"Nem mindenkinek az az útja, hogy anya legyen" - interjú Tanács Eszterrel
"Fontosabb volt neki a pályafutása, mint a család." "Miért szerzett diplomát, ha otthon cseréli a pelenkát?" "Akartok gyereket? Csak mert eléggé ketyeg a biológiai órád." Ítélkező kijelentések, kérdések. Manapság létezik egyáltalán olyan nő, akit nem szólnak meg pusztán azért, mert úgy él, ahogy? Erre talán maguk az ítélkező emberek sem tudják a választ. Szerencsére nemrég megjelent Tanács Eszter hiánypótló könyve, Nők gyermek nélkül címmel, melyben 18 nő szólal meg őszintén a gyermektelenséggel kapcsolatban - köztük ismert emberek is, emellett családszociológus, meddőségi, reprodukciós és örökbefogadási szakember, valamint pszichológus is megosztja a tapasztalatait. A kötet nemcsak hiánypótló, de formabontó is, hiszen ezek azok a történetek, amelyekhez a legnehezebben tudunk hozzáférni, most mégis olvashatunk róluk. És talán ez a legfontosabb. Hogy rádöbbenjünk arra, nem ítélkezni kell, hanem meghallgatni a másik embert. Fontos könyv egy fontos témáról, mégis, mintha csak az utóbbi időben kezdett volna el igazán teret nyerni ez a téma, és annak a gondolatnak a kezdődő elfogadása, hogy egy nőnek nem kötelező anyává válni, hisz - ahogy Eszter is elmondta az interjúban - egy nő másban is hozhat létre értéket.
Ezeket láttad már?
Tanács Eszter bölcsész, pszichológushallgató, felelős szerkesztő a HVG Könyveknél. Első kötete 2019 májusában jelent meg, ennek kapcsán beszélgettünk vele.
A könyv bevezető részében olvashatjuk, hogy személyes indíttatásból is írtad a könyvet. Ez a te életedben hogyan nyilvánult meg?
Még mielőtt a könyv ötlete felmerült volna, elkezdett foglalkoztatni ez a gyerektéma. Beszélgettem ismerősökkel, barátokkal, és rájöttem, hogy az én korosztályomban szinte minden nőt foglalkoztat. Vagy azért mert párkapcsolatuk sincs, vagy azért mert van, de nem tudják, hogy szeretnének-e gyereket; aki meg esetleg már hosszabb ideje stabil párkapcsolatban él, ott sokszor nehézségek merültek fel. Egész más a helyzet, mint az előző generációk esetében volt.
Mennyire volt nehéz rávenni ezt a 18 nőt a beszélgetésre? Mégiscsak egy nagyon bonyolult, kényes témáról van szó, sőt van ebben egyfajta kontraszt is, hiszen ideális esetben pont azt várnánk el, hogy ne kérdezzék meg tőlük miért nincs gyermekük, mégis erre a kérdésre épült fel egy egész könyv.
Igen, de nem volt nehéz rávenni őket. Meglepően nyitottan álltak hozzá. Szerintem ennek sok köze lehet ahhoz, hogy egyrészt a legtöbben név nélkül mesélik el történetüket, másrészt négyszemközt zajlottak a beszélgetések. Őszintén tudtak beszélni arról is, amiről talán a családjukban sem feltétlen.
Személyesen találkoztál velük?
Igen. Ez fontos volt, mert ez egy intim dolog. Nem kávézóban vagy hasonló helyeken beszéltünk, hanem valamelyikünknek a lakásán, ez segítette a megnyílást is.
Gyermektelenek a megfelelően működő párkapcsolat hiánya miatt, betegség miatt, homoszexualitásuk miatt stb. rengeteg okuk van ezeknek a nőknek, de volt valami közös bennük? Fájdalom?
Nagyon egyéniek ezek a sorsok, nyilván bennem is volt egy szándék, hogy azért különbözzön a történetük. Van, akinél megjelent a fájdalom, más teljesen rendben van a gyermektelenségével, mindenki máshol tart a saját történetében.
Pszichológushallgatóként hallgattad őket, vagy mint író, esetleg bele is folytál (magán)emberként? Megérintettek ezek a történetek? Egy-kettő elég kemény olvasmányélmény volt.
Igen, volt néhány történet, ami megérintett, de csak mint kíváncsi ember hallgattam őket.
A könyved ugyan nőkről szól, de férfiak is szép számmal akadnak család nélkül - habár ők nem is kapják meg talán annyiszor a kérdést -, de tervezed, hogy őket is megkérdezed egy második kötetben?
