Borbély Alexandra egy szerencsés véletlennek köszönhetően kapta meg élete szerepét: eredetileg nem is neki szánták a Testről és lélekről főszerepét
Borbély Alexandrát sokan a szelíd tekintetű Máriaként ismerték meg Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjében. Egy emberként izgultunk, amikor beválogatták az idegennyelvű filmek közé a 2017-es Oscaron. Most ismét megvan rá az esély, hogy Alexandra a Los Angeles-i vörös szőnyegen tűnjön fel, mivel a második világháború idejében játszódó Emma és a halálfejes lepke szlovák produkciót jelölte Szlovákia az idei Oscar-díjra.
Ezeket láttad már?
A színésznőt azonban nem a szakmai elismerések teszik teljessé – Borbély Alexandra sokat tesz azért, hogy az élete minden területén harmóniában létezzen. A GLAMOUR magazin huszadik születésnapja alkalmából kérdeztük a 2023. őszi-téli bookazinunk címlapsztárját, mit tanácsolna fiatal önmagának, tart-e digitális detoxot, és hogy mi a legjobban alakult véletlen az életében.
A szlovák rendezésű Emma és a halálfejes lepke című filmben főszereplőként, mint Marika tűnsz fel – ezt a filmet jelölte Szlovákia az idei Oscar-díjra a legjobb idegennyelvű film kategóriájában. Így Enyedi Ildikó Testről és lélekről című alkotásának 2017-es Oscar-jelölése után már másodjára kerülsz a filmipar legnagyobb jelentőséggel bíró aranyszobrocskája közelébe. Milyen érzés ez számodra? Nyomasztanak az elvárások, vagy hálás vagy a szakmai elismerésekért?
Egyáltalán nem érzek nyomást. Inkább nagyon boldog vagyok attól, hogy eljutott odáig a film, hogy egy ország filmes képviselői és bizottsága azt gondolja, hogy képviselni tudjuk az országot az Oscar-gálán. Én már tulajdonképpen ezzel is meg vagyok elégedve.
Talán nem túlzás azt mondani, hogy az Oscar-díj egy színész legmagasabb szakmai elismerése. Te is ez alapján méred a sikert?
Amikor Los Angelesben voltam az Oscar-díj-átadón, mert az öt legjobb idegennyelvű film között szerepelt a Testről és lélekről, akkor azt gondoltam, hogy ennél többet nem kívánhatok az életben. De itthon azért más esélyekkel indulnak a művészek, mintha Németországban, Franciaországban vagy Spanyolországban születtek volna. Viszont számomra az Európai Filmdíj is, amelyet az európai Oscarként emlegetnek, ugyanolyan elismerésnek számít, úgyhogy elégedettnek mondhatom magam.
Én nem igazán vágyom többre, mint hogy nagyon jó filmekben nagyon jó szerepeket játsszak, amik kihívást jelentenek. Azt is remélem, hogy jövőre megvalósul az a film, amire most készültem – egy észt produkcióban németül kellene alakítanom egy operaénekesnőt. De ugyanúgy örülök a színházi munkáimnak is. Minden jó munkámat szeretem, számomra ez a siker.
Olyan személyiségnek tűnsz, aki a karrierjén kívül is hasonlóan boldog, kiegyensúlyozott – úgy képzelem, nálad a pohár sohasem félig üres…
Igen, én mindig el tudom foglalni magam valami olyannal, ami örömet okoz. Szeretek nyelveket tanulni, most az olasz- és az angoltudásom tökéletesítésére szeretnék fókuszálni, és visszahozni a németet. Ilyen vágyaim vannak most.
A beszélgetésünk apropója, hogy idén lett húszéves a GLAMOUR, és nem olyan régen te szerepeltél az egyik Book címlapján. Húszévesen mit gondoltál, milyen lesz ma az életed? Ha tanácsolhatnál valamit a fiatal önmagadnak, mi lenne az?
Én semmit sem bánok, így azt tanácsolnám a fiatal énemnek: bízz magadban, mert jó úton jársz. Azt gondolom, hogy körülbelül mindent jól csináltam, és elégedett vagyok azzal, ahogy az életem alakult.
Azt mondják – főleg a kisgyerekek nevelése közben –, hogy csak úgy repül az idő. Ezt te is észrevetted az ikerlányaidnál?
