Tedd el a sót!
(– Hol a só!? – ripakodik rám a kedves macskám, ezzel megzavarva a jól megérdemelt délutáni sziesztámat.)
(– Eltettem, kedves Cici… – felelem neki kótyagosan.)
(– Eltetted? Te megbolondultál?)
(– Nem, kedves Cici, nem bolondultam meg, csak a tápjaid annyi sót tartalmaznak, hogy muszáj volt lépnem.)
Ezeket láttad már?
A só mindig is nagy becsben tartott fűszernek számított. Olyannyira, hogy sokáig még fizetőeszközként is alkalmazták. Ami akkoriban ritkaságnak számított, most már minden háztartás alapfűszere. Ami régen csak a legtehetősebbek kiváltsága volt, mostanra komoly népegészségügyi gondokat okoz.
Magyarországon a sófogyasztás extrém mértéket öltött. Az ajánlott adag legfelső értéke 5 g/nap, ezzel szemben a magyar átlagember naponta 14–17 g sót visz be a szervezetébe. Ez önmagában aggasztó tény, de még súlyosabb, ha figyelembe vesszük, hogy az ajánlott sómennyiség 2-3 g/nap, az 5 g/nap csak azt a legmagasabb értéket jelenti, amely még éppen nem jár káros következményekkel.
Általánosan elmondható, hogy sót nemcsak háztartási sóként fogyasztunk, hanem tejben és húsokban is megtaláljuk. Igen sok van belőle a különböző finomított élelmiszerekben, itt elsősorban kenyérre, kekszekre kell gondolni. Bármilyen diéta, amelyben magas ezen finomított élelmiszerek aránya, óhatatlanul magasabb sófogyasztáshoz vezet. Ezért is döntöttek úgy, hogy csökkentik a kenyerek sótartalmát.
Nagyobb mennyiségű sófogyasztás esetén gyakrabban alakul ki magas vérnyomás, így megemelkedik a különböző szív- és érrendszeri betegségek előfordulása is. Ennek oka egyszerű: a só kémiai tulajdonságai révén folyadékot vonz maga köré, és így fokozza az erekben uralkodó nyomást.
(– Add ide a sót különben… – Cici itt elakad.)
(– Különben mi, Cici? Mondd, még mivel tudnád megkeseríteni az életemet?)
(– Különben… különben… a fene vigyen el! Na, mindegy, amíg eleszegetem ezt a sótlan borzalmat, kigondolok valamit.)
Mint halljátok, a sófogyasztásunk mérséklésére a legelső dolog, amit tehetünk az, ha kerüljük az utánsózást. Ezt legegyszerűbben úgy valósíthatjuk meg, hogy nem is teszünk sót az asztalra. A főzéshez használt só mérsékléséhez csak azután lássunk hozzá, ha az előbbi nem okoz gondot, különben komoly zúgolódásra lehet számítani.
(– Na, kigondoltál valamit? – érdeklődöm a cicámtól, miután befalta az egész tálnyi kajáját.)
(– Most megyek aludni, nem érek rá ilyen ostobaságokkal foglalkozni – veti oda nekem, és ezzel faképnél hagy.)
Ha a mentális egészség már nem tabu, miért félünk még mindig a pszichiátertől?
