De rég voltam már gimis!
Kissé megkésve, lóhalálában érkeztem életem első jógaórájára. Judy, a divatszerkesztőnk és a barátnőm nagyjából másfél éve fejtenek ki rám egymástól független, ám folyamatos nyomást az irányába, hogy kipróbáljam ezt a? Sportot? Tevékenységet? Meditációs formát? Annyiszor mondtam már nemet, hogy a végén azt nem értettem, miért mondtam pont most igent az ajánlatra. Talán a tavasz? A terem zsúfolásig tele volt a Bartók Béla úti Amrita Jógaközpontban, de azért mindenkinek jutott hely a kis szőnyegjén, és épp elég meleg is volt ahhoz, hogy mezítláb téblábolhassunk. Iyengar jógára járok, vagyis a testünkön kívül különböző segédeszközöket is használunk, hogy még pontosabban és könnyebben végezzük el a gyakorlatokat. Ez amúgy nagyon hasznos, mert nem tudom, heveder vagy pokróc nélkül hogyan tudtam volna bizonyos pózokba belehelyezkedni. Mindenesetre iszonyúan koncentráltam, és boldogan vettem tudomásul, hogy a jóga nagyon is sport (is), hiszen az izmaimat legalább olyan terhelés érte, mint egy komoly súlyzózásnál. Több páros gyakorlat van, és sok olyan is, amit bizony tíz éve még dalolva végeztem volna, hiszen gimiben az embernek a heti három tesiórából azért jut némi komolyabb testmozgás. Ma viszont - mint ezzel hamarjában szembesültem - már a gyertyaálláshoz hasonló jógapozíció is okoz némi gondot. (Itt jegyezném meg, hogy melegen ajánlom, a jógára szűk felsőben menjünk, mert a sok hajolgatás és pl. a gyertyaállás során a nyakunkba csúszik egy bővebb póló, ami talán megnehezíti az elmélyült koncentrálást). Hiába hát a futógép, az aerobic vagy a hellyel-közzel végzett súlyzózások, a hajlékonyságom tragikusan lehanyatlott az elmúlt tíz év során. És arra sem emlékszem, hogy valaha mozgatta volna meg bármi úgy a hátizmaimat, mint a tegnapi másfél óra. Ráadásul lelkesen csináltam mindent! Ez a jóga trükkje: mindig valami érdekes pózt kell fölvenned, ezért a testmozgást nem fáradtságos nyűgnek, hanem izgalmas kihívásnak tekinted. Hazafelé nemhogy peckesen jártam, de szinte a föld fölött repültem, és a tavaszi levegő mellett a függőség szele is megérintett egy pillanatra. Hirtelen érteni véltem, mi üthetett barátnőmbe egy éve, amikor vasárnap is kipakolta a jógaszőnyegét a parkettára és gyakorolt, vagy hogy miért néznek ki úgy a jógik, mintha mindig éppen életük legboldogabb napján fotóznák őket. Egyedül az "Om mantra" - azaz az AUM hangok rezegtetése - okoz némi gondot, mert hiába a testünk belső rezgéseit közvetítő hang, nekem éneklésnek tetszik, és én anno - már megint a régi, szép gimis évek - a Béreslegény jól megrakd a szekered kezdetű nótára is 3-ast kaptam jóindulattal, így ha bármilyen éneklésre kicsit is hasonlító tevékenységet kell végeznem, a hányinger kerülget?
Ezeket láttad már?
