Honnan ered a menstruáció tabusítása és hogyan lehet feloldani azt?

2022. április 29.
Megosztás Küldés Messengeren Pinterest

Sokszor még mindig nehéz nyíltan beszélni a menstruációról, a nevén nevezni a dolgot. Nem véletlen létezik minden nyelvben számtalan kifejezés, ami a havi vérzés körülírására szolgál: az ilyen esetek gyakran tabukat rejtenek, olyan dolgokat, amikről nem illik nyíltan beszélni.

Honnan ered a menstruáció tabusítása és hogyan lehet feloldani azt?
Fotó: Gettyimages.com

A menstruáció esetén a tabusítás számos negatív következménnyel jár: kihívásokat állít elénk azoknak a napoknak a menedzselésében, igyekszünk észrevétlenül elintézni a vele kapcsolatos teendőinket, de akár ennél komolyabb problémák is felléphetnek. A tabusítás következtében nagyobb eséllyel alakulhatnak ki vagy maradhatnak kezeletlenek a reprodukciós szervekhez köthető betegségek, egyes kultúrákban pedig ma is megbélyegzik a menstruáló nőket.

Ezek a belénk rögzült tabuk arra kondicionálnak minket, hogy elrejtsük, eltitkoljuk, ha menstruálunk, mintha valamilyen szégyenletes dologról lenne szó. Amikor pedig az M betűs szó kimondása helyett virágnyelvhez folyamadunk, csak tovább erősítjük mindezt.

De vajon mindig ilyen körülírásokkal illették a vérzést? Honnan eredhet ez a szokás, titkolózás? Vajon mindig negatív állapotnak, történésnek tartották a menstruációt? Nálunk a virágnyelv nagyon régóta jelen van a témával kapcsolatban és a tabuk is ősrégiek, de nem minden társadalomban ez a helyzet.

A nyugati kultúrkörben a menstruáció első, ma ismert feljegyzése 73-ban született. Idősebb Plinius gyakorlatilag boszorkányként hivatkozott a menstruáló nőkre, szerinte a menstruációs vér mindenféle környezeti csapást idéz elő. A negatív viszonyulás ennél is régebbi, a kutatók szerint már a földművelés kialakulása előtt elindult a tabusítás. A korai emberek életének középpontjában a túlélés, a reprodukció és más biológiai funkciók álltak: születés, halál, szex és vadászat. Ezek mentén alakult ki a beszéd és a nyelvek is, így már ekkor is jelen lehetett valamilyen, a vérzéshez való viszonyulás.

A menstruációs tabuk és hiedelmek ugyan változatosak a Föld különböző részein, de megfigyelhetők egyezések. Ez alapján feltételezhető, hogy a negatív megítélés egyidős a beszéddel. Ugyanakkor egyes kultúrákban pozitív tartalmak társulnak a vérzéshez. Ma is léteznek olyan vadászó-gyűjtögető törzsek, ahol a menstruáció erőt jelképez, szent és gyógyulást szimbolizál. Ezekben a közösségekben a nemi egyenlőség is erőteljesen megjelenik, nem a nyugati társadalmakra jellemző patriarchális rendszer szerint működnek. Menstruációhoz köthető szokások pedig függetlenséget, társadalmi erőt és munka alóli mentességet adnak a nőknek. Egyes afrikai törzseknél például ma is az a legnagyobb kunyhó, ahova a menstruáló nők vonulnak vissza azokra a napokra.

Ezekkel a tradíciókkal szemben sokkal elterjedtebb, hogy a menstruációt tabusították. A kutatók ma sem tudják biztosan, hogy mi ennek az oka. Freud a jelenséget a vértől való általános félelemre vezette vissza, Allan Coult antropológus szerint pedig a korai emberek tisztátalannak tartották a menstruációs vért, ami rossz hatással van a szerves anyagokra. Shirley Lindenbaum antropológus úgy vélte, egy korai népességszabályozásról van szó: a vér tisztátalannak való beállítása arra szolgált, hogy elrettentse az embereket az azokon a napokon való közösüléstől. Robert S. McElvaine történész elmélete szerint pedig a férfiak tabusították a menstruációt kontrollszerzés céljából. A negatív megítélés kialakításával igyekeztek kompenzálni, hogy ők nem menstruálnak és nem képesek gyermeket szülni.

Ennek a hozzáállásnak a bebetonozásához a legtöbb nagy vallás (kereszténység, hinduizmus, iszlám, judaizmus) is hozzájárult, mivel tisztátalannak tartják a menstruációt és egyes esetekben a menstruáló nők elszeparálását is előírják. Emiatt a tabuk évezredekig velünk maradtak.

Egészen az 1950-es évekig kellett például arra várni, hogy laboratóriumi vizsgálatok bebizonyítsák, semmi mérgező nincs a menstruációs vérben. Egy 1974-es kísérletben pedig 44 közösséget vizsgáltak. A kultúrák ekkor már többségében úgy tekintettek a menstruációra, ami: a reprodukciós készség jeleként. A kutatás azt is megállapította, hogy a tabuk erősebben éltek azokban a társadalmakban, ahol a férfiak kevésbé voltak jelen szülésnél vagy kevésbé vették ki a részüket a csecsemők gondozásában.

Ezek alapján kijelenthetjük, hogy a menstruáció tabusítása olvad a nyugati társadalmakban, ugyanakkor a folyamat lassú, hiszen mélyen gyökereznek a kultúránkban, történelmünkben, hiedelmeinkben.

Szerző: Dózsa Kamilla

Glamour Napok Banner
Megosztás Küldés Messengeren Pinterest
Google Hírek ikon
Kövesd a Glamour cikkeit a Google hírekben is!

Ez is érdekelhet

Hány órakor születtél? Az időpont megmutatja, milyen ember vagy valójában és milyen feladat áll előtted

Hány órakor születtél? Az időpont megmutatja, milyen ember vagy valójában és milyen feladat áll előtted

Értesülj elsőként legújabb híreinkről

Online ismerkedés kisokos: mutatjuk a randi appok legnagyobb buktatóit (x)

Online ismerkedés kisokos: mutatjuk a randi appok legnagyobb buktatóit (x)

Az internet nem játék, légy felelős szülő az online térben is! (x)

Az internet nem játék, légy felelős szülő az online térben is! (x)

6 tévhit a vashiányról: derítsd ki te hányat ismersz közülük! (x)

6 tévhit a vashiányról: derítsd ki te hányat ismersz közülük! (x)

Felejthetetlen kalandok és hűsítő élmények Ausztria legnagyobb vidámparkjában (x)

Felejthetetlen kalandok és hűsítő élmények Ausztria legnagyobb vidámparkjában (x)