Ezt én is sokszor hallottam, és abszolút igaz. Ugyanezt tapasztalom, hogy egy perc alatt felnőnek, főleg most, hogy már folyékonyan beszélnek – állandóan magyaráznak, mindenről eszükbe jut egy mondóka vagy egy dalocska. Tényleg megdöbbentő, hogy úgy érzem, mintha csak most lettem volna terhes, erre most itt van ez a két dumáló kislány, akik már reggel megmondják, milyen ruhát hajlandók felvenni és mit nem. Én pedig csak ámulok és bámulok.
Te teszel annak érdekében, hogy ne repüljön ilyen gyorsan az idő, vagy engeded, hogy sodorjon magával?
Az életet talán egyedül úgy lehet megállítani, ha megpróbálod élvezni a pillanatot – amikor tényleg minden jó, amikor megvan a harmónia. Akkor kell megállni és megpróbálni benne maradni. Alapvetően egy tervezős, rohanós ember vagyok, de azért igyekszem odafigyelni a jelenre. Nekem ezt tanulni kellett, ahogyan szerintem a legtöbb embernek is.
A jelenlegi életedben mi a legnagyobb kihívás, amivel meg kell küzdened?
Talán ebben az évben az volt a legnehezebb, hogy egyszerre kellett az Emma és a halálfejes lepke főszerepére készülnöm egy másik nyelven, majd eljátszani, miközben szembesültem azzal, hogy két kisgyerek mellett egyáltalán nem tudom úgy beosztani az időmet, nem tudok úgy felkészülni, mint ahogy egyébként megszoktam. Ez egy elég stresszes időszak volt számomra, mert folyamatosan úgy éreztem, hogy nincs elég időm.
Munka közben állandóan azon gondolkodtam, hogy a gyerekekkel kéne lennem, ettől a feszültségtől pedig gyakran éreztem azt, hogy nem leszek elég jó a filmben. Ez tulajdonképpen új tapasztalás volt az életemben. Megtanulni kezelni és megoldani ezt a helyzetet.
Ezek a magas elvárások belőled fakadtak, vagy külső nyomás hatására alakulhattak ki?
Ahogy Brecht egyik darabjából a kedvenc mondatom leírja: „Tudja, Schmitt úr, mindent egyszerre nem lehet!” És ez valóban így van, csak az én személyiségem olyan, hogy pont ennek az ellenkezőjét hiszem és akarom bebizonyítani. Elhiszem, hogy mindent meg tudok csinálni, és még főzök is, mellette vezetem a háztartást, a gyerekekkel is foglalkozom, persze dolgozom is – majd az ember feszültté és idegessé válik, és a családja szól neki, hogy valami nem kerek. Túlvállaltad magad, nem vagy harmóniában. Nem vagy önmagad. Ezen a ponton kell elfogadni a segítséget.
Az ilyen időszakokban szoktál tartani digitális detoxot?
Eleve sokat olvasok könyveket, úgyhogy nekem este lefekvés előtt, ha a lányok altatása után nem vagyok nagyon fáradt, akkor az az énidőm, a képernyőtől mentes feltöltődés.
Mit tartasz az életedben az eddigi legjobban alakult véletlennek?
Ez egy nagyon jó kérdés. Az egyik első, ami eszembe jut, hogy a Testről és lélekről filmben Enyedi Ildikó először a pszichológus szerepét szánta nekem, és kereste a főszereplőjét, Máriát. Talán nem véletlenül nem tudta megtalálni, ki játssza, mert a castingokra folyton engem hívott be, hogy játsszuk el a pszichológus és Mária egyik közös jelenetét.
Én kvázi asszisztáltam a szereplőválogatást, mindig ott voltam a közelben. Emiatt egyszercsak bekúszhatott a rendező fejébe a gondolat, hogy mi lenne, ha megnézne engem Máriaként, pedig nekem tulajdonképpen már megvolt a szerepem. Így lettem végül én a Testről és lélekről főszereplője.
És mit gondolsz, máshogyan alakul az életed, ha akkor megmaradsz az eredeti szerepednél?
Igen, szerintem igen, máshol tartanék. Akkor mondjuk a szlovákok sem ismerik meg a nevemet, ők az Európai Filmdíj kapcsán figyeltek föl rám először; akkor tudták meg, hogy nyitrai vagyok, és hogy beszélek szlovákul. Ezt követően kezdtek el hívni szlovák és cseh produkciókba, mint amilyen az Emma és a halálfejes lepke is például. Azt gondolom, hogy a Testről és lélekről filmnek nagyon sok mindent köszönhetek a karrierem alakulásában. Hálás lehetek ennek a véletlennek.
Fotó: Zsólyomi Norbert, Stylist: Lakatos Márk, Smink: Kassai Fibi, Haj: Márkus Eszter
