Ezt teszi a szerelmi életünkkel az internet és az okostelefon
Vajon hányszor játszott már kitüntetett szerepet szerelmi életedben az internet és az okostelefon? Flörtöltél már esemesben, ismerkedtél-e már online, voltál-e féltékeny amiatt, amit a szerelmed Facebookján láttál? Lehetetlen, hogy legalább az egyikre nem volt igen a válaszod. Vajon jót vagy rosszat tett a párkapcsolatoknak a technika fejlődése?
Ezeket láttad már?
A csetelés sok félreértéshez vezethet
Nem akarok olyan unalmas, maradi lenni, aki a technikai fejlődésnek csak a rossz oldalát látja. Hiszen ez nevetséges is lenne! Fölsorolni is nehéz, milyen rengeteg előnye van az okostelefonoknak és az internetnek. Ugyanakkor, ami az emberi kapcsolatainkat illeti, rengeteg nehézséget is okoz a kommunikáció ilyen sokrétűvé válása. Hogy mik ezek? Például az, hogy többmillió év alatt már egész jól ráálltunk arra, hogy a másik gesztusaiból, mimikájából, hangjából és az illatából levonjunk bizonyos következtetéseket. Többek között azt, hogy genetikailag összeillő páros lennénk-e, hogy tetszünk-e neki, hogy hazudik-e, hogy valóban érdeklődik-e irántunk. A legprofibb, hazugságfelismerésből kiképzett emberek is a másik mimikai rezdülései, hangmagassága, tekintetének iránya alapján vonják le a legtöbb következtetést. Egyes felmérések szerint az emberi kommunikáció több mint 90%-a a non-verbális csatornákon keresztül zajlik! Most képzeld el, hogy ennyi hiányzik a másik megértéséhez akkor, amikor csak írásban kommunikálsz vele. Hiszen mindezek a jelek egy csetelés vagy esemesezés során egyszerűen nincsenek jelen, tehát nem támaszkodhatsz rájuk, amikor megpróbálod megérteni a másikat.
Ez normális esetben csak olyan bakikat eredményezhet, hogy valakivel iszonyú jókat levelezel az online randioldalon, aztán a várva várt személyes találkozón döbbensz rá, hogy nulla köztetek a kémia, rosszabb esetben azonban hónapokig tartó, rossz szájízű huzavonák alakulnak ki a dologból. Hazugság, becsapás, és összetört szívek. A virtuális térben történő kommunikciót kiiktatni nem tudjuk a randizásból, és értelmetlen is lenne, hiszen például egy személyesen lefixált alkalmat tök jól lehet esemesben vagy cseten fazonírozgatni: például szuper linkeket küldözgetni arról, milyen menő vacsorázóhelyek vagy mozifilmek vannak, azt azonban tudni kell, hogy azok semmilyen esetben sem helyettesíthetik az emberi kapcsolatok szempontjából fontos alkalmakat. Tehát legyen az az első szabály, hogy nem zúgsz bele senkibe pusztán emailezgetés vagy csetelés útján. A második pedig, hogy bárkivel, aki romanikus értelemben vagy barátilag fontos neked, lényegesen többet kommunikálsz élőben, mint virtuális csatornákon keresztül!
Az internet korában nincsenek titkok!
Léptél már félre, vagy kellett már titokban tartanod egy szerelmi kapcsolatodat? Akkor mindezt képzeld el úgy, hogy nincs se internet, se mobiltelefon! Ma már szinte elképzelhetetlen, hogyan bonyolították titkos viszonyaikat az emberek a technika modern vívmányai nélkül. Pedig nyilván aki akarta, az akkor is megcsalta a partnerét, akinek pedig fontos a hűség, az most sem tesz ilyet. Ugyanakkor viszont az a sanda gyanúm, hogy újabban a megcsalás terén morálisan kissé bizonytalanabbak az emberek, sokkal könnyebben csábulnak el, ugyanis ezerszer több rá a lehetőségük. Ahogyan ahhoz, hogy a kisiskolások egyre ducibbak, hozzájárul az is, hogy százszor több édességhez jutnak, mint a húsz évvel ezelőtt gyerekeskedők, úgy gondolom, a lehetőségek növekedése a szerelem terén is óhatatlanul magukkal hozzzák az elcsábulók számának növekedését is. Egy amerikai kutatás szerint 1991-ről 2006-ra 20%-kal ugrott meg a félrelépő feleségek és 45%-kal a félrelépő férjek száma a 30 év alatti korosztályban. Bele se merek gondolni, mi történt 2006 és 2015 között, amióta már pl. egy másodperc alatt küldhetünk szexi fotót magunkról a Snapchaten, és a Tinderen percenként akár száz új, flörtölésre vagy akár azonnali szexre nyitott férfi és nő képét is végigprögethetjük. Több tehát az inger, a lehetőség, és tévútjainkat könnyebb is titokban tartani. Annyi emailcímünk lehet, amennyit akarunk, Facebook profilunkon pedig két különböző ember teljesen különbözőképpen láthat minket, beleértve ebbe a kapcsolati státuszunkat, a fotóinkat.