Mocorog bennem, hogy a másik oldalt is jó lenne megkérdezni. Az tény, hogy a nőkkel szemben egészen mások az elvárások. Nem tudom, egy férfi mennyiszer kapja meg a kérdést. Férfiaknál a szülővé válás ideje teljesen másképp alakul, manapság egy hatvanas férfi még simán vállal gyermeket, rosszalló tekintetek nélkül.
Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül, HVG Könyvek, 3500 Ft
Arra lehet felfigyelni a könyvben, hogy ugyan ők nem édesanyák, de mégis majdnem mindegyikük életében szerepet kapnak gyerekek, akár tanári hivatásukban, akár szabadidőjükben önkénteskedve, de foglalkoznak velük. Mit gondolsz, ennek mi lehet az oka, ez esetleg egyfajta tudatalatti kompenzálás?
Lehet, hogy valakinél kompenzálás, de én inkább azt gondolom, hogy aki nyitott a gyerekvállalásra, de nem jön össze, vagy egyszerűen csak szereti a gyerekeket, ott egész egyszerűen úgy alakul az életük, hogy ők maguk keresik meg a lehetőségét annak, hogy kapcsolatban lehessenek gyerekekkel. Aki nem feltétlen rajong a gyerekekért, vagy nem szeretne vállalni, az valamilyen egyéb alkotótevékenységet folytat, vagy művészként valamit létrehoz; és azt az energiát, amit gyerekekre fordítana, azt a karrierjébe tudja fekteti.
Ha valami megosztó, akkor az az abortusz, ami az alapjában véve is megosztó tematikájú kötetben többször felmerül, több nő esetében - Csákányi Eszter például nyíltan vallott ismert emberként arról, hogy több abortusza is volt. Remélsz ennek hatására valamiféle "pálfordulást" a társadalom hozzáállásában?
Pálfordulásban nem reménykedem, de már több visszajelzést kaptam érintett nőktől, hogy mekkora segítség ez a könyv és milyen jó, hogy végre készült egy ilyen. És azért remélem, hogy olyan emberekhez is eljut, akiknek a környezetében vannak érintettek, és akkor óvatosan el lehet kezdeni beszélni erről a témáról.
Sok civil nő mellett ismert emberek (Bocskor Bíborka énekesnő; Csákányi Eszter színésznő; Kőbán Rita olimpiai bajnok kajakozó) is megszólaltak. Ez a koncepció része volt? El tudom képzelni azzal a céllal, hogy akiket ismerünk és elismerünk, azok segítenek abban, hogy könnyebben elfogadjuk a gyermektelen női létet.
Igen, valami ilyesmi volt a cél. A közismert emberek történetét nem tudjuk úgy eltávolítani magunktól, mint XY álnéven szereplő alanyokat. Közelebb vannak ők, tudjuk, hogy kik, és talán ez is hozzáad ahhoz, hogy egy fokkal könnyebben el tudjuk fogadni a gyermektelenséget.
Egyébként sem jó, hogy a családalapítással nyomasztják a nőket. Remélem, hogy a közismert gyermektelen nők interjúi segítenek abban, hogy az olvasók meglássák, egy nő másban is hozhat létre értéket. Nem mindenkinek az az útja, hogy anya legyen és gyerekeket neveljen – kétségkívül az is nagyon szép érték, de ennél sokszínűbbek, többfélék vagyunk.
Péterfy-Novák Éva írta az utószót – Éva fájdalmas története eléggé ismert, még színdarab is készült belőle Tenki Rékával a főszerepben. Éva elvesztette a gyermekét, ő nem tudatosan lett gyermektelen, hanem nagyon kemény dolgokon ment keresztül. Miért Éva írta az utószót?
Éva sok mindent megélt, sok dologra van rálátása, olyan családos, gyerekes, gyermektelen élményekre, ami miatt azt gondoltuk, hogy ő hiteles tudna lenni, és hitelesen tudna valamit mondani erről a könyvről.
Mamusznak ajánlod a könyvet. Jól gondolom, hogy Mamusz az édesanyád?
Igen. Nagyon sokat segített nekem - a könyvvel kapcsolatban is, és a könyv készítése közben átértékeltem sok mindent, azt is, hogy mit jelenthet szülőnek lenni.
A kötetről a HVG Extra A nő Szalon című rendezvény keretén belül szervez kerekasztal-beszélgetést a CEU Nádor utcai épületében szeptember 15-én. A szerző Tanács Eszter mellett Csákányi Eszter, Bocskor Bíborka és Dr. Buda László pszichiáter lesz a beszélgetés vendége. Jegyek és további információk az esemény Facebook-oldalán találhatók .
"Nem mindenkinek az az útja, hogy anya legyen" - interjú Tanács Eszterrel A Nők gyermek nélkül című fontos könyv szerzőjével beszélgettünk
