon közeli rokonomnál pont a hetekben fedeztek fel egy elváltozást, ami emlődaganatot takarhat, és épp a napokban volt a műtétje. Jelenleg a szövettani eredményre várunk. Miután rendszeresen járt szűrésre, elég hamar észrevették az elváltozást, így ha be is bizonyosodik róla, hogy valóban daganat volt, akkor sincs baj. Ha viszont kihagyta volna ezt az alkalmat, akkor elképzelhető, hogy nem járt volna ilyen szerencsésen.

Amennyiben van 50-64 éves nőnemű rokonotok, akkor mindenféleképpen kérdezzetek rá, hogy volt-e szűrésen, és ha nem, akkor könyörögjetek neki, hogy menjen már el, mert a szűrés igenis életeket menthet.