Flörtölgetünk, flörtölgetünk?
Az internet hűtlenség pedig új kifejezéssé lépett elő, amiről tudományos cikkek sora született már, és amely alatt nem csak azt értjük, hogy a technika hihetetlenül megkönnyíti a félrelépések szervezését, hanem olyan "viszonyokat" is magában foglal, amelyek kizárólag virtuális térben zajlanak. Kérdés, hogy ez valóban hűtlenség-e? Szerintem igen. Természetesen nem minden kedves beszélgetés félrelépés, amit nem a partnerünkkel folytatunk a virtuális térben, de ha rendszeresen olyasmikről van szó, amiket még véletlenül sem mutatnánk meg a társunknak, akkor az már baj, ha pedig egyértelműek a szexuális utalások, nincs is értelme azzal áltatni magunkat, hogy hűségesek vagyunk, csak egy icipicit csalunk. Ez függ attól is, a partnereddel miben állapodtál meg. Ha az internetes ártatlan flörtölgetés egyikőtöket sem zavarja, akkor nem csaltok. Ha azonban a másik elfogadhatatlannak tartaná, hogy te virtuálisan mással flörtölsz, akkor nem tiszta lapokkal játszol. Vagyis, a harmadik szabály legyen az, hogy semmit olyat ne tégy a virtuális világban, amiből botrány lenne, ha rajtakapna a párod, és te is világosan mondd el neki, milyen dolgok zavarnának az ő internethasználatával kapcsolatban. Kiegészítésképpen még hozzátenném azt a szabályt is, hogy ne kutakodj párod virtuális életében. Ha gyanakszol valamire, állj elé, és vond kérdőre, ha nem, akkor ne kezdj el amiatt aggodalmaskodni, hogy miért lájkolta a csinos munkatársnője új profilképét. Ez butaság.
Húszas éveim szingli korszakában sokat mérgelődtem azon, hogy az esemes megjelenésével mennyivel több olyan férfi került az utamba (és barátnőim útjába), akik tíz évvel korábban fölhívni se mertek volna, ezáltal többet nem is találkozunk velük, ezáltal nem is törik össze a szívünket stb. Bizony, meg vagyok róla győződve, hogy sok "kapcsolat szédelgő", csak szexet akaró, nem tudja, mit akaró ember nem venné a fáradtságot, hogy akár csak telefonon fölhívja azt, akivel szórakozni támadt kedve. Egy esemest vagy pár sort a cseten azonban olyan egyszerűen, felelősség nélkül dobhat, hogy szinte nehéz ellenállni. Szóval, legyen az utolsó szabály az, hogy óvatosan állsz hozzá ahhoz, aki ilyen formában hív randira, ha pedig több hét után sem kéri el a számodat, ne pazarolj rá több időt.
Nem, nem szeretném azt mondani, hogy az ördögtől való a technika ezirányú fejlődése, azonban, akár csak annak idején az addig csak lovaskocsit vezetőnek is meg kellett tanulnia a gépkocsi uralását, bizony, a Tinder, Facebook, MMS, Snapchat, Tiktok és társaik uralását is meg kell tanulnunk. Ez amúgy nem olyan nehéz, csak tréningezni kell rá, mint arra, hogy ne vedd és edd meg az összes akciós csipszet és csokit a boltban, csak azért, mert már megteheted.
